Sokat autózunk (többnyire munkához kapcsolódóan), így nem csoda, ha alkalmanként történnek az emberrel kellemetlen szituációk, de az utóbbi időben ezek már bőven túllépték nálunk a lélektani határt.
Nagyjából 1 hete volt talán a legfélelmetesebb mind közül, amit életem párja élt át: a mögötte közlekedő autós előzésbe kezdett, nem vette észre, vagy figyelmen kívül hagyta a szembejövő fekete autót, aminek nem volt felkapcsolva a világítása. Párom nyomott satuféket és rántotta jobbra a kormányt, hogy beférjen előtte az előző autó, és elkerüljék a frontális ütközést, ami szó szerint 1-2 méteren múlt. Bár megmentett pár életet és autót, egyik sofőrben sem volt annyi, hogy megálljon és megnézze jól van-e, csak simán továbbment mindkettő. Szerencséje volt, mert nem borult fel, és nem is akadt fenn egy árokban, de ha baja történt volna miattuk, egyszerűen cserbenhagyták volna.
A példánkból jól látható, az emberek egy része nem akar felelősséget vállalni a saját hibáiért, emellett pedig magas lóról tesznek rá, kinek mit okoznak, hagynának bárkit sérülten, vagy akár meghalni, és továbbállnának. Félelmetes és egyben rendkívül szomorú.
Azt látom mostanában, sokan ész nélkül közlekednek, és itt nem csak az autósokra, hanem úgy általában minden közlekedőre gondolok. Sok bringás szeret a zebrán ráfordulni az útra a járdáról körülnézés nélkül városon belül, de ami még fontosabb, 10-ből 9-en "láthatatlanok" a főutakon közlekedők közül. Se lámpa, se mellény, pedig amellett, hogy baleset forrásai, akik veszélyeztetik az autósokat is, a saját életükkel játszanak így. Sokat gondolkodtam rajta, vajon ennyire leszarják a saját életüket, vagy csak nem fogják fel a veszélyt? Már azon agyaltam, magamhoz veszek pár láthatósági mellényt, és ha meglátok valakit így közlekedni, megállok, és ráadom. Na persze akkor sem biztos, hogy majd egy következő alkalommal felvenné.
Régebben sokat bringáztam főúton, és tudom, az még úgy is veszélyes, ha látható vagyok, sokan mégsem fogják fel a veszélyt, és nem tesznek a baj megelőzéséért. Persze vannak ritka kivételek, akik vagy mellényt húznak, vagy erős-, könnyen észrevehető lámpával közlekednek. Bár nem szeretem a villogó piros hátsó lámpát, tagadhatatlanul hatásosabb, mint bármi más. Ugyanígy vagyok az erős első lámpák-, és azok felkapcsolása mellett. Igen, még nappal is, és igen, a bicikliseknek is bevezetném. Sajnos a már "profi" kerékpárosok közt sem divat a láthatóság, mert többségük (tisztelet minden kivételnek) fekete ruhában és sapkában szeli a kilométereket, ahogy lámpát is csak szürkületkor kapcsolnak. Emiatt jutott eszembe, nem engednék olyan öltözéket árusítani, amin semmiféle feltűnő színes sincs. Ha az emberek hülyék, már bocsánat az általánosításért, akkor kell egy ésszerű szabályozás. Szerintem ez egy logikus lépés lenne, ahogy a kötelező lámpahasználat is, akárcsak az autósoknál. Bár sokan szidták/szidják még ma is, vagy "elfelejtik" felkapcsolni, tapasztalataim szerint ez egy nagyon is logikus szabály. Igen, velem is előfordult már, hogy elfeledkeztem róla, de én kimondottan örülök annak, ha emiatt rám villantanak és eszembe juttatják. Alapból az indulástól érkezésig lámpás típus vagyok, nem kapcsolgatom a lámpát lakott területen spórolás céljából, mert így valószínűleg nem felejtem el újra felkapcsolni. Persze tudom, van akiknél ez rutin, de én inkább megyek biztosra, ha városon kívül autózom, de legtöbbször azon belül is.
Rengeteg rossz tapasztalatom van a közlekedésben, szinte minden napra jut néhány problémás eset, és nem lehet kiemelni kizárólag az autósokat, mert tapasztalataim alapján az igazságtalan lenne. Ugyanakkor kiemelnék egy dolgot, ami mindenféle közlekedőnél probléma, ez pedig a mobiltelefon. Nem csak sétáló gyalogost láttam már üzenetet írva az úton átkelni körülnézés nélkül, de biciklin netező embert, elektromos rolleren menet közben üzenet író fiatalt, vagy autóban kormánykeréken pötyögőt. Mintha az emberek egyre inkább a mobil befolyása alá kerülnének, és elfelejtenék, ezzel a magatartással, a figyelmetlenségükkel a saját-, és mások életével játszanak.
Jelenleg úgy közlekedek minden nap, hogy észben tartom amit az oktatóm mondott korábban: mindenki potenciális veszélyforrás, aki részt vesz a közlekedésben.
Így a végére: nem vagyok tévedhetetlen, és hibáztam már én is, bár sosem okoztam életveszélyes helyzetet. Ugyanakkor emiatt tudom, vannak szituációk, amikor (főleg gyakorlatlan sofőrként) rosszul mérjük fel a helyzetet. Ezért is próbálok nyugodtan közlekedni. Igen, vannak szituációk, amikor ez embert próbáló, de olyankor eszembe jut, jobb biztonságban odaérni a célállomásra, mint rohanás közben a saját-, vagy mások életével játszani. Nem bízhatok a sorsban, vagy a szerencsében, nekem kell ott és akkor jelen lennem, vigyáznom magamra és másokra.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése