Ecet

Ecet. Egy szer, amit utálok és imádok is egyben. Nem csoportokat, de egyéneket is képes megosztani, akárcsak engem. Nem akarok itt különleges okosságokat osztogatni egy jelentéktelennek tűnő, ámde nagyon is fontos szerről, hisz az emberek többsége jól ismeri, a net is tele van különféle felhasználási praktikákkal, ha valakit érdekel.

Pár éve alig használok mást a takarításhoz, legalábbis azokhoz, amiket sikálni kell. Legyen az konyha, fürdő, vagy más helyiség, kevés jobb szer létezik az ecetnél. Általában a 20%-os töménységűt használom higítás nélkül. Igaz, ehhez szükség van gumikesztyűre és maszkra is, néha még zárt munkavédelmi szemüveget is veszek fel. 2 perc áztatás például a vízforralóban, és egy gyors szivacsos áttörlés, majd többszöri vizes öblítés, de az indukciós főzőlapot is szívesebben takarítom ezzel, mint bármi mással. Eleinte aggódtam a tusolópanel miatt, mert hát matt fém, de míg a vegyszereket nem bírta, addig az ecetet nagyon jól viselte. Ehhez nem csak a szivacsra van szükség, hanem a jól bevált fogkefére is a zuhanyfejek apró lyukacskáihoz. Szagtalanításhoz is használom, ami a lefolyókat illeti. Igaz, előbb az ecet szúrós szagát kell túlélni (akár dupla maszkkal), de utána sokkal jobb a helyzet. Majdnem elfelejtettem: így töményen sokkal jobb penészölő, mint bármi más.

Szeretem a tisztítószerek illatát (nem, a hipó és hasonlók nem tartoznak közéjük), sokkal inkább, mint az ecetét, mégis ha választani kell, inkább döntök az ecet mellett a környezet miatt, bár a háztartásunk nem teljesen vegyszermentes.

Persze mit is kezdenék mást a többször használt maszkokkal, amiket már az utcára, vagy rendelőbe nyilván nem veszek fel, természetesen ehhez tökéletes. Na és az ecetes takarítást kitárt ablakok mellett érdemes csinálni,  utána pedig még egy ideig szellőztetni. Igaz, némi illatosítóval hamar elvehető a maradék ecetszag, csak legyen kéznél takarítás után.