Ugrás a fő tartalomra

Egy új könyv ötletének születése

Hajnali negyed 4-kor ébredni néha tud fájni. Tegnap befejeztem az új könyvem, de nem jó a címe, szóval nyilván ez volt az első ami beugrott, és nem hagyta, hogy visszaaludjak.

A címre most sem jöttem rá, azonban sikerült az agyamnak összehoznia egy stand-up könyv ötletét életem hülyeségeiből. Nyilván néhány részlet meg is fogalmazódott bennem, csak hogy biztosan kimenjen az álom a szememből. Persze amiket leírnék, azok nem feltétlenül igazak, de az alapszituációk azok volnának.

Mondanám, hogy no, nyithatnék én is egy Youtube csatornát, aztán hadd menjen, de sajnos nem vagyok akkora arc, és a hangom sem egy stand-up-osé, mert ahhoz azért kell egy bizonyos erő, vagy hangzás. Ez van, be kell ismerni, ha valamihez nem vagyunk elegek.

Kíváncsi vagyok mi lesz belőle, mert ez nem olyan mint az eddigi könyvek amiken nem gondolkodtam, csak leírtam egy történetet úgy, ahogy a fejemben megfogalmazódott. A következőben viszont sok történet lenne összefűzve, de még sosem csináltam hasonlót, szóval nem tudom, hogy a hajnali lelkesedésem kitart-e és elvisz-e a végéig, vagy megint jön egy újabb történet, ami kigolyózza.

Azt hiszem, örülnék, ha sikerülne kicsit kiszakadni a romantikus regények, drámák világából, és kinevetni, kinevettetni magamat. (Oké, az megy a való életben is, erről már írtam korábban a blogban.)

Ha pedig menne, ott a nagy kérdés, vajon ennek a teljesen más "világnak" egy újabb hosszabb könyvben van a helye, esetleg rövidebb sorozatban, vagy csináljak neki egy külön blogot, ahol kiszabadulhatna apró részletekben, mint befogott vad lovak a karámból? Megannyi kérdés csak egyetlen apró ötletnek köszönhetően.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Különleges nevek

Aki olvasta a regényeimet, az már rájöhetett, nagyon szeretem a különleges magyar neveket, ezért is használom őket gyakran az írásaimban. Az alkotás egyik legjobb része, amikor a fő-, és mellékszereplők nevét találom ki. Persze nem csak ilyen nevek szerepelnek a könyvekben.  Természetesen mindenkinek más a különleges és a szép, ezért nyilván nem mindenki ért majd egyet velem. Ez az egész pedig az újonnan készülő regényem miatt jutott az eszembe megint, ahol sikerült négy olyan nevet választanom a főszereplőknek, amik magam sem tudom mi miatt, de kedvesek számomra. Na és hogy milyen nevekről beszélek? Következzék a lista, ahol nagyjából a megírás időrendi sorrendjébe teszem őket. Eszter, Márton, Sára, Zsófia, Benedek, Anna, Mimi, Bella, Réka, Kolos, Ágoston, Olivér,  Emma, Léna, Jácint, Benjamin, Milán, Izabella, Áron, Róza, Bálint, Rémusz, Dániel, Johanna, Hunor, Dávid, Márk, Luca, Leó, Hanna, Flóra, Fanni, Barnabás, na és a következő regényből a két fiú és két lány: Andor, Mi...

Cukormentesen

Mint arról írtam  itt  is korábban, hosszú évek óta nem vagyok már édesszájú. Aztán arról is írtam, miként nem túlzom el az ünnepi édességeket. Nem is tettem a karácsonyi időszakban, de úgy alakult, abban az 1-1,5 hétben minden nap ettem valami cukrosat. Nem arról van szó, hogy marékszám tömtem magamba az édességet, cseppet sem. A napi adag nagyjából a 2 db natúr  mézeskalács, vagy 1-1 kisebb szelet süti, miközben a szokásos módon ettem minden mást. Pár nap után éreztem magamon ahogy szűkülnek a ruhák, és kikerekedett szemekkel néztem, amikor a mérlegre álltam. Hogy ment fel így majdnem 4 kiló ennyi idő alatt? Évek óta nem híztam az ünnepek alatt, és most sem túloztam el semmit, erre... katasztrófa. Annyira megviselt amiért a nehezen, vagy kínok árán leadott kilók így ugrottak vissza, eldöntöttem, egy időre teljesen kiűzöm a cukrot az étrendemből, kizárólag a gyümölcsökben eszem, de még azok mértékét is visszaveszem. Másnap el is kezdtem, és bár írtam már itt arról, hogy...

Minden nap zöld nap

Már nem tudom megmondani pontosan hány éve kezdtük, de a mindennapjaink része a gyümölcs és a zöldség. Igen, írtam már a zöldségekről, nem fogom ugyanazokat leírni ( ide , a blog receptek fülére tettem ki pár receptet is).  Mivel nem eszem húst, helyette zöldségféléket fogyasztok, számomra ez nem nagy kunszt, csakhogy párom, aki abszolút húskedvelő volt, ma már többségében ő is zöldségféléket választ akár ebédnek is.  A lényeg azonban, hogy a napi hagyományos étkezésektől eltekintve, minden késő délután gyümölcsöket eszünk. Ahogy az én feladatom a napi tea elkészítése, úgy a páromé a gyümölcsök szeletelése. Egy jó rutin a napjainkban, ami érezhetően jót tesz mindkettőnknek. Bár nem vagyok már az a pelyhestollú ifjú madárka, az avokádót csak pár hónapja próbáltam először. Aztán ahogy életem párja mondta, "ha fű íze van, akkor az neked bejön" alapon, tényleg megszerettem. Nem spilázom túl a fűszerezést, mert ha csak simán péksütivel krémként eszem, egy avokádóhoz egy csipet sót...