Ugrás a fő tartalomra

Tavaszi zsongás

Mondhatnám, hogy nem én zsongok, de valahol mélyen mégis.

A kertszomszédságban sok fát vágtak ki, aminek hatására az azokon élő madarak egy része áttelepült a mi fáinkra. Azóta hajnaltól késő estig madárcsicsergést hallgathatunk, na meg persze láthatjuk is őket, mert gyakran repülnek az udvarba. Főként a friss föld érdekli őket, amiket kicsit megdolgoztunk. Nem ismerem az összes madarat közülük, csak néhányat, de mindannyiuknak örülök, ahogy annak is, ha biztonságban érzik magukat nálunk. Még a kutyusunkat sem zavarják, hagyja az udvaron kalandozni őket, mindössze a fejét felemelve veszi szemügyre néhányukat alkalomadtán. 

Aztán a napokban elkezdődtek a tavaszi munkák is, ami jóleső érzéssel tölt el. Egyrészt elveteményeztünk a kis kertecskénkben, másrészt elültettük egy külön részre azokat a növényeket -főleg évelőket és cserjéket-, amiket egy éve vettünk, és kis méretük miatt eddig cserépben erősödtek. Bár még mindig nem a végleges helyükön vannak, most több lehetőségük lesz terebélyesedni és nőni. Már annak is örülök, hogy láttam a kis rügyeket és hajtásokat, amik azt mutatták, szépen túlélték a telet. Hozzá kell tennem, zárt és fagymentes helyen, mert nem mertem kint hagyni őket, olyan kicsik voltak.

Már csak egyetlen gondom volt ezzel az egésszel: az üres cserepek. Elég lehangoló, amikor meglátom őket növények és virágföld nélkül. Valahogy ilyenkor megint rááll az agyam az újabb növények keresésére, amikkel feldobhatnám az udvart később. Végül úgy döntöttem, nem csak virágok kerülnek azokba az üres cserepekbe, hanem fűszernövények is. Pár éve már neveltem őket cserépben, és egész szépen fejlődtek, ezért hamarosan ismét ültetni fogok. Ha pedig beválik és ügyes leszek velük, talán jövőre megpróbálkozom a fűszerkerttel is. 

Aztán remélem, egyszer talán kialakíthatom a levendula és tulipánkertet, amit már nagyon régóta szeretnék, csak nem volt hozzá megfelelő helyem és hozzáértésem. Míg lesz rá lehetőségem, szeretném megtanulni, hogyan bánjak majd velük. Később meglátom, van-e hozzá affinitásom, vagy hanyagolnom kell, bármennyire is lázba hoz.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Új kedvenc szín

Korábban írtam már, szeretem a színeket, és szívesen kísérletezek velük. A festést letudtuk, és mivel a falakat első festésként fehérre kentük, máshogy próbálunk színeket vinni a házba. Múlt hétvégén leparkettáztunk, de a szegélyeket magunk csináljuk, és ehhez kellett festék. Kétféle parkettát tettünk le, az egyik egy barna tölgy szín, a másik egy szürkésbarna, szintén tölgy, de kicsit másképp erezett. A szegély alapja egy 9x2 centiméteres fenyő deszka, amiből kimartuk a parketták helyét. A parkettákat levágjuk 6 centi szélesekre, és azt ragasztjuk fel a hordozó fenyő deszkára, aminek a felső 3 centije hozzá passzoló színes lesz. A festékkel aztán kicsit bajban voltunk, mert két teljesen más árnyalat, így alapvetően két különböző színben gondolkodtunk. Mivel használtunk már Remmers Deckfarbe festéket, úgy gondoltuk, annak színeiből választunk. Eleinte az antracit és a dió került szóba, aztán addig-addig szemeztem a dohány színnel, hogy úgy döntöttem, kipróbáljuk azt. Beletrafáltam, ugy...

Hurrá, festünk!

Volt itt már szó arról, hogy a rajz és a festés közel áll hozzám, de igazából egyszerűen imádok festeni. Persze leginkább saját képeket, viszont nem vászonra. A falfestés az, amit bárhol és bármikor szívesen csinálok, csak legyen egy fehér alapom, meg némi temperám és ecsetem. Bár jelenleg nem épp erről a festésről esik szó (egyelőre), egy mozgalmas időszakon vagyok túl, mert az építkezés újra és újra hozza a lehetőséget eme munkákra, ami nyilván a kedvencem az összes közül, és nem csak amiatt, mert ez már egyike a befejező műveleteknek. Közben pedig lehet izmosodni is. Tudom-tudom, csak egy hengert kell húzkodni a falon, mi abban a megerőltető, ugye? Azért közel 100 négyzetméter plafon, plusz a falak alapozása és háromszori festése azért már nem csak egy kis hengerezés. Nem egyedül csinálom, így megoszlik, de azért rendesen elfáradok a nap végére, nem kell altató. Ilyenkor mindig úgy érzem, valami új izomköteget találtam magamon, pedig nyilván nem, csak eddig ellustultak. Pár napig fá...

Az ízlés szabadsága

Néha nagyokat nevetek, amikor ütközik mások ízlése. Leginkább akkor, ha helyén kezelik az ilyesfajta különbözőségeket, és inkább viccesen szócsatáznak az épp adott témáról, mintsem vérre menő harcias válasznyilakat dobálva próbálják ráerőltetni a saját igazukat a másik félre. Tapasztalataim azt mutatják, igenis pozitív az, ha az embereknek különbözőek az ízléseik. Sok esetben akár a párkapcsolatban. Izgalmasabb összehozni két különböző ízlést, és kompromisszumot találni.  Ugyanakkor hozzá kell tennem, a különbözőségek az ízlés terén úgy lesznek könnyen áthidalhatók, ha vannak közös nevezők is. Persze ehhez ismernünk kell a másikat. Aztán ott vannak a különféle használati tárgyak, és mennyire jó már, hogy nem minden egyforma méretű (ahogy az emberek sem egyforma magasak pl.), vagy színű, formájú stb. Van választék, nem dög unalom végigmenni az utcán és mindenhol ugyanazt látni, vagy minden házban ugyanolyan berendezést találni, és még hosszasan sorolhatnám. Na és ott van a változás ...