Ugrás a fő tartalomra

2024 margójára

Hogy mi is történt? Jó sok szar borult a nyakunkba, szóval nem is részletezem. Inkább csak annyi lesz a poszt, hogy mit tanultam belőle, mire vagyok büszke, és mit szeretnék 2025-re.

Amiket tanultam:
- nem tervezek hosszú távra
- ha azt hiszem, már nem jöhet rosszabb, de igen, mindig van lejjebb, de van feljebb is
- kellenek a szeretteim, hogy átvészeljem a nehéz időszakokat
- leszarom, hogy a világ körülöttem egyre nyomorultabb, én akkor is próbálok kedves lenni másokkal
- az ég kékjét, a fű zöldjét nem az ablakon át vagy a tévében kell nézni
- az írás segít egyensúlyban maradni

Amikre büszke vagyok:
- több év után vettem a bátorságot és megosztottam a könyveimet másokkal (azt hiszem, ez nem csak az év, hanem az életem egyik legnagyobb büszkesége a tartalmaktól függetlenül)
- meg tudtam maradni a kevés cukros kajánál, és visszaszorítottam az üdítőket/gyümölcsleveket 1 % alá
- a pocsék év közepette is meg tudtam tartani a többségében pozitív hozzáállásom

Amit pedig szeretnék: túlélni ezt az évet, hogy
- továbbra is írhassak
- megvalósíthassak még legalább egy dolgot az álmaimból
- jövő ilyenkor megint leírhassam, mit tanultam 2025-ben.


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Különleges nevek

Aki olvasta a regényeimet, az már rájöhetett, nagyon szeretem a különleges magyar neveket, ezért is használom őket gyakran az írásaimban. Az alkotás egyik legjobb része, amikor a fő-, és mellékszereplők nevét találom ki. Persze nem csak ilyen nevek szerepelnek a könyvekben.  Természetesen mindenkinek más a különleges és a szép, ezért nyilván nem mindenki ért majd egyet velem. Ez az egész pedig az újonnan készülő regényem miatt jutott az eszembe megint, ahol sikerült négy olyan nevet választanom a főszereplőknek, amik magam sem tudom mi miatt, de kedvesek számomra. Na és hogy milyen nevekről beszélek? Következzék a lista, ahol nagyjából a megírás időrendi sorrendjébe teszem őket. Eszter, Márton, Sára, Zsófia, Benedek, Anna, Mimi, Bella, Réka, Kolos, Ágoston, Olivér,  Emma, Léna, Jácint, Benjamin, Milán, Izabella, Áron, Róza, Bálint, Rémusz, Dániel, Johanna, Hunor, Dávid, Márk, Luca, Leó, Hanna, Flóra, Fanni, Barnabás, na és a következő regényből a két fiú és két lány: Andor, Mi...
Megjegyzés küldése
Olvass tovább »

Cukormentesen

Mint arról írtam  itt  is korábban, hosszú évek óta nem vagyok már édesszájú. Aztán arról is írtam, miként nem túlzom el az ünnepi édességeket. Nem is tettem a karácsonyi időszakban, de úgy alakult, abban az 1-1,5 hétben minden nap ettem valami cukrosat. Nem arról van szó, hogy marékszám tömtem magamba az édességet, cseppet sem. A napi adag nagyjából a 2 db natúr  mézeskalács, vagy 1-1 kisebb szelet süti, miközben a szokásos módon ettem minden mást. Pár nap után éreztem magamon ahogy szűkülnek a ruhák, és kikerekedett szemekkel néztem, amikor a mérlegre álltam. Hogy ment fel így majdnem 4 kiló ennyi idő alatt? Évek óta nem híztam az ünnepek alatt, és most sem túloztam el semmit, erre... katasztrófa. Annyira megviselt amiért a nehezen, vagy kínok árán leadott kilók így ugrottak vissza, eldöntöttem, egy időre teljesen kiűzöm a cukrot az étrendemből, kizárólag a gyümölcsökben eszem, de még azok mértékét is visszaveszem. Másnap el is kezdtem, és bár írtam már itt arról, hogy...
Megjegyzés küldése
Olvass tovább »

Minden nap zöld nap

Már nem tudom megmondani pontosan hány éve kezdtük, de a mindennapjaink része a gyümölcs és a zöldség. Igen, írtam már a zöldségekről, nem fogom ugyanazokat leírni ( ide , a blog receptek fülére tettem ki pár receptet is).  Mivel nem eszem húst, helyette zöldségféléket fogyasztok, számomra ez nem nagy kunszt, csakhogy párom, aki abszolút húskedvelő volt, ma már többségében ő is zöldségféléket választ akár ebédnek is.  A lényeg azonban, hogy a napi hagyományos étkezésektől eltekintve, minden késő délután gyümölcsöket eszünk. Ahogy az én feladatom a napi tea elkészítése, úgy a páromé a gyümölcsök szeletelése. Egy jó rutin a napjainkban, ami érezhetően jót tesz mindkettőnknek. Bár nem vagyok már az a pelyhestollú ifjú madárka, az avokádót csak pár hónapja próbáltam először. Aztán ahogy életem párja mondta, "ha fű íze van, akkor az neked bejön" alapon, tényleg megszerettem. Nem spilázom túl a fűszerezést, mert ha csak simán péksütivel krémként eszem, egy avokádóhoz egy csipet sót...
Megjegyzés küldése
Olvass tovább »