Ugrás a fő tartalomra

Nem minden felejthető

Vannak olyan dolgok, történések az ember életében, amit sosem képes elfelejteni. Ezek lehetnek jók és rosszak is, a lényeg, valamiben meghatározó szerepet játszanak, ezért nem felejtjük el őket. Igen, nyilván nekem is van néhány, de egyetlen egy olyan, ami életem végéig elkísér, mert egy nagyon egyszerű mindennapi dologhoz köthető.

Talán nevetségesnek tűnhet nyafogni olyanon, mint a felmosás. Miről is van szó pontosan? Legtöbb alkalommal meg kell szakítanom, vagy újrakezdenem, mert vagy a párom, vagy a család más tagja biztosan épp akkor lép be az ajtón, amikor fél lakás még hátravan, vagy épp végeztem és még vizes minden. Ez nem is akkora dolog, ugye? Valóban nem, és nem is esik nehezemre akár újra feltörölni, sőt szóvá sem teszem.

Na de akkor mi itt a bibi? Az emlékek. Azok, amik nagyon-nagyon rég történtek, amit sosem lehet feldolgozni, és ami minden egyes felmosáskor emlékeztet a történtekre. Nem fogom újra leírni, mert aki szeretné, az elolvashatja az Irkán az ötpercesek közt, ott van tömören (nagyon apró változtatásokkal) az az újra és újra fájdalmat okozó emlék.

Néha csak sok. Egy-egy rossz napon, amikor más is összejön, nehezebb túllépni a múlton. Azon, amelyikben egy egyszerű felmosás- és talán az utána történtek folyománya ekkora trauma.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Pride hónap van

Olvasom a híreket. Előbb felröhögök, hogy ilyen nincs, aztán ráeszmélek, dehogynem. Cirkuszország főbohócai támadásba lendültek. Nem ma, és nem is tegnap, de egyre nagyobb és bénább cirkuszt csinálnak, mert egyre nagyobb a támogatottsága, és egyre kisebb a fogás az LMBTQ közösségen. Szerintem ez jó, és remélem, marad a tendencia, és elhal az a lendület, amivel kevesen, de nagyokat óbégatnak a vakvilágba. Bevallom, számomra a Pride egy kicsit sok. Nem magával a felvonulással vagy a bulival van gondom, hanem a magamutogatás részével. Egyszerűen  bizonyos részleteket nem az utcára illőnek érzek. Ettől függetlenül túlzásnak találom azt a fajta beszabályozást, vagy inkább tiltást, amit  ez a parádés vezetőség folytat. Azt gondolom, a Pride-nak üzenete van, ezért nem a betiltásával kellene megmutatni a hatalmi fölényt, inkább le kellene ülni a szervezőkkel és kompromisszumokat kötni mindkét oldalon. Élnek köztünk LMBTQ emberek, ezért felesleges megpróbálni "eldugni" őket, sőt. Egy ...
Megjegyzés küldése
Olvass tovább »

Az a fránya időjárás

Most, akárcsak pár napja, szürke, amolyan lóg a lába az esőnek időben van részünk, és őszintén szólva ezt én kimondottan élvezem. Azt, amikor nem süt hétágra a nap és éget le, hanem felhők fölött megbújva ad fényt. Nekem ennyi elég. Sokaknak nem tetszik, nem szeretik, de számomra ez a tökéletes idő. Kellemes meleg, lágy szellővel, és látható nap nélkül. Aztán épp erről jutott eszembe, mennyire csodálatos a természet, az időjárás, mert magas lóról tesz az emberiségre, és véletlenül sem azt csinálja, amit mi szeretnénk. Ha lenne feje, mondhatnánk, hogy megy a sajátja után. Szerencsére, mert bármennyire nem kedvelem a hétágra sütő napot, vagy a viharokat, és még pár dolgot, vannak, akik épp azokat kedvelik. Mi lenne velünk, ha az időjárás aszerint változna, ahányféle időt kérünk? Nagyon gyorsan rájönnénk, irtó nagy bajban vagyunk, és szenvednénk, végül visszasírnánk azt, ami most van, majd alkalmazkodnánk. Újra. Szóval ha most zuhog is, nem baj. Ha kisüt a nap utána, az sem baj. Ha gatyar...
Megjegyzés küldése
Olvass tovább »

A szőlőlugas

Már nem emlékszem pontosan, vajon írtam-e valaha arról, hogy a nagyszülők hiánya miatt gyermekkorom nyarait az anyai nagyanyám húgánál töltöttem falun. Ő volt a pótnagyim, és azt hiszem, sosem kívánhattam volna jobb nagyit nála. Szigorú volt, mégis kedves, rengeteget köszönhetek neki, sokat tanultam tőle.  Sosem felejtem el, hányszor töröltette el velem újra és újra az üvegpoharakat, mert még mindig talált rajta akárcsak egy apró foltot is. Azóta is eszembe jut, ahányszor csak kiszedem a poharakat a mosogatógépből, és látom a rajta maradt cseppek nyomait. Szinte hallom a hangját, és lelki szemeim előtt látom a pillantását, ahogy mondaná: ez még nem tiszta, töröld csak fényesre! Talán régen kevésbé mondtam volna rá, de ma már a szép emlékeim közt őrzöm. Bár mindig szegények voltak, és emlékeim szerint még a faluból sem tette ki a lábát önként soha, messze földön (de legalábbis a faluban) híres volt az udvara. Rettenetesen sok virágot ültetett minden évben, amit aztán nyaranta velem ...
Megjegyzés küldése
Olvass tovább »