Ugrás a fő tartalomra

A víz létszükséglet

A címben szereplő rövidke mondatot, sajnos időnként gyakran kell ismételnem magamnak. Vannak az évnek olyan szakaszai, amikor nem kívánok semmiféle folyadékot. (A napi 1 gyömbérteát most hagyjuk figyelmen kívül.) Bármennyire is vízivó vagyok, és tényleg csak valamilyen eseményen iszom üdítőt/gyümölcslevet stb., néha nehezemre esik magamba imádkozni akár egy korty vizet is.

Mivel tisztában vagyok vele mennyire fontos a víz a szervezetemnek, ki kellett találnom valamit, amivel ráveszem magam az ivásra. Két íz van, amitől nyilván megszomjazik az ember, és igen, mindegyik ártalmas nagy mennyiségben. Hát persze, hogy az édesről és a sósról "beszélek". Nagyjából 15 éve kezdtem el használni azt a módszert, hogy feldaraboltam aprócska kockákra két kocka csokoládét (eleinte tejcsoki, később már jó volt az étcsoki is), amit beosztottam egész napra. Minden aprócska kocka bevétele után pár perccel meg is jött a szomjúság érzése, és rögtön ihattam is a 1,5-2,5 dl-es pohár vizet. Egy kis tábla csoki így kitartott közel két hétig. Szinte már csak akkor ettem csokit, ha gondom volt a vízzel, máskor nem. Aztán amikor elkezdődtek a problémáim a cukros dolgokkal, átálltam a sósra. Eleinte vettem egy pici zacskó chipset, és 1-1 darabot bekapva értem el ugyanazt a hatást. Egy idő után már elég volt a fél is. Igen, képes vagyok megállni, hogy ne zabáljak fel egy egész zacskóval, talán épp azért, mert rögtön meg is úsztatom egy pohár vízben. Úgy 2-3 éve pedig leálltam arról is, és áttértem a magokra. Nyilván a sósak kevésbé egészségesek, mint a natúr magok, de úgy vagyok vele, szimplán sót mégsem akarok nyalogatni, ahhoz nem vagyok elég elvetemült. Persze itt is tartom az 1 mag, 1 pohár víz bevált rendszerét, ugyanakkor azt be kell vallanom, ettől teljesen függetlenül a magok a gyengéim, csakis nehezen ivós időszakomban tartom ezt az apró mennyiséget, alapból szívesen fogyasztok belőle többet.

Nem tudom, vajon másoknak mi vált be, egyáltalán foglalkoznak-e azzal, hogy mennyit isznak, nekem ezzel a módszerrel sikerült növelnem a bevitt víz mennyiségét.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Különleges nevek

Aki olvasta a regényeimet, az már rájöhetett, nagyon szeretem a különleges magyar neveket, ezért is használom őket gyakran az írásaimban. Az alkotás egyik legjobb része, amikor a fő-, és mellékszereplők nevét találom ki. Persze nem csak ilyen nevek szerepelnek a könyvekben.  Természetesen mindenkinek más a különleges és a szép, ezért nyilván nem mindenki ért majd egyet velem. Ez az egész pedig az újonnan készülő regényem miatt jutott az eszembe megint, ahol sikerült négy olyan nevet választanom a főszereplőknek, amik magam sem tudom mi miatt, de kedvesek számomra. Na és hogy milyen nevekről beszélek? Következzék a lista, ahol nagyjából a megírás időrendi sorrendjébe teszem őket. Eszter, Márton, Sára, Zsófia, Benedek, Anna, Mimi, Bella, Réka, Kolos, Ágoston, Olivér,  Emma, Léna, Jácint, Benjamin, Milán, Izabella, Áron, Róza, Bálint, Rémusz, Dániel, Johanna, Hunor, Dávid, Márk, Luca, Leó, Hanna, Flóra, Fanni, Barnabás, na és a következő regényből a két fiú és két lány: Andor, Mi...
Megjegyzés küldése
Olvass tovább »

Cukormentesen

Mint arról írtam  itt  is korábban, hosszú évek óta nem vagyok már édesszájú. Aztán arról is írtam, miként nem túlzom el az ünnepi édességeket. Nem is tettem a karácsonyi időszakban, de úgy alakult, abban az 1-1,5 hétben minden nap ettem valami cukrosat. Nem arról van szó, hogy marékszám tömtem magamba az édességet, cseppet sem. A napi adag nagyjából a 2 db natúr  mézeskalács, vagy 1-1 kisebb szelet süti, miközben a szokásos módon ettem minden mást. Pár nap után éreztem magamon ahogy szűkülnek a ruhák, és kikerekedett szemekkel néztem, amikor a mérlegre álltam. Hogy ment fel így majdnem 4 kiló ennyi idő alatt? Évek óta nem híztam az ünnepek alatt, és most sem túloztam el semmit, erre... katasztrófa. Annyira megviselt amiért a nehezen, vagy kínok árán leadott kilók így ugrottak vissza, eldöntöttem, egy időre teljesen kiűzöm a cukrot az étrendemből, kizárólag a gyümölcsökben eszem, de még azok mértékét is visszaveszem. Másnap el is kezdtem, és bár írtam már itt arról, hogy...
Megjegyzés küldése
Olvass tovább »

Minden nap zöld nap

Már nem tudom megmondani pontosan hány éve kezdtük, de a mindennapjaink része a gyümölcs és a zöldség. Igen, írtam már a zöldségekről, nem fogom ugyanazokat leírni ( ide , a blog receptek fülére tettem ki pár receptet is).  Mivel nem eszem húst, helyette zöldségféléket fogyasztok, számomra ez nem nagy kunszt, csakhogy párom, aki abszolút húskedvelő volt, ma már többségében ő is zöldségféléket választ akár ebédnek is.  A lényeg azonban, hogy a napi hagyományos étkezésektől eltekintve, minden késő délután gyümölcsöket eszünk. Ahogy az én feladatom a napi tea elkészítése, úgy a páromé a gyümölcsök szeletelése. Egy jó rutin a napjainkban, ami érezhetően jót tesz mindkettőnknek. Bár nem vagyok már az a pelyhestollú ifjú madárka, az avokádót csak pár hónapja próbáltam először. Aztán ahogy életem párja mondta, "ha fű íze van, akkor az neked bejön" alapon, tényleg megszerettem. Nem spilázom túl a fűszerezést, mert ha csak simán péksütivel krémként eszem, egy avokádóhoz egy csipet sót...
Megjegyzés küldése
Olvass tovább »