Ugrás a fő tartalomra

Amikor a laptoptartóból újra tervezőasztal lesz

Életem egyik óriási csodája, hogy imádok tervezni. Nem fogom felsorolni, hogy mi mindent terveztem már, mert elég hosszú lenne a lista. Ami viszont most megint terítéken van, az a bútor.

Nem kicsi a kihívás, amikor egy "nemszeretem" helyiséget kell bebútorozni, történetesen egy amerikaikonyhás nappalit. Sokat törtem a fejem a két tér elválasztásán, mert sehogy sem akart tetszeni, bármit is találtam ki. Aztán jött egy pici szikra, egy lámpa ötlete, és azonnal hozta is magával a többit, amit korábban teljesen máshogy képzeltem el. Na és honnan indult a gondolat? Onnan, hogy nem szeretem a hagyományos plafonról lógó lámpákat, vagy ahogy régen mondtuk, csillárokat. Bár most nagy divat a plafonba épített led lámpa, olyan elnyűttnek tűnt már, azt sem akartam. Úgy gondoltam, a falakon körben visszük végig a ledet, és a két (nyitott) helyiség találkozásánál a térelválasztó bútor szélébe építünk egy magas-, plafonig érő lámpát. Na és hogy milyen lesz? Készítek egy üvegfalú dobozt fa szegéllyel, aminek az aljába hagyományos, négyzet alakú led lámpát építek. Az üveget bevonom tiffany mintás fóliával (amíg nem lesz igazi tiffany mintás üveg hozzá). Ebből a lámpából indult ki a bútor stílusa, formája, hogy igazodjon a színekhez és magához a lámpához.

Most pedig miután alaposan felmértem a helyiség minden fontos részletét az ablakoktól az ajtónyílásokig, a választóvonaltól a konyhai szerelvényekig, jöhet a nagy munka, a tervezés. Emiatt pedig a laptopot egy időre félreteszem, legalábbis azokra az órákra, míg újra ceruzát és radírt használok a fehér papírlapon a billentyűzet helyett.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ecet

Ecet. Egy szer, amit utálok és imádok is egyben. Nem csoportokat, de egyéneket is képes megosztani, akárcsak engem. Nem akarok itt különleges okosságokat osztogatni  egy jelentéktelennek tűnő, ámde nagyon is fontos szerről, hisz  az emberek többsége jól ismeri, a net is tele van különféle felhasználási praktikákkal, ha valakit érdekel. Pár éve alig használok mást a takarításhoz, legalábbis azokhoz, amiket sikálni kell. Legyen az konyha, fürdő, vagy más helyiség, kevés jobb szer létezik az ecetnél. Általában a 20%-os töménységűt használom higítás nélkül. Igaz, ehhez szükség van gumikesztyűre és maszkra is, néha még zárt munkavédelmi szemüveget is veszek fel. 2 perc áztatás például a vízforralóban, és egy gyors szivacsos áttörlés, majd többszöri vizes öblítés, de az indukciós főzőlapot is szívesebben takarítom ezzel, mint bármi mással. Eleinte aggódtam a tusolópanel miatt, mert hát matt fém, de míg a vegyszereket nem bírta, addig az ecetet nagyon jól viselte. Ehhez nem csak a sz...

Elszáll az agyam

Nem fogok az írásról mély eszmefuttatásokba kezdeni, csak egy újabb "furcsaságom" osztom meg, aztán ki-ki eldönti, szerinte vicces, vagy inkább fárasztó. Nekem mindenesetre kicsit ciki. Történt ugyanis, hogy vásárolni mentem, ami nem nagy ügy, mindenki csinálja. Csakhogy arról már korábban írtam, számomra az írás nem marad abba, ha lezárom a laptopot. Ha épp benne vagyok valamiben, az agyam folyamatosan kattog rajta, már-már elszáll. Emiatt nagyon kell figyelnem másra, mert könnyen beszippant akár az utcán, vagy mint ma, a boltban. Nem, nem kezdtem el magamban beszélni, motyogni, viszont a mimikám folyamatos. Eddig észre sem vettem, de ma feltűnt. Konkrétan azon kaptam magam, hogy a történet szerint -ami a fejemben íródott épp- grimaszolok. Elég furcsa felfedezés volt, és azon kezdtem gondolkodni, vajon mivel palástolhatnám. Azt hiszem, ha legközelebb kilépek az utcára és még mindig benne vagyok egy történetben, beteszem a fülest, így legalább azt hiszik mások, valami műsorra...

Három hét és egy kis ráadás

Az utóbbi 3 hetem nagyjából az egyik dokitól a másikig futkosásról szólt, és még nincs vége. Belegondolva, többekkel találkoztam ez alatt a pár hét alatt, mint az elmúlt 10-15 évben összesen. Lassan haladok az eredményekkel, de haladok, és most ez a lényeg. A 3 alapproblémából 1-et lezártam (autoimmun, rendszeresen ellenőrizni kell), a másik 2-ben talán javulóban vagyok (gyógyszerek, kisműtét). Aztán a múlt héten ráadásként jött még egy újabb gondom, bár az már fogászati eset. Kicsit elegem is lett mindenből, mert ha ezt az évet egy szóban kellene jellemezni, elsőre a fájdalom szó jut eszembe. Mikor végre kicsit fellélegezhettem, hogy kezdenek múlni a mindenféle fájdalmak, csak sikerült a korona alatti fogamnak is bedurrannia, aminek következtében volt egy korona szétvágás, egy húzás, és mellé egy ciszta leszedése, amire a fog kihúzása után derült fény. Nagyon rákészültem erre a napra, mert már ebédet sem ettem, nehogy lerókázzam a dokit az idegességtől vagy fájdalomtól. Az utóbbitól v...