Ugrás a fő tartalomra

Egy autó átalakítás ötletei

Pár éve nem használjuk már a több mint 20 éves zárt kisteherautónkat, és nemrég pontot tettünk a végére, így végre nyugdíjaztuk. Ez azt jelenti, az utakat mostantól elkerüli. Lehetőség volt a bontóba adásra, de több okból sem akartuk ezt meglépni, így egy olyan ötletet kerestünk, amivel újrahasznosíthatnánk.

Körbenéztem a neten, de a magyar oldalakon kizárólag szakszerű átalakítást, vagy lakóautóvá való alakítást találtam. Akkor rákerestem angolul, de valójában ott is lakóautókat dobott ki, nekem pedig egyik sem adott ötletet, mert nem ebben gondolkodtam. Nem akartam túlspilázni a dolgokat, ezeknél egyszerűbbre gondoltam.

Őszintén? Nem könnyű. Bár azonnal felmerült bennem az üvegházzá alakítás, párom rögtön rávágta, ahhoz nem elég magas. Persze mindjárt támadt több ötletem is, ezt hogyan oldhatnánk meg, de végül lebeszélt róla. Pedig...szerintem nagyon jó kis ötlet volt.
Természetesen a kertnél maradva eszembe jutott a kerti tároló, és bármennyire is használható és logikus ötlet lenne, valamiért az összes ötletem közül ez állt tőlem legtávolabb. Azt hiszem, talán a kis átalakítás miatt, hisz nem kell hozzá nagyon erőlködni mit csináljunk vele, ha azt akarjuk, megfeleljen az elvárásoknak.
Aztán befészkelte magát a fejembe a mini könyvtár ötlete, de azonnal bevillant, vajon a könyvek hogy bírnák a fűtetlen téli időszakot. Bár a kocsi belsejében nem kapnának párát (főleg belső hőszigetelés után), biztos vagyok benne, nehezen megoldható lenne megóvni a könyveket. Ezt is nehezen engedtem el, mert ha csak belegondoltam abba, hogy akár jó időben, akár télen meleg teával és pléddel bekuckózva milyen hangulatos lenne ott olvasgatni, vagy épp írni, valamiféle nosztalgikus hangulat fogott el, pedig még soha nem volt részem hasonlóban.
A következő ötlet picuroknak egy játszó rész kialakítása. Most már elég nagyok, jól be tudnák lakni. Mégis ott motoszkált bennem, ennél nagyobb kihasználtságot szeretnék. Nem évi 8-10 alkalommal szeretném használni, inkább hetente 2-3-szor.
Akkor jött az ötlet, talán össze kellene fésülnöm a könyvtárat, a gyerek játszót és kinti kiülőt, de valahogy olyan módon, hogy mindegyikre alkalmas legyen abban a kicsi térben. Aztán amikor jobban végig gondoltam, szinte rögtön jött egy többfunkciós-, átalakítható bútor terve.

Most teljesen bezsongtam ettől, mert szívem szerint mindent eldobnék, és csak ezzel foglalkoznék. Persze nem ilyen egyszerű a dolog, meg nyilván nincs ez ingyen, no és hetekbe vagy hónapokba telik mire készen lesz, de ez megint egy szerelemprojekt lesz, azt már most tudom. Amint letisztul minden, neki is állhatok a méréseknek és a tervezésnek, de semmit sem akarok elkapkodni, várok még, hátha leülepszik ez az egész, és jön egy még jobb, még inkább használható ötlet.


Frissítés: Nos, a poszt megírása óta eltelt idő közben a párom úgy döntött, ez az ő projektje lesz, ezért egy kicsit visszavettem abból a zsongásból. Kivárok, hátha meggondolja magát XD

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Pride hónap van

Olvasom a híreket. Előbb felröhögök, hogy ilyen nincs, aztán ráeszmélek, dehogynem. Cirkuszország főbohócai támadásba lendültek. Nem ma, és nem is tegnap, de egyre nagyobb és bénább cirkuszt csinálnak, mert egyre nagyobb a támogatottsága, és egyre kisebb a fogás az LMBTQ közösségen. Szerintem ez jó, és remélem, marad a tendencia, és elhal az a lendület, amivel kevesen, de nagyokat óbégatnak a vakvilágba. Bevallom, számomra a Pride egy kicsit sok. Nem magával a felvonulással vagy a bulival van gondom, hanem a magamutogatás részével. Egyszerűen  bizonyos részleteket nem az utcára illőnek érzek. Ettől függetlenül túlzásnak találom azt a fajta beszabályozást, vagy inkább tiltást, amit  ez a parádés vezetőség folytat. Azt gondolom, a Pride-nak üzenete van, ezért nem a betiltásával kellene megmutatni a hatalmi fölényt, inkább le kellene ülni a szervezőkkel és kompromisszumokat kötni mindkét oldalon. Élnek köztünk LMBTQ emberek, ezért felesleges megpróbálni "eldugni" őket, sőt. Egy ...

Az a fránya időjárás

Most, akárcsak pár napja, szürke, amolyan lóg a lába az esőnek időben van részünk, és őszintén szólva ezt én kimondottan élvezem. Azt, amikor nem süt hétágra a nap és éget le, hanem felhők fölött megbújva ad fényt. Nekem ennyi elég. Sokaknak nem tetszik, nem szeretik, de számomra ez a tökéletes idő. Kellemes meleg, lágy szellővel, és látható nap nélkül. Aztán épp erről jutott eszembe, mennyire csodálatos a természet, az időjárás, mert magas lóról tesz az emberiségre, és véletlenül sem azt csinálja, amit mi szeretnénk. Ha lenne feje, mondhatnánk, hogy megy a sajátja után. Szerencsére, mert bármennyire nem kedvelem a hétágra sütő napot, vagy a viharokat, és még pár dolgot, vannak, akik épp azokat kedvelik. Mi lenne velünk, ha az időjárás aszerint változna, ahányféle időt kérünk? Nagyon gyorsan rájönnénk, irtó nagy bajban vagyunk, és szenvednénk, végül visszasírnánk azt, ami most van, majd alkalmazkodnánk. Újra. Szóval ha most zuhog is, nem baj. Ha kisüt a nap utána, az sem baj. Ha gatyar...

A szőlőlugas

Már nem emlékszem pontosan, vajon írtam-e valaha arról, hogy a nagyszülők hiánya miatt gyermekkorom nyarait az anyai nagyanyám húgánál töltöttem falun. Ő volt a pótnagyim, és azt hiszem, sosem kívánhattam volna jobb nagyit nála. Szigorú volt, mégis kedves, rengeteget köszönhetek neki, sokat tanultam tőle.  Sosem felejtem el, hányszor töröltette el velem újra és újra az üvegpoharakat, mert még mindig talált rajta akárcsak egy apró foltot is. Azóta is eszembe jut, ahányszor csak kiszedem a poharakat a mosogatógépből, és látom a rajta maradt cseppek nyomait. Szinte hallom a hangját, és lelki szemeim előtt látom a pillantását, ahogy mondaná: ez még nem tiszta, töröld csak fényesre! Talán régen kevésbé mondtam volna rá, de ma már a szép emlékeim közt őrzöm. Bár mindig szegények voltak, és emlékeim szerint még a faluból sem tette ki a lábát önként soha, messze földön (de legalábbis a faluban) híres volt az udvara. Rettenetesen sok virágot ültetett minden évben, amit aztán nyaranta velem ...