Ugrás a fő tartalomra

Amikor a laptoptartóból újra tervezőasztal lesz

Életem egyik óriási csodája, hogy imádok tervezni. Nem fogom felsorolni, hogy mi mindent terveztem már, mert elég hosszú lenne a lista. Ami viszont most megint terítéken van, az a bútor.

Nem kicsi a kihívás, amikor egy "nemszeretem" helyiséget kell bebútorozni, történetesen egy amerikaikonyhás nappalit. Sokat törtem a fejem a két tér elválasztásán, mert sehogy sem akart tetszeni, bármit is találtam ki. Aztán jött egy pici szikra, egy lámpa ötlete, és azonnal hozta is magával a többit, amit korábban teljesen máshogy képzeltem el. Na és honnan indult a gondolat? Onnan, hogy nem szeretem a hagyományos plafonról lógó lámpákat, vagy ahogy régen mondtuk, csillárokat. Bár most nagy divat a plafonba épített led lámpa, olyan elnyűttnek tűnt már, azt sem akartam. Úgy gondoltam, a falakon körben visszük végig a ledet, és a két (nyitott) helyiség találkozásánál a térelválasztó bútor szélébe építünk egy magas-, plafonig érő lámpát. Na és hogy milyen lesz? Készítek egy üvegfalú dobozt fa szegéllyel, aminek az aljába hagyományos, négyzet alakú led lámpát építek. Az üveget bevonom tiffany mintás fóliával (amíg nem lesz igazi tiffany mintás üveg hozzá). Ebből a lámpából indult ki a bútor stílusa, formája, hogy igazodjon a színekhez és magához a lámpához.

Most pedig miután alaposan felmértem a helyiség minden fontos részletét az ablakoktól az ajtónyílásokig, a választóvonaltól a konyhai szerelvényekig, jöhet a nagy munka, a tervezés. Emiatt pedig a laptopot egy időre félreteszem, legalábbis azokra az órákra, míg újra ceruzát és radírt használok a fehér papírlapon a billentyűzet helyett.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Különleges nevek

Aki olvasta a regényeimet, az már rájöhetett, nagyon szeretem a különleges magyar neveket, ezért is használom őket gyakran az írásaimban. Az alkotás egyik legjobb része, amikor a fő-, és mellékszereplők nevét találom ki. Persze nem csak ilyen nevek szerepelnek a könyvekben.  Természetesen mindenkinek más a különleges és a szép, ezért nyilván nem mindenki ért majd egyet velem. Ez az egész pedig az újonnan készülő regényem miatt jutott az eszembe megint, ahol sikerült négy olyan nevet választanom a főszereplőknek, amik magam sem tudom mi miatt, de kedvesek számomra. Na és hogy milyen nevekről beszélek? Következzék a lista, ahol nagyjából a megírás időrendi sorrendjébe teszem őket. Eszter, Márton, Sára, Zsófia, Benedek, Anna, Mimi, Bella, Réka, Kolos, Ágoston, Olivér,  Emma, Léna, Jácint, Benjamin, Milán, Izabella, Áron, Róza, Bálint, Rémusz, Dániel, Johanna, Hunor, Dávid, Márk, Luca, Leó, Hanna, Flóra, Fanni, Barnabás, na és a következő regényből a két fiú és két lány: Andor, Mi...

Cukormentesen

Mint arról írtam  itt  is korábban, hosszú évek óta nem vagyok már édesszájú. Aztán arról is írtam, miként nem túlzom el az ünnepi édességeket. Nem is tettem a karácsonyi időszakban, de úgy alakult, abban az 1-1,5 hétben minden nap ettem valami cukrosat. Nem arról van szó, hogy marékszám tömtem magamba az édességet, cseppet sem. A napi adag nagyjából a 2 db natúr  mézeskalács, vagy 1-1 kisebb szelet süti, miközben a szokásos módon ettem minden mást. Pár nap után éreztem magamon ahogy szűkülnek a ruhák, és kikerekedett szemekkel néztem, amikor a mérlegre álltam. Hogy ment fel így majdnem 4 kiló ennyi idő alatt? Évek óta nem híztam az ünnepek alatt, és most sem túloztam el semmit, erre... katasztrófa. Annyira megviselt amiért a nehezen, vagy kínok árán leadott kilók így ugrottak vissza, eldöntöttem, egy időre teljesen kiűzöm a cukrot az étrendemből, kizárólag a gyümölcsökben eszem, de még azok mértékét is visszaveszem. Másnap el is kezdtem, és bár írtam már itt arról, hogy...

Minden nap zöld nap

Már nem tudom megmondani pontosan hány éve kezdtük, de a mindennapjaink része a gyümölcs és a zöldség. Igen, írtam már a zöldségekről, nem fogom ugyanazokat leírni ( ide , a blog receptek fülére tettem ki pár receptet is).  Mivel nem eszem húst, helyette zöldségféléket fogyasztok, számomra ez nem nagy kunszt, csakhogy párom, aki abszolút húskedvelő volt, ma már többségében ő is zöldségféléket választ akár ebédnek is.  A lényeg azonban, hogy a napi hagyományos étkezésektől eltekintve, minden késő délután gyümölcsöket eszünk. Ahogy az én feladatom a napi tea elkészítése, úgy a páromé a gyümölcsök szeletelése. Egy jó rutin a napjainkban, ami érezhetően jót tesz mindkettőnknek. Bár nem vagyok már az a pelyhestollú ifjú madárka, az avokádót csak pár hónapja próbáltam először. Aztán ahogy életem párja mondta, "ha fű íze van, akkor az neked bejön" alapon, tényleg megszerettem. Nem spilázom túl a fűszerezést, mert ha csak simán péksütivel krémként eszem, egy avokádóhoz egy csipet sót...