Ugrás a fő tartalomra

Egy új könyv ötletének születése

Hajnali negyed 4-kor ébredni néha tud fájni. Tegnap befejeztem az új könyvem, de nem jó a címe, szóval nyilván ez volt az első ami beugrott, és nem hagyta, hogy visszaaludjak.

A címre most sem jöttem rá, azonban sikerült az agyamnak összehoznia egy stand-up könyv ötletét életem hülyeségeiből. Nyilván néhány részlet meg is fogalmazódott bennem, csak hogy biztosan kimenjen az álom a szememből. Persze amiket leírnék, azok nem feltétlenül igazak, de az alapszituációk azok volnának.

Mondanám, hogy no, nyithatnék én is egy Youtube csatornát, aztán hadd menjen, de sajnos nem vagyok akkora arc, és a hangom sem egy stand-up-osé, mert ahhoz azért kell egy bizonyos erő, vagy hangzás. Ez van, be kell ismerni, ha valamihez nem vagyunk elegek.

Kíváncsi vagyok mi lesz belőle, mert ez nem olyan mint az eddigi könyvek amiken nem gondolkodtam, csak leírtam egy történetet úgy, ahogy a fejemben megfogalmazódott. A következőben viszont sok történet lenne összefűzve, de még sosem csináltam hasonlót, szóval nem tudom, hogy a hajnali lelkesedésem kitart-e és elvisz-e a végéig, vagy megint jön egy újabb történet, ami kigolyózza.

Azt hiszem, örülnék, ha sikerülne kicsit kiszakadni a romantikus regények, drámák világából, és kinevetni, kinevettetni magamat. (Oké, az megy a való életben is, erről már írtam korábban a blogban.)

Ha pedig menne, ott a nagy kérdés, vajon ennek a teljesen más "világnak" egy újabb hosszabb könyvben van a helye, esetleg rövidebb sorozatban, vagy csináljak neki egy külön blogot, ahol kiszabadulhatna apró részletekben, mint befogott vad lovak a karámból? Megannyi kérdés csak egyetlen apró ötletnek köszönhetően.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Pride hónap van

Olvasom a híreket. Előbb felröhögök, hogy ilyen nincs, aztán ráeszmélek, dehogynem. Cirkuszország főbohócai támadásba lendültek. Nem ma, és nem is tegnap, de egyre nagyobb és bénább cirkuszt csinálnak, mert egyre nagyobb a támogatottsága, és egyre kisebb a fogás az LMBTQ közösségen. Szerintem ez jó, és remélem, marad a tendencia, és elhal az a lendület, amivel kevesen, de nagyokat óbégatnak a vakvilágba. Bevallom, számomra a Pride egy kicsit sok. Nem magával a felvonulással vagy a bulival van gondom, hanem a magamutogatás részével. Egyszerűen  bizonyos részleteket nem az utcára illőnek érzek. Ettől függetlenül túlzásnak találom azt a fajta beszabályozást, vagy inkább tiltást, amit  ez a parádés vezetőség folytat. Azt gondolom, a Pride-nak üzenete van, ezért nem a betiltásával kellene megmutatni a hatalmi fölényt, inkább le kellene ülni a szervezőkkel és kompromisszumokat kötni mindkét oldalon. Élnek köztünk LMBTQ emberek, ezért felesleges megpróbálni "eldugni" őket, sőt. Egy ...

Az a fránya időjárás

Most, akárcsak pár napja, szürke, amolyan lóg a lába az esőnek időben van részünk, és őszintén szólva ezt én kimondottan élvezem. Azt, amikor nem süt hétágra a nap és éget le, hanem felhők fölött megbújva ad fényt. Nekem ennyi elég. Sokaknak nem tetszik, nem szeretik, de számomra ez a tökéletes idő. Kellemes meleg, lágy szellővel, és látható nap nélkül. Aztán épp erről jutott eszembe, mennyire csodálatos a természet, az időjárás, mert magas lóról tesz az emberiségre, és véletlenül sem azt csinálja, amit mi szeretnénk. Ha lenne feje, mondhatnánk, hogy megy a sajátja után. Szerencsére, mert bármennyire nem kedvelem a hétágra sütő napot, vagy a viharokat, és még pár dolgot, vannak, akik épp azokat kedvelik. Mi lenne velünk, ha az időjárás aszerint változna, ahányféle időt kérünk? Nagyon gyorsan rájönnénk, irtó nagy bajban vagyunk, és szenvednénk, végül visszasírnánk azt, ami most van, majd alkalmazkodnánk. Újra. Szóval ha most zuhog is, nem baj. Ha kisüt a nap utána, az sem baj. Ha gatyar...

A szőlőlugas

Már nem emlékszem pontosan, vajon írtam-e valaha arról, hogy a nagyszülők hiánya miatt gyermekkorom nyarait az anyai nagyanyám húgánál töltöttem falun. Ő volt a pótnagyim, és azt hiszem, sosem kívánhattam volna jobb nagyit nála. Szigorú volt, mégis kedves, rengeteget köszönhetek neki, sokat tanultam tőle.  Sosem felejtem el, hányszor töröltette el velem újra és újra az üvegpoharakat, mert még mindig talált rajta akárcsak egy apró foltot is. Azóta is eszembe jut, ahányszor csak kiszedem a poharakat a mosogatógépből, és látom a rajta maradt cseppek nyomait. Szinte hallom a hangját, és lelki szemeim előtt látom a pillantását, ahogy mondaná: ez még nem tiszta, töröld csak fényesre! Talán régen kevésbé mondtam volna rá, de ma már a szép emlékeim közt őrzöm. Bár mindig szegények voltak, és emlékeim szerint még a faluból sem tette ki a lábát önként soha, messze földön (de legalábbis a faluban) híres volt az udvara. Rettenetesen sok virágot ültetett minden évben, amit aztán nyaranta velem ...