Ugrás a fő tartalomra

Álmok

Miután többeknek segítettem már megvalósítani az álmaik kisebb vagy nagyobb részét, 2023 év végén eldöntöttem, hogy egy kicsit magamat helyezem előtérbe, és a saját álmaimra koncentrálok. Mivel a gyerekek kirepültek és ketten maradtunk, elérhetőnek látszott mindez.

Ezeknek az álmoknak volt egyik része, hogy valahogy megmutassam a könyveimet, amit végül sikerült még 2024 elején megcsinálnom, hisz az Irkán épp ezt valósítottam meg. Aztán ahogy próbáltam továbblépni, az elmúlt év döntötte ránk sorban a problémákat, és az álmaim valahogy a háttérben maradtak. Ahogy egy korábbi posztomban írtam, nem tervezek hosszú távra, de attól még vannak álmaim, amik arra várnak, hogy rövid távú célok legyenek belőlük.

Na és hogy mi az amit még szeretnék megvalósítani, ha lesz rá időm? Egy saját műhely, ahol szabadon tervezhetek és alkothatok bármit, amihez épp kedvem támad. Egy hely, ahol keveredhet a fa illata a textilekével, vagy épp a festékekével, ahol megférnek a matt anyagok a csillogással, a fekete és a fehér a színkavalkáddal. Egy olyan hely, ahol megvalósíthatom az ötleteimet, amik évekig, vagy akár évtizedekig várattak magukra, és csak az elmémben, a szívemben, olykor pedig a tervező mappámban léteztek.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Különleges nevek

Aki olvasta a regényeimet, az már rájöhetett, nagyon szeretem a különleges magyar neveket, ezért is használom őket gyakran az írásaimban. Az alkotás egyik legjobb része, amikor a fő-, és mellékszereplők nevét találom ki. Persze nem csak ilyen nevek szerepelnek a könyvekben.  Természetesen mindenkinek más a különleges és a szép, ezért nyilván nem mindenki ért majd egyet velem. Ez az egész pedig az újonnan készülő regényem miatt jutott az eszembe megint, ahol sikerült négy olyan nevet választanom a főszereplőknek, amik magam sem tudom mi miatt, de kedvesek számomra. Na és hogy milyen nevekről beszélek? Következzék a lista, ahol nagyjából a megírás időrendi sorrendjébe teszem őket. Eszter, Márton, Sára, Zsófia, Benedek, Anna, Mimi, Bella, Réka, Kolos, Ágoston, Olivér,  Emma, Léna, Jácint, Benjamin, Milán, Izabella, Áron, Róza, Bálint, Rémusz, Dániel, Johanna, Hunor, Dávid, Márk, Luca, Leó, Hanna, Flóra, Fanni, Barnabás, na és a következő regényből a két fiú és két lány: Andor, Mi...
Megjegyzés küldése
Olvass tovább »

Cukormentesen

Mint arról írtam  itt  is korábban, hosszú évek óta nem vagyok már édesszájú. Aztán arról is írtam, miként nem túlzom el az ünnepi édességeket. Nem is tettem a karácsonyi időszakban, de úgy alakult, abban az 1-1,5 hétben minden nap ettem valami cukrosat. Nem arról van szó, hogy marékszám tömtem magamba az édességet, cseppet sem. A napi adag nagyjából a 2 db natúr  mézeskalács, vagy 1-1 kisebb szelet süti, miközben a szokásos módon ettem minden mást. Pár nap után éreztem magamon ahogy szűkülnek a ruhák, és kikerekedett szemekkel néztem, amikor a mérlegre álltam. Hogy ment fel így majdnem 4 kiló ennyi idő alatt? Évek óta nem híztam az ünnepek alatt, és most sem túloztam el semmit, erre... katasztrófa. Annyira megviselt amiért a nehezen, vagy kínok árán leadott kilók így ugrottak vissza, eldöntöttem, egy időre teljesen kiűzöm a cukrot az étrendemből, kizárólag a gyümölcsökben eszem, de még azok mértékét is visszaveszem. Másnap el is kezdtem, és bár írtam már itt arról, hogy...
Megjegyzés küldése
Olvass tovább »

Minden nap zöld nap

Már nem tudom megmondani pontosan hány éve kezdtük, de a mindennapjaink része a gyümölcs és a zöldség. Igen, írtam már a zöldségekről, nem fogom ugyanazokat leírni ( ide , a blog receptek fülére tettem ki pár receptet is).  Mivel nem eszem húst, helyette zöldségféléket fogyasztok, számomra ez nem nagy kunszt, csakhogy párom, aki abszolút húskedvelő volt, ma már többségében ő is zöldségféléket választ akár ebédnek is.  A lényeg azonban, hogy a napi hagyományos étkezésektől eltekintve, minden késő délután gyümölcsöket eszünk. Ahogy az én feladatom a napi tea elkészítése, úgy a páromé a gyümölcsök szeletelése. Egy jó rutin a napjainkban, ami érezhetően jót tesz mindkettőnknek. Bár nem vagyok már az a pelyhestollú ifjú madárka, az avokádót csak pár hónapja próbáltam először. Aztán ahogy életem párja mondta, "ha fű íze van, akkor az neked bejön" alapon, tényleg megszerettem. Nem spilázom túl a fűszerezést, mert ha csak simán péksütivel krémként eszem, egy avokádóhoz egy csipet sót...
Megjegyzés küldése
Olvass tovább »