Ugrás a fő tartalomra

Egy autó átalakítás ötletei

Pár éve nem használjuk már a több mint 20 éves zárt kisteherautónkat, és nemrég pontot tettünk a végére, így végre nyugdíjaztuk. Ez azt jelenti, az utakat mostantól elkerüli. Lehetőség volt a bontóba adásra, de több okból sem akartuk ezt meglépni, így egy olyan ötletet kerestünk, amivel újrahasznosíthatnánk.

Körbenéztem a neten, de a magyar oldalakon kizárólag szakszerű átalakítást, vagy lakóautóvá való alakítást találtam. Akkor rákerestem angolul, de valójában ott is lakóautókat dobott ki, nekem pedig egyik sem adott ötletet, mert nem ebben gondolkodtam. Nem akartam túlspilázni a dolgokat, ezeknél egyszerűbbre gondoltam.

Őszintén? Nem könnyű. Bár azonnal felmerült bennem az üvegházzá alakítás, párom rögtön rávágta, ahhoz nem elég magas. Persze mindjárt támadt több ötletem is, ezt hogyan oldhatnánk meg, de végül lebeszélt róla. Pedig...szerintem nagyon jó kis ötlet volt.
Természetesen a kertnél maradva eszembe jutott a kerti tároló, és bármennyire is használható és logikus ötlet lenne, valamiért az összes ötletem közül ez állt tőlem legtávolabb. Azt hiszem, talán a kis átalakítás miatt, hisz nem kell hozzá nagyon erőlködni mit csináljunk vele, ha azt akarjuk, megfeleljen az elvárásoknak.
Aztán befészkelte magát a fejembe a mini könyvtár ötlete, de azonnal bevillant, vajon a könyvek hogy bírnák a fűtetlen téli időszakot. Bár a kocsi belsejében nem kapnának párát (főleg belső hőszigetelés után), biztos vagyok benne, nehezen megoldható lenne megóvni a könyveket. Ezt is nehezen engedtem el, mert ha csak belegondoltam abba, hogy akár jó időben, akár télen meleg teával és pléddel bekuckózva milyen hangulatos lenne ott olvasgatni, vagy épp írni, valamiféle nosztalgikus hangulat fogott el, pedig még soha nem volt részem hasonlóban.
A következő ötlet picuroknak egy játszó rész kialakítása. Most már elég nagyok, jól be tudnák lakni. Mégis ott motoszkált bennem, ennél nagyobb kihasználtságot szeretnék. Nem évi 8-10 alkalommal szeretném használni, inkább hetente 2-3-szor.
Akkor jött az ötlet, talán össze kellene fésülnöm a könyvtárat, a gyerek játszót és kinti kiülőt, de valahogy olyan módon, hogy mindegyikre alkalmas legyen abban a kicsi térben. Aztán amikor jobban végig gondoltam, szinte rögtön jött egy többfunkciós-, átalakítható bútor terve.

Most teljesen bezsongtam ettől, mert szívem szerint mindent eldobnék, és csak ezzel foglalkoznék. Persze nem ilyen egyszerű a dolog, meg nyilván nincs ez ingyen, no és hetekbe vagy hónapokba telik mire készen lesz, de ez megint egy szerelemprojekt lesz, azt már most tudom. Amint letisztul minden, neki is állhatok a méréseknek és a tervezésnek, de semmit sem akarok elkapkodni, várok még, hátha leülepszik ez az egész, és jön egy még jobb, még inkább használható ötlet.


Frissítés: Nos, a poszt megírása óta eltelt idő közben a párom úgy döntött, ez az ő projektje lesz, ezért egy kicsit visszavettem abból a zsongásból. Kivárok, hátha meggondolja magát XD

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ecet

Ecet. Egy szer, amit utálok és imádok is egyben. Nem csoportokat, de egyéneket is képes megosztani, akárcsak engem. Nem akarok itt különleges okosságokat osztogatni  egy jelentéktelennek tűnő, ámde nagyon is fontos szerről, hisz  az emberek többsége jól ismeri, a net is tele van különféle felhasználási praktikákkal, ha valakit érdekel. Pár éve alig használok mást a takarításhoz, legalábbis azokhoz, amiket sikálni kell. Legyen az konyha, fürdő, vagy más helyiség, kevés jobb szer létezik az ecetnél. Általában a 20%-os töménységűt használom higítás nélkül. Igaz, ehhez szükség van gumikesztyűre és maszkra is, néha még zárt munkavédelmi szemüveget is veszek fel. 2 perc áztatás például a vízforralóban, és egy gyors szivacsos áttörlés, majd többszöri vizes öblítés, de az indukciós főzőlapot is szívesebben takarítom ezzel, mint bármi mással. Eleinte aggódtam a tusolópanel miatt, mert hát matt fém, de míg a vegyszereket nem bírta, addig az ecetet nagyon jól viselte. Ehhez nem csak a sz...

Elszáll az agyam

Nem fogok az írásról mély eszmefuttatásokba kezdeni, csak egy újabb "furcsaságom" osztom meg, aztán ki-ki eldönti, szerinte vicces, vagy inkább fárasztó. Nekem mindenesetre kicsit ciki. Történt ugyanis, hogy vásárolni mentem, ami nem nagy ügy, mindenki csinálja. Csakhogy arról már korábban írtam, számomra az írás nem marad abba, ha lezárom a laptopot. Ha épp benne vagyok valamiben, az agyam folyamatosan kattog rajta, már-már elszáll. Emiatt nagyon kell figyelnem másra, mert könnyen beszippant akár az utcán, vagy mint ma, a boltban. Nem, nem kezdtem el magamban beszélni, motyogni, viszont a mimikám folyamatos. Eddig észre sem vettem, de ma feltűnt. Konkrétan azon kaptam magam, hogy a történet szerint -ami a fejemben íródott épp- grimaszolok. Elég furcsa felfedezés volt, és azon kezdtem gondolkodni, vajon mivel palástolhatnám. Azt hiszem, ha legközelebb kilépek az utcára és még mindig benne vagyok egy történetben, beteszem a fülest, így legalább azt hiszik mások, valami műsorra...

Három hét és egy kis ráadás

Az utóbbi 3 hetem nagyjából az egyik dokitól a másikig futkosásról szólt, és még nincs vége. Belegondolva, többekkel találkoztam ez alatt a pár hét alatt, mint az elmúlt 10-15 évben összesen. Lassan haladok az eredményekkel, de haladok, és most ez a lényeg. A 3 alapproblémából 1-et lezártam (autoimmun, rendszeresen ellenőrizni kell), a másik 2-ben talán javulóban vagyok (gyógyszerek, kisműtét). Aztán a múlt héten ráadásként jött még egy újabb gondom, bár az már fogászati eset. Kicsit elegem is lett mindenből, mert ha ezt az évet egy szóban kellene jellemezni, elsőre a fájdalom szó jut eszembe. Mikor végre kicsit fellélegezhettem, hogy kezdenek múlni a mindenféle fájdalmak, csak sikerült a korona alatti fogamnak is bedurrannia, aminek következtében volt egy korona szétvágás, egy húzás, és mellé egy ciszta leszedése, amire a fog kihúzása után derült fény. Nagyon rákészültem erre a napra, mert már ebédet sem ettem, nehogy lerókázzam a dokit az idegességtől vagy fájdalomtól. Az utóbbitól v...