Minden nap zöld nap

Már nem tudom megmondani pontosan hány éve kezdtük, de a mindennapjaink része a gyümölcs és a zöldség. Igen, írtam már a zöldségekről, nem fogom ugyanazokat leírni (ide, a blog receptek fülére tettem ki pár receptet is). Mivel nem eszem húst, helyette zöldségféléket fogyasztok, számomra ez nem nagy kunszt, csakhogy párom, aki abszolút húskedvelő volt, ma már többségében ő is zöldségféléket választ akár ebédnek is. A lényeg azonban, hogy a napi hagyományos étkezésektől eltekintve, minden késő délután gyümölcsöket eszünk. Ahogy az én feladatom a napi tea elkészítése, úgy a páromé a gyümölcsök szeletelése. Egy jó rutin a napjainkban, ami érezhetően jót tesz mindkettőnknek.

Bár nem vagyok már az a pelyhestollú ifjú madárka, az avokádót csak pár hónapja próbáltam először. Aztán ahogy életem párja mondta, "ha fű íze van, akkor az neked bejön" alapon, tényleg megszerettem. Nem spilázom túl a fűszerezést, mert ha csak simán péksütivel krémként eszem, egy avokádóhoz egy csipet sót, késhegynyi fehérborsot, pár cseppet a citrom levéből és egy teáskanál majonézt teszek hozzá. Ha viszont valami más is kerül a magos kenyérből vagy zsemléből készült szendvicsbe, mint például tükörtojás, vagy párolt lilahagyma és gomba szeletek, akkor simán felszeletelem és úgy teszem a többi töltelék fölé vagy alá. Persze az igazi az, amikor pékárú helyett salátalevélbe göngyölöm be a tölteléket, és úgy eszem. Igen, gyakran hallom, hogy fura ízlésem van, de igazából mind olyanok mondják, akik sosem próbálták ezeket a "furcsa" kajákat.

Minden nap eszem zöldet, olyan nincs, hogy kimarad. Legyen az uborka, saláta, cukkini, káposzta, paprika, karalábé stb., nem hagyom ki egyetlen nap sem, mert ma már hiányérzetem volna.

Tudom, sokan nem szeretik a különféle zöldségeket, de tapasztalatom szerint leginkább azért, mert meg sem kóstolják egy-egy rosszul (vagy kevésbé jól) elkészített étel után. Nem mernek kísérletezni, pedig érdemes, akár kis adagokkal. Ma már milliónyi recept van fenn a neten, és biztosan megtalálja mindenki a saját magának megfelelő elkészítési módot, csak egy kis időt és energiát kell ráfordítani. Két apró ötlet, amivel a családban kezdtük: elsőként a húsok mellé zöldség (pörköltbe reszelt sárgarépa, fehérrépa, burgonya pl., de a paprikát is egészben lehet belefőzni, később pedig kiszedni a héját, vagy a sültek mellé hagyma, fokhagyma, paprika, és ugyanígy más zöldségfélék), másodikként pedig a házi tészták, amik alapanyagában ott vannak a színező zöldségek, mint a spenót, petrezselyem, cékla, sáfrány, paradicsom, sütőtök (helyette lehet édesburgonya, amihez kevesebb liszt kell).

Nem vagyunk egyformák, ráadásul tapasztalataim szerint pár évente változik is az ízlésünk, épp ezért fontos kísérletezni, hogy ne szűküljön be az étkezési palettánk. Amikor azt veszem észre magamon, hogy egyes dolgokat már nem bírok megenni, akkor kipróbálok helyettük olyanokat, amiket korábban még nem ettem, vagy nem szerettem. Eleinte én magam is bátortalanabb voltam, aztán amikor sikeresen zártam egy-egy ízprojektet, sokkal bátrabb lettem. A családom szerint már-már túl bátor is XD