Szeretem a fecskéket már egészen gyerekkorom óta. Nem tudnám megfogalmazni milyen okból, így hát csak. Sokan nem bírják őket a piszok miatt amit csinálnak, de számomra az egy elenyésző kellemetlenség, amit ki lehet küszöbölni egy kis barkácsolással.
Tavasz végén megjegyeztem a páromnak, ebben az évben még egyetlen fecskét sem láttam. Persze megeshet, hogy mindössze elkerülte a figyelmem, de attól még egy sem került a szemem elé. Aztán úgy 1 héttel ezelőtt megláttam 8-10 repkedő villásfarkút, és egészen megörültem nekik. Gyorsan továbbálltak, de addig is gyönyörködtem bennük. Ilyenkor valahogy előjön a gyermekei énem, és szinte nosztalgiával hasít belém az öröm, amiért nézhetem őket.
No de a lényeg: pár napja hatalmas csicsergésre figyeltem fel odakint, és a nyitott ablaknál beszűrődő hangok felkeltették a kíváncsiságom. Kimentem hát az udvarra, és meg sem tudnám magyarázni az érzést, amit előhozott belőlem egy hatalmas csapat fecske, amik több mint negyed órán át köröztek a mi-, és szomszédaink kertjei felett. Csak saccolni tudom, talán úgy 50-60-an lehettek.
Sosem láttam hasonlót korábban, és csak tippelni tudok, hogy a kicsikkel együtt gyakoroltak a hosszú útra. Mindenesetre csodálatos volt nézni, és végtelen örömmel töltött el ez az aprócska dolog.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése