Ugrás a fő tartalomra

Minták és az agyam

Nem mondok nagy újdonságot azzal, hogy minden mintára reagál az agyam valamit, mert mások is vannak így, nem vagyok annyira egyedi ebben (sem).

Csak egy korábban történt esetet említenék meg, ami eszembe jutott pár napja. A szemem vonzzák a nem túl csicsás, de mintás dolgok, mint például a csempék vagy konyhai pultok, amik magukban színezettek, enyhén mintásak. Nem arról van szó, hogy szeretem őket, mert magukban nem tetszenek, egyszerűen csak teret adnak a fantáziámnak. Ezekbe a mintákba hajlamos vagyok beleképzelni különféle figurákat, arcokat, tárgyakat stb., akárcsak a kék égen úszó felhőkbe. Nos, néha elbambulok ezek mintáját nézve. Egy alkalommal (2-3 éve), amikor már sokadszorra alkottam ugyanabból a formából többféle alakzatot a fejemben, elhatároztam, minden alkalommal lerajzolom azokat, amiket látok. Így lett végül 23 db különböző rajzom 6-7 féle mintából. Bár ma már fogalmam sincs hol lehetnek, mert csak egy előkapott jegyzetfüzetbe firkáltam bele őket (közben pedig volt egy turbóval erősített költözésünk), azért emlékszem még néhány alakra. Olyanokra, mint a kalapos boszorkány fejre, vagy a nagy szemű bárányra, a mandalához hasonló mintázat elemére.

Kicsit sajnálom azokat a rajzokat, mert a többségükre nem emlékszem pontosan, pedig irtó klassz volt visszanézni a mintákat később, és némelyik már-már egészen úgy hatott, mintha tudnék rajzolni XD

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Különleges nevek

Aki olvasta a regényeimet, az már rájöhetett, nagyon szeretem a különleges magyar neveket, ezért is használom őket gyakran az írásaimban. Az alkotás egyik legjobb része, amikor a fő-, és mellékszereplők nevét találom ki. Persze nem csak ilyen nevek szerepelnek a könyvekben.  Természetesen mindenkinek más a különleges és a szép, ezért nyilván nem mindenki ért majd egyet velem. Ez az egész pedig az újonnan készülő regényem miatt jutott az eszembe megint, ahol sikerült négy olyan nevet választanom a főszereplőknek, amik magam sem tudom mi miatt, de kedvesek számomra. Na és hogy milyen nevekről beszélek? Következzék a lista, ahol nagyjából a megírás időrendi sorrendjébe teszem őket. Eszter, Márton, Sára, Zsófia, Benedek, Anna, Mimi, Bella, Réka, Kolos, Ágoston, Olivér,  Emma, Léna, Jácint, Benjamin, Milán, Izabella, Áron, Róza, Bálint, Rémusz, Dániel, Johanna, Hunor, Dávid, Márk, Luca, Leó, Hanna, Flóra, Fanni, Barnabás, na és a következő regényből a két fiú és két lány: Andor, Mi...

Cukormentesen

Mint arról írtam  itt  is korábban, hosszú évek óta nem vagyok már édesszájú. Aztán arról is írtam, miként nem túlzom el az ünnepi édességeket. Nem is tettem a karácsonyi időszakban, de úgy alakult, abban az 1-1,5 hétben minden nap ettem valami cukrosat. Nem arról van szó, hogy marékszám tömtem magamba az édességet, cseppet sem. A napi adag nagyjából a 2 db natúr  mézeskalács, vagy 1-1 kisebb szelet süti, miközben a szokásos módon ettem minden mást. Pár nap után éreztem magamon ahogy szűkülnek a ruhák, és kikerekedett szemekkel néztem, amikor a mérlegre álltam. Hogy ment fel így majdnem 4 kiló ennyi idő alatt? Évek óta nem híztam az ünnepek alatt, és most sem túloztam el semmit, erre... katasztrófa. Annyira megviselt amiért a nehezen, vagy kínok árán leadott kilók így ugrottak vissza, eldöntöttem, egy időre teljesen kiűzöm a cukrot az étrendemből, kizárólag a gyümölcsökben eszem, de még azok mértékét is visszaveszem. Másnap el is kezdtem, és bár írtam már itt arról, hogy...

Minden nap zöld nap

Már nem tudom megmondani pontosan hány éve kezdtük, de a mindennapjaink része a gyümölcs és a zöldség. Igen, írtam már a zöldségekről, nem fogom ugyanazokat leírni ( ide , a blog receptek fülére tettem ki pár receptet is).  Mivel nem eszem húst, helyette zöldségféléket fogyasztok, számomra ez nem nagy kunszt, csakhogy párom, aki abszolút húskedvelő volt, ma már többségében ő is zöldségféléket választ akár ebédnek is.  A lényeg azonban, hogy a napi hagyományos étkezésektől eltekintve, minden késő délután gyümölcsöket eszünk. Ahogy az én feladatom a napi tea elkészítése, úgy a páromé a gyümölcsök szeletelése. Egy jó rutin a napjainkban, ami érezhetően jót tesz mindkettőnknek. Bár nem vagyok már az a pelyhestollú ifjú madárka, az avokádót csak pár hónapja próbáltam először. Aztán ahogy életem párja mondta, "ha fű íze van, akkor az neked bejön" alapon, tényleg megszerettem. Nem spilázom túl a fűszerezést, mert ha csak simán péksütivel krémként eszem, egy avokádóhoz egy csipet sót...