Ugrás a fő tartalomra

A víz létszükséglet

A címben szereplő rövidke mondatot, sajnos időnként gyakran kell ismételnem magamnak. Vannak az évnek olyan szakaszai, amikor nem kívánok semmiféle folyadékot. (A napi 1 gyömbérteát most hagyjuk figyelmen kívül.) Bármennyire is vízivó vagyok, és tényleg csak valamilyen eseményen iszom üdítőt/gyümölcslevet stb., néha nehezemre esik magamba imádkozni akár egy korty vizet is.

Mivel tisztában vagyok vele mennyire fontos a víz a szervezetemnek, ki kellett találnom valamit, amivel ráveszem magam az ivásra. Két íz van, amitől nyilván megszomjazik az ember, és igen, mindegyik ártalmas nagy mennyiségben. Hát persze, hogy az édesről és a sósról "beszélek". Nagyjából 15 éve kezdtem el használni azt a módszert, hogy feldaraboltam aprócska kockákra két kocka csokoládét (eleinte tejcsoki, később már jó volt az étcsoki is), amit beosztottam egész napra. Minden aprócska kocka bevétele után pár perccel meg is jött a szomjúság érzése, és rögtön ihattam is a 1,5-2,5 dl-es pohár vizet. Egy kis tábla csoki így kitartott közel két hétig. Szinte már csak akkor ettem csokit, ha gondom volt a vízzel, máskor nem. Aztán amikor elkezdődtek a problémáim a cukros dolgokkal, átálltam a sósra. Eleinte vettem egy pici zacskó chipset, és 1-1 darabot bekapva értem el ugyanazt a hatást. Egy idő után már elég volt a fél is. Igen, képes vagyok megállni, hogy ne zabáljak fel egy egész zacskóval, talán épp azért, mert rögtön meg is úsztatom egy pohár vízben. Úgy 2-3 éve pedig leálltam arról is, és áttértem a magokra. Nyilván a sósak kevésbé egészségesek, mint a natúr magok, de úgy vagyok vele, szimplán sót mégsem akarok nyalogatni, ahhoz nem vagyok elég elvetemült. Persze itt is tartom az 1 mag, 1 pohár víz bevált rendszerét, ugyanakkor azt be kell vallanom, ettől teljesen függetlenül a magok a gyengéim, csakis nehezen ivós időszakomban tartom ezt az apró mennyiséget, alapból szívesen fogyasztok belőle többet.

Nem tudom, vajon másoknak mi vált be, egyáltalán foglalkoznak-e azzal, hogy mennyit isznak, nekem ezzel a módszerrel sikerült növelnem a bevitt víz mennyiségét.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Pride hónap van

Olvasom a híreket. Előbb felröhögök, hogy ilyen nincs, aztán ráeszmélek, dehogynem. Cirkuszország főbohócai támadásba lendültek. Nem ma, és nem is tegnap, de egyre nagyobb és bénább cirkuszt csinálnak, mert egyre nagyobb a támogatottsága, és egyre kisebb a fogás az LMBTQ közösségen. Szerintem ez jó, és remélem, marad a tendencia, és elhal az a lendület, amivel kevesen, de nagyokat óbégatnak a vakvilágba. Bevallom, számomra a Pride egy kicsit sok. Nem magával a felvonulással vagy a bulival van gondom, hanem a magamutogatás részével. Egyszerűen  bizonyos részleteket nem az utcára illőnek érzek. Ettől függetlenül túlzásnak találom azt a fajta beszabályozást, vagy inkább tiltást, amit  ez a parádés vezetőség folytat. Azt gondolom, a Pride-nak üzenete van, ezért nem a betiltásával kellene megmutatni a hatalmi fölényt, inkább le kellene ülni a szervezőkkel és kompromisszumokat kötni mindkét oldalon. Élnek köztünk LMBTQ emberek, ezért felesleges megpróbálni "eldugni" őket, sőt. Egy ...
Megjegyzés küldése
Olvass tovább »

Az a fránya időjárás

Most, akárcsak pár napja, szürke, amolyan lóg a lába az esőnek időben van részünk, és őszintén szólva ezt én kimondottan élvezem. Azt, amikor nem süt hétágra a nap és éget le, hanem felhők fölött megbújva ad fényt. Nekem ennyi elég. Sokaknak nem tetszik, nem szeretik, de számomra ez a tökéletes idő. Kellemes meleg, lágy szellővel, és látható nap nélkül. Aztán épp erről jutott eszembe, mennyire csodálatos a természet, az időjárás, mert magas lóról tesz az emberiségre, és véletlenül sem azt csinálja, amit mi szeretnénk. Ha lenne feje, mondhatnánk, hogy megy a sajátja után. Szerencsére, mert bármennyire nem kedvelem a hétágra sütő napot, vagy a viharokat, és még pár dolgot, vannak, akik épp azokat kedvelik. Mi lenne velünk, ha az időjárás aszerint változna, ahányféle időt kérünk? Nagyon gyorsan rájönnénk, irtó nagy bajban vagyunk, és szenvednénk, végül visszasírnánk azt, ami most van, majd alkalmazkodnánk. Újra. Szóval ha most zuhog is, nem baj. Ha kisüt a nap utána, az sem baj. Ha gatyar...
Megjegyzés küldése
Olvass tovább »

A szőlőlugas

Már nem emlékszem pontosan, vajon írtam-e valaha arról, hogy a nagyszülők hiánya miatt gyermekkorom nyarait az anyai nagyanyám húgánál töltöttem falun. Ő volt a pótnagyim, és azt hiszem, sosem kívánhattam volna jobb nagyit nála. Szigorú volt, mégis kedves, rengeteget köszönhetek neki, sokat tanultam tőle.  Sosem felejtem el, hányszor töröltette el velem újra és újra az üvegpoharakat, mert még mindig talált rajta akárcsak egy apró foltot is. Azóta is eszembe jut, ahányszor csak kiszedem a poharakat a mosogatógépből, és látom a rajta maradt cseppek nyomait. Szinte hallom a hangját, és lelki szemeim előtt látom a pillantását, ahogy mondaná: ez még nem tiszta, töröld csak fényesre! Talán régen kevésbé mondtam volna rá, de ma már a szép emlékeim közt őrzöm. Bár mindig szegények voltak, és emlékeim szerint még a faluból sem tette ki a lábát önként soha, messze földön (de legalábbis a faluban) híres volt az udvara. Rettenetesen sok virágot ültetett minden évben, amit aztán nyaranta velem ...
Megjegyzés küldése
Olvass tovább »