Ugrás a fő tartalomra

A víz létszükséglet

A címben szereplő rövidke mondatot, sajnos időnként gyakran kell ismételnem magamnak. Vannak az évnek olyan szakaszai, amikor nem kívánok semmiféle folyadékot. (A napi 1 gyömbérteát most hagyjuk figyelmen kívül.) Bármennyire is vízivó vagyok, és tényleg csak valamilyen eseményen iszom üdítőt/gyümölcslevet stb., néha nehezemre esik magamba imádkozni akár egy korty vizet is.

Mivel tisztában vagyok vele mennyire fontos a víz a szervezetemnek, ki kellett találnom valamit, amivel ráveszem magam az ivásra. Két íz van, amitől nyilván megszomjazik az ember, és igen, mindegyik ártalmas nagy mennyiségben. Hát persze, hogy az édesről és a sósról "beszélek". Nagyjából 15 éve kezdtem el használni azt a módszert, hogy feldaraboltam aprócska kockákra két kocka csokoládét (eleinte tejcsoki, később már jó volt az étcsoki is), amit beosztottam egész napra. Minden aprócska kocka bevétele után pár perccel meg is jött a szomjúság érzése, és rögtön ihattam is a 1,5-2,5 dl-es pohár vizet. Egy kis tábla csoki így kitartott közel két hétig. Szinte már csak akkor ettem csokit, ha gondom volt a vízzel, máskor nem. Aztán amikor elkezdődtek a problémáim a cukros dolgokkal, átálltam a sósra. Eleinte vettem egy pici zacskó chipset, és 1-1 darabot bekapva értem el ugyanazt a hatást. Egy idő után már elég volt a fél is. Igen, képes vagyok megállni, hogy ne zabáljak fel egy egész zacskóval, talán épp azért, mert rögtön meg is úsztatom egy pohár vízben. Úgy 2-3 éve pedig leálltam arról is, és áttértem a magokra. Nyilván a sósak kevésbé egészségesek, mint a natúr magok, de úgy vagyok vele, szimplán sót mégsem akarok nyalogatni, ahhoz nem vagyok elég elvetemült. Persze itt is tartom az 1 mag, 1 pohár víz bevált rendszerét, ugyanakkor azt be kell vallanom, ettől teljesen függetlenül a magok a gyengéim, csakis nehezen ivós időszakomban tartom ezt az apró mennyiséget, alapból szívesen fogyasztok belőle többet.

Nem tudom, vajon másoknak mi vált be, egyáltalán foglalkoznak-e azzal, hogy mennyit isznak, nekem ezzel a módszerrel sikerült növelnem a bevitt víz mennyiségét.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Új kedvenc szín

Korábban írtam már, szeretem a színeket, és szívesen kísérletezek velük. A festést letudtuk, és mivel a falakat első festésként fehérre kentük, máshogy próbálunk színeket vinni a házba. Múlt hétvégén leparkettáztunk, de a szegélyeket magunk csináljuk, és ehhez kellett festék. Kétféle parkettát tettünk le, az egyik egy barna tölgy szín, a másik egy szürkésbarna, szintén tölgy, de kicsit másképp erezett. A szegély alapja egy 9x2 centiméteres fenyő deszka, amiből kimartuk a parketták helyét. A parkettákat levágjuk 6 centi szélesekre, és azt ragasztjuk fel a hordozó fenyő deszkára, aminek a felső 3 centije hozzá passzoló színes lesz. A festékkel aztán kicsit bajban voltunk, mert két teljesen más árnyalat, így alapvetően két különböző színben gondolkodtunk. Mivel használtunk már Remmers Deckfarbe festéket, úgy gondoltuk, annak színeiből választunk. Eleinte az antracit és a dió került szóba, aztán addig-addig szemeztem a dohány színnel, hogy úgy döntöttem, kipróbáljuk azt. Beletrafáltam, ugy...
Megjegyzés küldése
Olvass tovább »

Hurrá, festünk!

Volt itt már szó arról, hogy a rajz és a festés közel áll hozzám, de igazából egyszerűen imádok festeni. Persze leginkább saját képeket, viszont nem vászonra. A falfestés az, amit bárhol és bármikor szívesen csinálok, csak legyen egy fehér alapom, meg némi temperám és ecsetem. Bár jelenleg nem épp erről a festésről esik szó (egyelőre), egy mozgalmas időszakon vagyok túl, mert az építkezés újra és újra hozza a lehetőséget eme munkákra, ami nyilván a kedvencem az összes közül, és nem csak amiatt, mert ez már egyike a befejező műveleteknek. Közben pedig lehet izmosodni is. Tudom-tudom, csak egy hengert kell húzkodni a falon, mi abban a megerőltető, ugye? Azért közel 100 négyzetméter plafon, plusz a falak alapozása és háromszori festése azért már nem csak egy kis hengerezés. Nem egyedül csinálom, így megoszlik, de azért rendesen elfáradok a nap végére, nem kell altató. Ilyenkor mindig úgy érzem, valami új izomköteget találtam magamon, pedig nyilván nem, csak eddig ellustultak. Pár napig fá...
Megjegyzés küldése
Olvass tovább »

Az ízlés szabadsága

Néha nagyokat nevetek, amikor ütközik mások ízlése. Leginkább akkor, ha helyén kezelik az ilyesfajta különbözőségeket, és inkább viccesen szócsatáznak az épp adott témáról, mintsem vérre menő harcias válasznyilakat dobálva próbálják ráerőltetni a saját igazukat a másik félre. Tapasztalataim azt mutatják, igenis pozitív az, ha az embereknek különbözőek az ízléseik. Sok esetben akár a párkapcsolatban. Izgalmasabb összehozni két különböző ízlést, és kompromisszumot találni.  Ugyanakkor hozzá kell tennem, a különbözőségek az ízlés terén úgy lesznek könnyen áthidalhatók, ha vannak közös nevezők is. Persze ehhez ismernünk kell a másikat. Aztán ott vannak a különféle használati tárgyak, és mennyire jó már, hogy nem minden egyforma méretű (ahogy az emberek sem egyforma magasak pl.), vagy színű, formájú stb. Van választék, nem dög unalom végigmenni az utcán és mindenhol ugyanazt látni, vagy minden házban ugyanolyan berendezést találni, és még hosszasan sorolhatnám. Na és ott van a változás ...
Megjegyzés küldése
Olvass tovább »