Köd

Fejfájással ébredtem, ami azóta sem múlt el, pedig a gyógyszerem is bevettem, elég vizet is ittam. Rég fájt már, és nem hiányzott. Azt hiszem, az elmúlt 2 nap fullasztó stressze jött ki rajtam.

Nagyjából úgy éreztem magam 2 napig, mintha egy sűrű-, szürke ködben állnék, amin alig vergődnek át a napsugarak, pedig körülöttem minden fényárban úszik. Ja, elég pocsék dolog, de tegnap estére pontot tettem a stresszforrás végére, szóval el kellene engednem.

Süt a nap. Még reggeli előtt megejtettem a nagybevásárlást, végigmásztam a fél várost, közben igyekeztem magamba szívni némi napfényt és virágillatot. Kicsit jobb lett. Igyekszem összeszedni magam, de valamiért nehéz. Nincs kedvem írni sem, pedig tele a fejem a jelenlegi történettel, ami nagyon kikívánkozik. Talán érthetőbb ha megemlítem, két nap alatt írtam 40 oldalt, és ez nagyjából ugyanilyen tempóban jönne ki belőlem jelenleg is. Mintha egyre duzzadna egy gát, amit előbb-utóbb átszakít a víz.

Ha nem múlik el ez a pocsék hangulat és érzés, talán megint visszavonulok, és beletemetkezem bármibe, amihez nem kell gondolkodnom vagy éreznem, csak monoton tenni a dolgom. Jelenleg úgy érzem, nem vagyok képes semmilyen módon kommunikálni, inkább legyen csend körülöttem.

Talán kellene egy könyvet írnom Út a remete élet felé címmel is...