A szép dolgok kedvelése nem egyenlő sem a gyűjtéssel, sem a vásárlással. Elég jó példa vagyok erre magam, aki szeret megnézni mindenfajta szépet, de ez nem ösztönöz arra, hogy meg is vegyem, egyszerűen csak megragad pár percre, míg alaposan szemügyre veszem.
Épp az új év elején vetődtünk be egy óráshoz, ahol már korábban vásároltunk. Jelen esetben elemet cseréltetni és garanciális javításra beadni a meglévő órákat, de ha már ott voltunk, alaposan körbenéztünk. Megcsodáltuk azokat a szépségeket amik a polcokon sorakoztak, én pedig olyan lelkesedéssel fedeztem fel mindenféle újdonságot rajtuk, az eladók joggal érezhették, talán az egész boltot megveszem. Persze ez nem így lett, és ebben nem csak a rettentően tudatos költéseim akadályoztak, hanem a praktikum.
Folytatva a korábbiakat: nem hordok ékszert, immár több mint tizenöt éve. Igen, órát sem, nálunk kizárólag a párom viseli őket. Megtehetném, hogy hordok, de engem zavarnak az ékszerek. Ettől függetlenül nagyon tetszenek, és mindig alaposan megnézem őket. Nem csak órákat, hanem akár a láncokat, gyűrűket, de ugyanígy vagyok a porcelánokkal, lámpákkal, bútorokkal, és még sok-sok dologgal, ami megtetszik. A szépség mindenkié, és néha csak ennyi kell ahhoz, hogy jól érezzem magam. Nem igazán bánt, ha valami túl drága a pénztárcámnak, mert beérem a látvánnyal. Mindig azt érzem, olyan sok szépség van a világon, úgysem tudnék -vagy inkább lenne értelme- annyi mindent birtokolni.
Örülök, ha látok valami igazán különlegeset, mert néha maga az élmény is elég. A szép dolgok megfognak, igazán megmelengetik a szívem, hisz nem kizárólag azt látom bennük, hogy nem lehet az enyém. Néha úgy tekintek az üzletekre, akár a múzeumokra: csodákat láthatok, gyönyörködöm bennük, de eszemben sincs hazavinni az ott található szépségeket.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése