Az utóbbi 3 hetem nagyjából az egyik dokitól a másikig futkosásról szólt, és még nincs vége. Belegondolva, többekkel találkoztam ez alatt a pár hét alatt, mint az elmúlt 10-15 évben összesen.
Lassan haladok az eredményekkel, de haladok, és most ez a lényeg. A 3 alapproblémából 1-et lezártam (autoimmun, rendszeresen ellenőrizni kell), a másik 2-ben talán javulóban vagyok (gyógyszerek, kisműtét). Aztán a múlt héten ráadásként jött még egy újabb gondom, bár az már fogászati eset. Kicsit elegem is lett mindenből, mert ha ezt az évet egy szóban kellene jellemezni, elsőre a fájdalom szó jut eszembe. Mikor végre kicsit fellélegezhettem, hogy kezdenek múlni a mindenféle fájdalmak, csak sikerült a korona alatti fogamnak is bedurrannia, aminek következtében volt egy korona szétvágás, egy húzás, és mellé egy ciszta leszedése, amire a fog kihúzása után derült fény. Nagyon rákészültem erre a napra, mert már ebédet sem ettem, nehogy lerókázzam a dokit az idegességtől vagy fájdalomtól. Az utóbbitól való félelmem alaptalan volt, mert simán ment minden, viszont mire hazaértem, kiment az injekció hatása és rosszul lettem. Még soha életemben nem voltam rosszul fogdokinál, vagy utána, ez kicsit kellemetlenül érintett. Amellett, hogy hetekig úgy fogok beszélni mint aki selypít, valószínűleg maszkban járok majd mindenhová, míg az új korona felkerül.
Bármennyire is utálom ezt a helyzetet, örülök, amiért időben tettem lépéseket ez ügyben is, és nem szenvedek vele tovább. Már alig várom a tortúra végét, amikor végre megint fellélegezhetek, folytathatom az elkezdett dolgaim, és újakba vághatok bele.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése