Ugrás a fő tartalomra

Egy autó átalakítás ötletei

Pár éve nem használjuk már a több mint 20 éves zárt kisteherautónkat, és nemrég pontot tettünk a végére, így végre nyugdíjaztuk. Ez azt jelenti, az utakat mostantól elkerüli. Lehetőség volt a bontóba adásra, de több okból sem akartuk ezt meglépni, így egy olyan ötletet kerestünk, amivel újrahasznosíthatnánk.

Körbenéztem a neten, de a magyar oldalakon kizárólag szakszerű átalakítást, vagy lakóautóvá való alakítást találtam. Akkor rákerestem angolul, de valójában ott is lakóautókat dobott ki, nekem pedig egyik sem adott ötletet, mert nem ebben gondolkodtam. Nem akartam túlspilázni a dolgokat, ezeknél egyszerűbbre gondoltam.

Őszintén? Nem könnyű. Bár azonnal felmerült bennem az üvegházzá alakítás, párom rögtön rávágta, ahhoz nem elég magas. Persze mindjárt támadt több ötletem is, ezt hogyan oldhatnánk meg, de végül lebeszélt róla. Pedig...szerintem nagyon jó kis ötlet volt.
Természetesen a kertnél maradva eszembe jutott a kerti tároló, és bármennyire is használható és logikus ötlet lenne, valamiért az összes ötletem közül ez állt tőlem legtávolabb. Azt hiszem, talán a kis átalakítás miatt, hisz nem kell hozzá nagyon erőlködni mit csináljunk vele, ha azt akarjuk, megfeleljen az elvárásoknak.
Aztán befészkelte magát a fejembe a mini könyvtár ötlete, de azonnal bevillant, vajon a könyvek hogy bírnák a fűtetlen téli időszakot. Bár a kocsi belsejében nem kapnának párát (főleg belső hőszigetelés után), biztos vagyok benne, nehezen megoldható lenne megóvni a könyveket. Ezt is nehezen engedtem el, mert ha csak belegondoltam abba, hogy akár jó időben, akár télen meleg teával és pléddel bekuckózva milyen hangulatos lenne ott olvasgatni, vagy épp írni, valamiféle nosztalgikus hangulat fogott el, pedig még soha nem volt részem hasonlóban.
A következő ötlet picuroknak egy játszó rész kialakítása. Most már elég nagyok, jól be tudnák lakni. Mégis ott motoszkált bennem, ennél nagyobb kihasználtságot szeretnék. Nem évi 8-10 alkalommal szeretném használni, inkább hetente 2-3-szor.
Akkor jött az ötlet, talán össze kellene fésülnöm a könyvtárat, a gyerek játszót és kinti kiülőt, de valahogy olyan módon, hogy mindegyikre alkalmas legyen abban a kicsi térben. Aztán amikor jobban végig gondoltam, szinte rögtön jött egy többfunkciós-, átalakítható bútor terve.

Most teljesen bezsongtam ettől, mert szívem szerint mindent eldobnék, és csak ezzel foglalkoznék. Persze nem ilyen egyszerű a dolog, meg nyilván nincs ez ingyen, no és hetekbe vagy hónapokba telik mire készen lesz, de ez megint egy szerelemprojekt lesz, azt már most tudom. Amint letisztul minden, neki is állhatok a méréseknek és a tervezésnek, de semmit sem akarok elkapkodni, várok még, hátha leülepszik ez az egész, és jön egy még jobb, még inkább használható ötlet.


Frissítés: Nos, a poszt megírása óta eltelt idő közben a párom úgy döntött, ez az ő projektje lesz, ezért egy kicsit visszavettem abból a zsongásból. Kivárok, hátha meggondolja magát XD

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Új kedvenc szín

Korábban írtam már, szeretem a színeket, és szívesen kísérletezek velük. A festést letudtuk, és mivel a falakat első festésként fehérre kentük, máshogy próbálunk színeket vinni a házba. Múlt hétvégén leparkettáztunk, de a szegélyeket magunk csináljuk, és ehhez kellett festék. Kétféle parkettát tettünk le, az egyik egy barna tölgy szín, a másik egy szürkésbarna, szintén tölgy, de kicsit másképp erezett. A szegély alapja egy 9x2 centiméteres fenyő deszka, amiből kimartuk a parketták helyét. A parkettákat levágjuk 6 centi szélesekre, és azt ragasztjuk fel a hordozó fenyő deszkára, aminek a felső 3 centije hozzá passzoló színes lesz. A festékkel aztán kicsit bajban voltunk, mert két teljesen más árnyalat, így alapvetően két különböző színben gondolkodtunk. Mivel használtunk már Remmers Deckfarbe festéket, úgy gondoltuk, annak színeiből választunk. Eleinte az antracit és a dió került szóba, aztán addig-addig szemeztem a dohány színnel, hogy úgy döntöttem, kipróbáljuk azt. Beletrafáltam, ugy...

Hurrá, festünk!

Volt itt már szó arról, hogy a rajz és a festés közel áll hozzám, de igazából egyszerűen imádok festeni. Persze leginkább saját képeket, viszont nem vászonra. A falfestés az, amit bárhol és bármikor szívesen csinálok, csak legyen egy fehér alapom, meg némi temperám és ecsetem. Bár jelenleg nem épp erről a festésről esik szó (egyelőre), egy mozgalmas időszakon vagyok túl, mert az építkezés újra és újra hozza a lehetőséget eme munkákra, ami nyilván a kedvencem az összes közül, és nem csak amiatt, mert ez már egyike a befejező műveleteknek. Közben pedig lehet izmosodni is. Tudom-tudom, csak egy hengert kell húzkodni a falon, mi abban a megerőltető, ugye? Azért közel 100 négyzetméter plafon, plusz a falak alapozása és háromszori festése azért már nem csak egy kis hengerezés. Nem egyedül csinálom, így megoszlik, de azért rendesen elfáradok a nap végére, nem kell altató. Ilyenkor mindig úgy érzem, valami új izomköteget találtam magamon, pedig nyilván nem, csak eddig ellustultak. Pár napig fá...

Az ízlés szabadsága

Néha nagyokat nevetek, amikor ütközik mások ízlése. Leginkább akkor, ha helyén kezelik az ilyesfajta különbözőségeket, és inkább viccesen szócsatáznak az épp adott témáról, mintsem vérre menő harcias válasznyilakat dobálva próbálják ráerőltetni a saját igazukat a másik félre. Tapasztalataim azt mutatják, igenis pozitív az, ha az embereknek különbözőek az ízléseik. Sok esetben akár a párkapcsolatban. Izgalmasabb összehozni két különböző ízlést, és kompromisszumot találni.  Ugyanakkor hozzá kell tennem, a különbözőségek az ízlés terén úgy lesznek könnyen áthidalhatók, ha vannak közös nevezők is. Persze ehhez ismernünk kell a másikat. Aztán ott vannak a különféle használati tárgyak, és mennyire jó már, hogy nem minden egyforma méretű (ahogy az emberek sem egyforma magasak pl.), vagy színű, formájú stb. Van választék, nem dög unalom végigmenni az utcán és mindenhol ugyanazt látni, vagy minden házban ugyanolyan berendezést találni, és még hosszasan sorolhatnám. Na és ott van a változás ...