Ugrás a fő tartalomra

Alkalmazkodni kell a változásokhoz

Öregszünk. Nagy dolog! -mondhatnánk, és amúgy alapjában véve tényleg az, hisz ez az élet rendje. Csakhogy amíg fiatal voltam, fel sem tűntek olyan apróságok, amiken ma már sokat rugózok. Ilyen például a szekrények elosztása, de főleg a nyithatóságuk.

Ahogy azt már korábban írtam, előnyben részesítem a zárt szekrényeket a polcoknál, de most nem kimondottan erről lesz szó. Bár már megvan a konyhabútorunk terve, és tényleg minden oké rajta, mert ahányszor ránéztem az utóbbi hónapokban, semmin sem akartam változtatni, egy aprócska részlet mégis változtatásra szorul. Ugyan ez nem látható, de mégiscsak változás. Egyik nap, ahogy a konyhában tettem-vettem, folyton zavartak az ajtók. (Amúgy is hajlamos vagyok mindenem összeverni a bútorokban.) Aztán amikor kisikáltam a polcokat, de előtte ki kellett szednem a hátsó részeken tárolt edényeket, akkor pattant a szikra az agyamban. Úgy döntöttem, a nyitható ajtók helyett kihúzható fiókok kerülnek mindenhová, előlaphoz rögzített fémráccsal. Ez jelentősen megkönnyíti majd az alsó és felső részek pakolását is, hisz mindkét oldalról betehetők lesznek az edények, tányérok, vagy akár a főzőeszközök, konyharuhák stb.

Tudom, ez nem valami újdonság, de egészen mostanáig mindig nyitható szekrényajtókban gondolkodtam, meg sem fordult a fejemben, hogy a nagyobb edények alá is fiókokat tegyek. Miután "átnyálaztam" az internetet, és ráleltem azokra a fiókcsúszókra, amik akár 45 kg-ot is bírnak, kétségem sem maradt, mi a megoldás a problémámra.

Első helyre került a kényelem és a biztonság így karöltve egymással. Megint előtört a problémamegoldásom, és sikerült valami olyat találnom, ami jelentősen megkönnyíti majd a mindennapjaimat akkor is, amikor a mostaninál rosszabb egészségügyi helyzetben leszek. Igaz, akkor nem foghatom majd rá a derékfájásra, hogy amiatt nem főztem ;D

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ecet

Ecet. Egy szer, amit utálok és imádok is egyben. Nem csoportokat, de egyéneket is képes megosztani, akárcsak engem. Nem akarok itt különleges okosságokat osztogatni  egy jelentéktelennek tűnő, ámde nagyon is fontos szerről, hisz  az emberek többsége jól ismeri, a net is tele van különféle felhasználási praktikákkal, ha valakit érdekel. Pár éve alig használok mást a takarításhoz, legalábbis azokhoz, amiket sikálni kell. Legyen az konyha, fürdő, vagy más helyiség, kevés jobb szer létezik az ecetnél. Általában a 20%-os töménységűt használom higítás nélkül. Igaz, ehhez szükség van gumikesztyűre és maszkra is, néha még zárt munkavédelmi szemüveget is veszek fel. 2 perc áztatás például a vízforralóban, és egy gyors szivacsos áttörlés, majd többszöri vizes öblítés, de az indukciós főzőlapot is szívesebben takarítom ezzel, mint bármi mással. Eleinte aggódtam a tusolópanel miatt, mert hát matt fém, de míg a vegyszereket nem bírta, addig az ecetet nagyon jól viselte. Ehhez nem csak a sz...

Elszáll az agyam

Nem fogok az írásról mély eszmefuttatásokba kezdeni, csak egy újabb "furcsaságom" osztom meg, aztán ki-ki eldönti, szerinte vicces, vagy inkább fárasztó. Nekem mindenesetre kicsit ciki. Történt ugyanis, hogy vásárolni mentem, ami nem nagy ügy, mindenki csinálja. Csakhogy arról már korábban írtam, számomra az írás nem marad abba, ha lezárom a laptopot. Ha épp benne vagyok valamiben, az agyam folyamatosan kattog rajta, már-már elszáll. Emiatt nagyon kell figyelnem másra, mert könnyen beszippant akár az utcán, vagy mint ma, a boltban. Nem, nem kezdtem el magamban beszélni, motyogni, viszont a mimikám folyamatos. Eddig észre sem vettem, de ma feltűnt. Konkrétan azon kaptam magam, hogy a történet szerint -ami a fejemben íródott épp- grimaszolok. Elég furcsa felfedezés volt, és azon kezdtem gondolkodni, vajon mivel palástolhatnám. Azt hiszem, ha legközelebb kilépek az utcára és még mindig benne vagyok egy történetben, beteszem a fülest, így legalább azt hiszik mások, valami műsorra...

Három hét és egy kis ráadás

Az utóbbi 3 hetem nagyjából az egyik dokitól a másikig futkosásról szólt, és még nincs vége. Belegondolva, többekkel találkoztam ez alatt a pár hét alatt, mint az elmúlt 10-15 évben összesen. Lassan haladok az eredményekkel, de haladok, és most ez a lényeg. A 3 alapproblémából 1-et lezártam (autoimmun, rendszeresen ellenőrizni kell), a másik 2-ben talán javulóban vagyok (gyógyszerek, kisműtét). Aztán a múlt héten ráadásként jött még egy újabb gondom, bár az már fogászati eset. Kicsit elegem is lett mindenből, mert ha ezt az évet egy szóban kellene jellemezni, elsőre a fájdalom szó jut eszembe. Mikor végre kicsit fellélegezhettem, hogy kezdenek múlni a mindenféle fájdalmak, csak sikerült a korona alatti fogamnak is bedurrannia, aminek következtében volt egy korona szétvágás, egy húzás, és mellé egy ciszta leszedése, amire a fog kihúzása után derült fény. Nagyon rákészültem erre a napra, mert már ebédet sem ettem, nehogy lerókázzam a dokit az idegességtől vagy fájdalomtól. Az utóbbitól v...