Ugrás a fő tartalomra

Tavaszi zsongás

Mondhatnám, hogy nem én zsongok, de valahol mélyen mégis.

A kertszomszédságban sok fát vágtak ki, aminek hatására az azokon élő madarak egy része áttelepült a mi fáinkra. Azóta hajnaltól késő estig madárcsicsergést hallgathatunk, na meg persze láthatjuk is őket, mert gyakran repülnek az udvarba. Főként a friss föld érdekli őket, amiket kicsit megdolgoztunk. Nem ismerem az összes madarat közülük, csak néhányat, de mindannyiuknak örülök, ahogy annak is, ha biztonságban érzik magukat nálunk. Még a kutyusunkat sem zavarják, hagyja az udvaron kalandozni őket, mindössze a fejét felemelve veszi szemügyre néhányukat alkalomadtán. 

Aztán a napokban elkezdődtek a tavaszi munkák is, ami jóleső érzéssel tölt el. Egyrészt elveteményeztünk a kis kertecskénkben, másrészt elültettük egy külön részre azokat a növényeket -főleg évelőket és cserjéket-, amiket egy éve vettünk, és kis méretük miatt eddig cserépben erősödtek. Bár még mindig nem a végleges helyükön vannak, most több lehetőségük lesz terebélyesedni és nőni. Már annak is örülök, hogy láttam a kis rügyeket és hajtásokat, amik azt mutatták, szépen túlélték a telet. Hozzá kell tennem, zárt és fagymentes helyen, mert nem mertem kint hagyni őket, olyan kicsik voltak.

Már csak egyetlen gondom volt ezzel az egésszel: az üres cserepek. Elég lehangoló, amikor meglátom őket növények és virágföld nélkül. Valahogy ilyenkor megint rááll az agyam az újabb növények keresésére, amikkel feldobhatnám az udvart később. Végül úgy döntöttem, nem csak virágok kerülnek azokba az üres cserepekbe, hanem fűszernövények is. Pár éve már neveltem őket cserépben, és egész szépen fejlődtek, ezért hamarosan ismét ültetni fogok. Ha pedig beválik és ügyes leszek velük, talán jövőre megpróbálkozom a fűszerkerttel is. 

Aztán remélem, egyszer talán kialakíthatom a levendula és tulipánkertet, amit már nagyon régóta szeretnék, csak nem volt hozzá megfelelő helyem és hozzáértésem. Míg lesz rá lehetőségem, szeretném megtanulni, hogyan bánjak majd velük. Később meglátom, van-e hozzá affinitásom, vagy hanyagolnom kell, bármennyire is lázba hoz.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ecet

Ecet. Egy szer, amit utálok és imádok is egyben. Nem csoportokat, de egyéneket is képes megosztani, akárcsak engem. Nem akarok itt különleges okosságokat osztogatni  egy jelentéktelennek tűnő, ámde nagyon is fontos szerről, hisz  az emberek többsége jól ismeri, a net is tele van különféle felhasználási praktikákkal, ha valakit érdekel. Pár éve alig használok mást a takarításhoz, legalábbis azokhoz, amiket sikálni kell. Legyen az konyha, fürdő, vagy más helyiség, kevés jobb szer létezik az ecetnél. Általában a 20%-os töménységűt használom higítás nélkül. Igaz, ehhez szükség van gumikesztyűre és maszkra is, néha még zárt munkavédelmi szemüveget is veszek fel. 2 perc áztatás például a vízforralóban, és egy gyors szivacsos áttörlés, majd többszöri vizes öblítés, de az indukciós főzőlapot is szívesebben takarítom ezzel, mint bármi mással. Eleinte aggódtam a tusolópanel miatt, mert hát matt fém, de míg a vegyszereket nem bírta, addig az ecetet nagyon jól viselte. Ehhez nem csak a sz...

Elszáll az agyam

Nem fogok az írásról mély eszmefuttatásokba kezdeni, csak egy újabb "furcsaságom" osztom meg, aztán ki-ki eldönti, szerinte vicces, vagy inkább fárasztó. Nekem mindenesetre kicsit ciki. Történt ugyanis, hogy vásárolni mentem, ami nem nagy ügy, mindenki csinálja. Csakhogy arról már korábban írtam, számomra az írás nem marad abba, ha lezárom a laptopot. Ha épp benne vagyok valamiben, az agyam folyamatosan kattog rajta, már-már elszáll. Emiatt nagyon kell figyelnem másra, mert könnyen beszippant akár az utcán, vagy mint ma, a boltban. Nem, nem kezdtem el magamban beszélni, motyogni, viszont a mimikám folyamatos. Eddig észre sem vettem, de ma feltűnt. Konkrétan azon kaptam magam, hogy a történet szerint -ami a fejemben íródott épp- grimaszolok. Elég furcsa felfedezés volt, és azon kezdtem gondolkodni, vajon mivel palástolhatnám. Azt hiszem, ha legközelebb kilépek az utcára és még mindig benne vagyok egy történetben, beteszem a fülest, így legalább azt hiszik mások, valami műsorra...

Három hét és egy kis ráadás

Az utóbbi 3 hetem nagyjából az egyik dokitól a másikig futkosásról szólt, és még nincs vége. Belegondolva, többekkel találkoztam ez alatt a pár hét alatt, mint az elmúlt 10-15 évben összesen. Lassan haladok az eredményekkel, de haladok, és most ez a lényeg. A 3 alapproblémából 1-et lezártam (autoimmun, rendszeresen ellenőrizni kell), a másik 2-ben talán javulóban vagyok (gyógyszerek, kisműtét). Aztán a múlt héten ráadásként jött még egy újabb gondom, bár az már fogászati eset. Kicsit elegem is lett mindenből, mert ha ezt az évet egy szóban kellene jellemezni, elsőre a fájdalom szó jut eszembe. Mikor végre kicsit fellélegezhettem, hogy kezdenek múlni a mindenféle fájdalmak, csak sikerült a korona alatti fogamnak is bedurrannia, aminek következtében volt egy korona szétvágás, egy húzás, és mellé egy ciszta leszedése, amire a fog kihúzása után derült fény. Nagyon rákészültem erre a napra, mert már ebédet sem ettem, nehogy lerókázzam a dokit az idegességtől vagy fájdalomtól. Az utóbbitól v...