Ugrás a fő tartalomra

Végeláthatatlan körmondatok

Kevés az időm mások írásait olvasni, de azért alkalmanként bele-beleolvasok érdekesnek tűnő történetekbe. Aztán bevallom, gyakran megbánom. Nem szólok le senkit, ez nem erről szól, egyszerűen ez is ízlés kérdése. Az én ízlésemé, ami sokszor nem egyezik másokéval. Épp ezért nem ítélet az, amikor azt érzem, nekem cseppet sem jött be amit olvastam, sokan vannak így.

Többnyire a végeláthatatlan körmondatok idegesítenek, főleg amikor egymás után több is van. Lehet bármilyen kedves, nosztalgikus vagy megható egy rövid történet, ha tele van (szerintem) felesleges körítéssel. Olyan ember vagyok, akit el lehet gondolkodtatni, de amikor hosszan és kuszán fonják a szavak fonalát, na az már ki tud készíteni. Tudom, az én bajom.

A blogot olvasva talán mindenki érti a posztok egyszerűségét még akkor is, ha esetleg hosszúra sikerül egy-egy bejegyzés. Igen, néha élek a hasonlatokkal, de próbálom a lehető legegyszerűbben leírni a mondanivalóm. Szeretem a letisztult és egyszerű dolgokat, ahogy az érthető, egyszerűen felfogható szövegeket. Miért? Talán mert néha amikor belegondolok azokba amiket mások leírtak, nem értem meg mire akarnak kilyukadni. Néha pedig azt érzem, talán ők maguk sem fogják fel, mekkora sületlenséget írtak le, mert hiába próbálom, sehogy sem jön ki az értelmezés arra, amit állítólag ki akart fejezni valaki. (Hozzáteszem, más még lehet ugyanolyan lélek, aki úgy érzi, érti és tetszik neki.)

Ugyanakkor van olyan, amikor valakinek az egyik írásától a falat tudnám kaparni, míg egy másik betalál, és nagyon tetszik. Ilyenkor általában más stílusban is ír az illető, vagy sokkal kevesebb a (felesleges) sallang. Ez az egész pedig csak amiatt jutott eszembe, mert mostanában sikerült pár alkotásba belefutnom, és bár többségében nálam kuka, bizony találtam nekem tetszőket is.

Szeretem, ha az olvasott történetek adnak valamit. Egy érzést, egy ötletet, tanulságot stb., de ha tele van körítéssel nálam elveszi az olvasás örömét.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Új kedvenc szín

Korábban írtam már, szeretem a színeket, és szívesen kísérletezek velük. A festést letudtuk, és mivel a falakat első festésként fehérre kentük, máshogy próbálunk színeket vinni a házba. Múlt hétvégén leparkettáztunk, de a szegélyeket magunk csináljuk, és ehhez kellett festék. Kétféle parkettát tettünk le, az egyik egy barna tölgy szín, a másik egy szürkésbarna, szintén tölgy, de kicsit másképp erezett. A szegély alapja egy 9x2 centiméteres fenyő deszka, amiből kimartuk a parketták helyét. A parkettákat levágjuk 6 centi szélesekre, és azt ragasztjuk fel a hordozó fenyő deszkára, aminek a felső 3 centije hozzá passzoló színes lesz. A festékkel aztán kicsit bajban voltunk, mert két teljesen más árnyalat, így alapvetően két különböző színben gondolkodtunk. Mivel használtunk már Remmers Deckfarbe festéket, úgy gondoltuk, annak színeiből választunk. Eleinte az antracit és a dió került szóba, aztán addig-addig szemeztem a dohány színnel, hogy úgy döntöttem, kipróbáljuk azt. Beletrafáltam, ugy...
Megjegyzés küldése
Olvass tovább »

Hurrá, festünk!

Volt itt már szó arról, hogy a rajz és a festés közel áll hozzám, de igazából egyszerűen imádok festeni. Persze leginkább saját képeket, viszont nem vászonra. A falfestés az, amit bárhol és bármikor szívesen csinálok, csak legyen egy fehér alapom, meg némi temperám és ecsetem. Bár jelenleg nem épp erről a festésről esik szó (egyelőre), egy mozgalmas időszakon vagyok túl, mert az építkezés újra és újra hozza a lehetőséget eme munkákra, ami nyilván a kedvencem az összes közül, és nem csak amiatt, mert ez már egyike a befejező műveleteknek. Közben pedig lehet izmosodni is. Tudom-tudom, csak egy hengert kell húzkodni a falon, mi abban a megerőltető, ugye? Azért közel 100 négyzetméter plafon, plusz a falak alapozása és háromszori festése azért már nem csak egy kis hengerezés. Nem egyedül csinálom, így megoszlik, de azért rendesen elfáradok a nap végére, nem kell altató. Ilyenkor mindig úgy érzem, valami új izomköteget találtam magamon, pedig nyilván nem, csak eddig ellustultak. Pár napig fá...
Megjegyzés küldése
Olvass tovább »

Az ízlés szabadsága

Néha nagyokat nevetek, amikor ütközik mások ízlése. Leginkább akkor, ha helyén kezelik az ilyesfajta különbözőségeket, és inkább viccesen szócsatáznak az épp adott témáról, mintsem vérre menő harcias válasznyilakat dobálva próbálják ráerőltetni a saját igazukat a másik félre. Tapasztalataim azt mutatják, igenis pozitív az, ha az embereknek különbözőek az ízléseik. Sok esetben akár a párkapcsolatban. Izgalmasabb összehozni két különböző ízlést, és kompromisszumot találni.  Ugyanakkor hozzá kell tennem, a különbözőségek az ízlés terén úgy lesznek könnyen áthidalhatók, ha vannak közös nevezők is. Persze ehhez ismernünk kell a másikat. Aztán ott vannak a különféle használati tárgyak, és mennyire jó már, hogy nem minden egyforma méretű (ahogy az emberek sem egyforma magasak pl.), vagy színű, formájú stb. Van választék, nem dög unalom végigmenni az utcán és mindenhol ugyanazt látni, vagy minden házban ugyanolyan berendezést találni, és még hosszasan sorolhatnám. Na és ott van a változás ...
Megjegyzés küldése
Olvass tovább »