Írtam már korábban az egyik posztomban, gyakran fordul elő velem, hogy újra kell terveznem. Egy hozzám hasonló kreatív embernek ez inkább kihívás, mint lehangoló probléma. Legalábbis eddig így volt.
Pár hete kitettem egy posztban az egyik közösségi oldalon a tapétát, amire végre rátaláltam, és úgy igazán a magaménak éreztem, amire azt mondtam, igen, ez én vagyok. Ráadásul a ritka esetek egyike volt, amikor a párom is rábólintott, mert neki is nagyon bejött. Mivel a tervezés szakaszában vagyunk, nem vásárolok meg azonnal mindent ami megtetszik, mert megvan a fontossági sorrend, mit mi után. Arra azonban nem számítottam, hogy alig két hét után eltűnik az oldalról az áhított tapéta. Az, amelyiket máshol még nem láttam. Sosem ragaszkodtam dolgokhoz, a tárgyak korábban nem érintettek meg annyira, de még számomra is érthetetlen módon, teljesen lelombozódtam azóta. Hetek teltek el, és nem bírom kiverni a fejemből. Hiába néztem a neten, mivel pótolhatnám, közel hasonlót sem találtam, ami csak egy kicsit is közelebb állna hozzám. Elszomorított, és hihetetlenül lehangolt, amit ez idáig sosem éreztem egyetlen hasonló szituációban sem.
Össze fogom szedni magam, mert sosincs veszve minden, és mert van még egy megoldás arra az esetre, ha nem találok mást: ismét ecsetet ragadok, és saját magam festek a falra egy színeiben azonos, hasonló mintát. Előre láthatólag eltart majd 2-3 napig, de életemben először nem csak a kreativitás hajt, hanem a "kell" érzés.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése