Fémek és beton

Az elmúlt években gyakran találkoztam a térkővel, mint funkcionális építő elemmel, gyönyörű udvarok és kertek részeként. Igazi szépségeket lehet alkotni velük, hisz oly sok szín-, forma- és méret létezik manapság, csak a képzeletünk szab határt. Ugyanígy jelen vannak, és láthatóan egyre nagyobb teret hódítanak a lézervágott, vagy fa utánzatú lemezkerítések.

Úgy tűnik, sokan kedvelik őket. Nekem meg egyre inkább kezd idegenné válni mindkettő, mert úgy érzem, már túl sok van belőlük. Pár éve, amikor az akkori szomszéd gyeprácsot rakatott kocsibehajtónak, még valahogy megbékéltem a gondolattal, hogy beton, bár személy szerint nem tartom túl jó ötletnek egy felforrósodó beton közé ültetni a füvet. Talán 25-30 éve még simán rábólintottam volna, de a mai nyári forróságban már eszembe sem jutna a gyeprács. Ugyanakkor mégiscsak van némi természet "benne", mármint ami a közé ültetett füvet jelenti.

A lemezkerítések pedig szintén felforrósodnak a nyári melegben, és kellemetlen sérüléseket okozhatnak nem csak nyáron, de télen is a hidegben, vagy csak simán az élébe kapaszkodva véletlenül, mert egy 2 mm vastag lemez akkor is veszélyes lehet, ha csiszolt élei vannak. Láttam igazán gyönyörű lézervágott mintával készült kerítéseket, de mégsem vonz annyira, hogy magamnak ilyet akarjak. A veszélyes mivolta miatt inkább tartok távolságot a hasonlóktól.

Számomra az a szép, ha megtalálom az egészséges egyensúlyt a természet-, a szükséges kényelem-, és az esztétika közt. Nem vagyok ellene a térkőnek, ha azt mértékkel használjuk. A korábbi otthonunknál is térköveztünk, de kizárólag a legfontosabb részeken, és a lehető legminimálisabb mennyiségben. Kerítésnél pedig inkább részesítem előnyben a fát. Szeretném hinni, hogy többen vagyunk olyanok, akiknek fontosabb a természetes környezet, mint a szükségtelen kényelem.