Nem, szó sincs arról, hogy mostantól növényekről szóló történeteket kezdek el írni, mindössze eszembe jutott a legújabb szerzeményünkről. Na és hogy miért is foglalkoztat ilyesmi? Talán a lelőhelyének furcsasága miatt.
Történt napokkal ezelőtt, hogy a párom elém rakott egy mindössze 30 centis formás kis tiszafát. Amúgy is szeretem a növényeket, az örökzöldeket pedig főként, ezért megörültem az új jövevénynek. Aztán elmesélte, hogy ezt bizony nem úgy kapta valakitől (ami elég gyakran megesik), hanem találta. Na de a lényeg, hogy hol! Ez a kicsi fácska egy ház falába nőve egy réges-régi ablak elkorhadt fájából nőtt ki, egészséges-, szerteágazó gyökereivel kapaszkodva az épp csak helyén maradó tokban. A környéken sehol egy tiszafa, amihez köthetné az ember, így felmerül a kérdés: vajon hogyan kerülhetett oda? Nyilván nem járok utána, de attól még valahol mélyen mozgatja a fantáziám ennek az aprócska növénynek a története, amelyik túl akart élni.
Korábban is voltak tiszafáink, szóval úgy érzem, vele is jóban leszünk, és bár most csak egy kis vödörben teleltetjük át.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése