Kevés az időm mások írásait olvasni, de azért alkalmanként bele-beleolvasok érdekesnek tűnő történetekbe. Aztán bevallom, gyakran megbánom. Nem szólok le senkit, ez nem erről szól, egyszerűen ez is ízlés kérdése. Az én ízlésemé, ami sokszor nem egyezik másokéval. Épp ezért nem ítélet az, amikor azt érzem, nekem cseppet sem jött be amit olvastam, sokan vannak így.
Többnyire a végeláthatatlan körmondatok idegesítenek, főleg amikor egymás után több is van. Lehet bármilyen kedves, nosztalgikus vagy megható egy rövid történet, ha tele van (szerintem) felesleges körítéssel. Olyan ember vagyok, akit el lehet gondolkodtatni, de amikor hosszan és kuszán fonják a szavak fonalát, na az már ki tud készíteni. Tudom, az én bajom.
A blogot olvasva talán mindenki érti a posztok egyszerűségét még akkor is, ha esetleg hosszúra sikerül egy-egy bejegyzés. Igen, néha élek a hasonlatokkal, de próbálom a lehető legegyszerűbben leírni a mondanivalóm. Szeretem a letisztult és egyszerű dolgokat, ahogy az érthető, egyszerűen felfogható szövegeket. Miért? Talán mert néha amikor belegondolok azokba amiket mások leírtak, nem értem meg mire akarnak kilyukadni. Néha pedig azt érzem, talán ők maguk sem fogják fel, mekkora sületlenséget írtak le, mert hiába próbálom, sehogy sem jön ki az értelmezés arra, amit állítólag ki akart fejezni valaki. (Hozzáteszem, más még lehet ugyanolyan lélek, aki úgy érzi, érti és tetszik neki.)
Ugyanakkor van olyan, amikor valakinek az egyik írásától a falat tudnám kaparni, míg egy másik betalál, és nagyon tetszik. Ilyenkor általában más stílusban is ír az illető, vagy sokkal kevesebb a (felesleges) sallang. Ez az egész pedig csak amiatt jutott eszembe, mert mostanában sikerült pár alkotásba belefutnom, és bár többségében nálam kuka, bizony találtam nekem tetszőket is.
Szeretem, ha az olvasott történetek adnak valamit. Egy érzést, egy ötletet, tanulságot stb., de ha tele van körítéssel nálam elveszi az olvasás örömét.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése