Ugrás a fő tartalomra

Fűszertartó, avagy semmi sem elég jó

Be kell vallanom, rigolyás vagyok a fűszertartókra. Ez megint egy olyan valami, amit nagyon tudok szeretni és utálni is, na persze nem egyszerre, inkább felváltva. Számomra ez az a kategória, amikor nincs tökéletes megoldás, így muszáj kompromisszumot kötni, vagy ezt, vagy azt kell elengedni, pedig pár éve azt hittem, megtaláltam a fűszertartók szent grálját.

Akkoriban úgy döntöttem, felhagyok a korábbi szekrényben tárolós módszerrel, és veszek egy asztali-, forgó fűszertartót, ami ráadásul "rozsdamentes acélból" készült. Azért a macskaköröm, mert egy nagy humbug volt. Alig egy-másfél év után rozsdafoltok jelentek meg rajta, amikkel azóta is harcolok, miközben lekezelni és festeni nem lehet. Rettentően nehéz takarítani, mert a vékony hajlított lemez oltári kényelmetlen, amikor épp a belsejében lévő eldugott részeket igyekszem kitörölni. A fogkefe nem elég hajlékony, így nem mindenhol férek hozzá. Igazából talán ez a két problémám vele, amiért utálom, mert hát egyre csúnyább és nehézkes a takarítása. Talán azt kellene csinálnom vele, mint a nagyobb unokám, ha nem tetszik valami, leragasztom matricával. Megfontolandó :D Persze a kicsi hely sem kedvez most neki, mert minden négyzetcentimétert ki kell használnom. Érdemes olyan helyen használni, ahol bőséges hely akad hasonlóknak is.

Mindezek ellenére  napi szinten könnyíti meg az életem, hisz csak megpördítem, és máris kéznél van bármelyik fűszer, nem kell ajtót nyitogatnom, lábujjhegyre állnom. Szeretem benne, hogy nem műanyagból, hanem valódi üvegből készültek a kis tárolók, és elég nagy lyuk van a tetőkön, kényelmes velük fűszerezni.

Bármennyire is szeretem ezt a fajta kényelmet, az új konyhabútorom környékére sem kerül hasonló, legalábbis jelenleg így gondolom. A terv, hogy visszatérek a polcozáshoz. Akármilyen ajtós szekrény párti vagyok, lejjebb adok az igényeimből, és a fűszertartónak polcok lesznek, méghozzá a felső szekrények alatt, közvetlenül az ablak felett, karnyújtásnyira a munkafelülettől és a főzőlaptól. (Igen, alacsony ablakom lesz, aminek párkányán fűszernövényeket is tárolhatok.)

Pár éve, amikor először vettem az üzletben egy lekvárt, nagyon megtetszett az üvege. Akkor gondoltam arra először, épp megfelelne fűszertartónak. Azután tudatosan ugyanolyat vettem, ahányszor csak szükségem volt lekvárra. Mára összegyűlt egy kisebb készlet, így csak a polcot kell majd legyártani hozzá. Úgy gondoltam, a kettőből lesz majd egy teljes készletem. Kiszedem az üvegcséket a jelenlegiből, abba kerülnek az őrölt fűszerek, a nagyobbakba pedig a morzsoltak, vagy egészek. Alig várom, hogy elkészüljön és használhassam, de jelenleg még türelmesnek kell lennem.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ecet

Ecet. Egy szer, amit utálok és imádok is egyben. Nem csoportokat, de egyéneket is képes megosztani, akárcsak engem. Nem akarok itt különleges okosságokat osztogatni  egy jelentéktelennek tűnő, ámde nagyon is fontos szerről, hisz  az emberek többsége jól ismeri, a net is tele van különféle felhasználási praktikákkal, ha valakit érdekel. Pár éve alig használok mást a takarításhoz, legalábbis azokhoz, amiket sikálni kell. Legyen az konyha, fürdő, vagy más helyiség, kevés jobb szer létezik az ecetnél. Általában a 20%-os töménységűt használom higítás nélkül. Igaz, ehhez szükség van gumikesztyűre és maszkra is, néha még zárt munkavédelmi szemüveget is veszek fel. 2 perc áztatás például a vízforralóban, és egy gyors szivacsos áttörlés, majd többszöri vizes öblítés, de az indukciós főzőlapot is szívesebben takarítom ezzel, mint bármi mással. Eleinte aggódtam a tusolópanel miatt, mert hát matt fém, de míg a vegyszereket nem bírta, addig az ecetet nagyon jól viselte. Ehhez nem csak a sz...

Elszáll az agyam

Nem fogok az írásról mély eszmefuttatásokba kezdeni, csak egy újabb "furcsaságom" osztom meg, aztán ki-ki eldönti, szerinte vicces, vagy inkább fárasztó. Nekem mindenesetre kicsit ciki. Történt ugyanis, hogy vásárolni mentem, ami nem nagy ügy, mindenki csinálja. Csakhogy arról már korábban írtam, számomra az írás nem marad abba, ha lezárom a laptopot. Ha épp benne vagyok valamiben, az agyam folyamatosan kattog rajta, már-már elszáll. Emiatt nagyon kell figyelnem másra, mert könnyen beszippant akár az utcán, vagy mint ma, a boltban. Nem, nem kezdtem el magamban beszélni, motyogni, viszont a mimikám folyamatos. Eddig észre sem vettem, de ma feltűnt. Konkrétan azon kaptam magam, hogy a történet szerint -ami a fejemben íródott épp- grimaszolok. Elég furcsa felfedezés volt, és azon kezdtem gondolkodni, vajon mivel palástolhatnám. Azt hiszem, ha legközelebb kilépek az utcára és még mindig benne vagyok egy történetben, beteszem a fülest, így legalább azt hiszik mások, valami műsorra...

Három hét és egy kis ráadás

Az utóbbi 3 hetem nagyjából az egyik dokitól a másikig futkosásról szólt, és még nincs vége. Belegondolva, többekkel találkoztam ez alatt a pár hét alatt, mint az elmúlt 10-15 évben összesen. Lassan haladok az eredményekkel, de haladok, és most ez a lényeg. A 3 alapproblémából 1-et lezártam (autoimmun, rendszeresen ellenőrizni kell), a másik 2-ben talán javulóban vagyok (gyógyszerek, kisműtét). Aztán a múlt héten ráadásként jött még egy újabb gondom, bár az már fogászati eset. Kicsit elegem is lett mindenből, mert ha ezt az évet egy szóban kellene jellemezni, elsőre a fájdalom szó jut eszembe. Mikor végre kicsit fellélegezhettem, hogy kezdenek múlni a mindenféle fájdalmak, csak sikerült a korona alatti fogamnak is bedurrannia, aminek következtében volt egy korona szétvágás, egy húzás, és mellé egy ciszta leszedése, amire a fog kihúzása után derült fény. Nagyon rákészültem erre a napra, mert már ebédet sem ettem, nehogy lerókázzam a dokit az idegességtől vagy fájdalomtól. Az utóbbitól v...