Ugrás a fő tartalomra

Mindjárt karácsony megint

Ez az a mondat, ami általában már január másodikán kiszalad a számon évek óta, és amin jót derülnek a családtagok, aztán így november végén megemlegetik, hogy bizony milyen hamar eljött megint ez az időszak, az ünnepek előtti egy hónap.

A karácsony nálunk amolyan éves mérföldkő. Semmi komoly, csak egy kis pihenő az egész éves rohanásban. Ilyenkor igazi bekuckózás van némi semmittevéssel, ami az év többi részében cseppet sem jellemző ránk. Lelassulunk, akár a világ körülöttünk. Persze manapság nem olyan, mint húsz éve, amikor esett pár nap alatt derékig érő hó és imádtunk az ablakon kibámulni, vagy hógolyózni, de egy takaró alatt a kanapén pihenni mostanában is jólesik. Egyetlen dolog hiányzik csupán: az illatok.

Ez lesz a második olyan ünnepünk, amikor nincs sütőnk. Emiatt maradnak el a nagy sütések, amiket már november végén elkezdtünk korábban is. A kekszek, amiket bedobozolva tartunk és bármikor elérhető egészen január közepéig, ha épp egy kis édességre vágyunk, közben nagyokat szippantunk az illatból, amit a dobozok rejtenek. Persze nem a kész sütik a nagy élmény, hanem az út, amíg készülnek. A püspökkenyér, a csokis- vagy zabpelyhes keksz, a bownie stb., amik egy része megy dobozokba, másik része a fagyasztóba. Idén segítséget kaptunk, szóval maga a sütés nem maradt el, csak helyileg máshol történt, és más csinálta. A tészták nyersen, összedolgozva kerültek a gyerekekhez, ők fejezték be amit mi elkezdünk.

Nos, mindjárt karácsony, és remélem a legtöbben megtalálják a pillanatnyi békéjüket nem csak abban a néhány napban, hanem az előtte lévő időszakban is sütivel, illatokkal, vagy bármi mással, ami számukra fontos.


Ide a végére pedig valami olyan jön, amit valószínűleg megint csak ritkán teszek: megosztom a két bevált keksz receptjét azokkal, akik szeretik a hasonlókat, és bátorítok az elkészítésükre minden kezdőt, mert ezeket szinte lehetetlen elrontani (hacsak nem felejti a sütőben valaki).

Csokis keksz:

35 dkg liszt (ha gluténmentes lisztből szeretné valaki, akkor elég kb. 20-25 dkg)
5 dkg kukoricaliszt
15 dkg porcukor
1 csomag vaníliáscukor
1 csipet só
1 teáskanál sütőpor
    alaposan összekeverni a száraz anyagokat
25 dkg vaj vagy margarin (a tésztába morzsolva)
2 tojás sárgája (ha nem állna össze a tészta, akkor pár csepp víz, hogy puha gyurma állagú legyen)
10 dkg csokoládé apró kockákra szelve (csak sütés előtt dolgozzuk a tésztába, hogy ne olvadjon el)

Fél centisre nyújtani, szaggatni, előmelegített sütőben aranysárgára sütni (kb. 180 °C-on 8-10 percig)
Általában nyomóformával megformázom a tetejüket szaggatás után. Ünnepekkor fenyő, hóember, máskor bagoly, maci stb., de anélkül is tökéletes.


Zabpelyhes keksz:

2 csésze liszt
3 csésze zabpehely
1 csésze mazsola, vagy bármilyen más aszalt gyümölcs darabok (elhagyható, helyettesíthető)
1/2 kávéskanál só
1/2 kávéskanál őrölt fahéj
1 kávéskanál szódabikarbóna
1 kávéskanál sütőpor
1 csésze nádcukor
1/2 csésze kristálycukor
1 csomag vaníliáscukor, vagy 1 kávéskanál vanília esszencia
    a száraz anyagokat összedolgozzuk
2 tojás
3 evőkanál tej
1 csésze olvasztott vaj vagy margarin

Alapos összegyúrás után kis golyókat formázni (esetleg meglapítani őket kicsit), 5 centis távolságokra tenni egymástól, végül kb. 180-200 °C-on világosbarnára sütni kb 15-20 percig.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Stresszoldás

A utóbbi pár hét sem telt el stressz nélkül, de főleg az utolsó 2-3 nap volt olyan, amikor azt éreztem magam körül, mindenki megborult és szétestek az emberek. Tettem a dolgom, igyekeztem segíteni mindenkinek, jóformán helyettük is dolgoztam, mégsem volt elég. Mintha nem is e világon lennének, mert a szájbarágós telefonjaim és e-mailjeim, a pirossal kiemelve javított dokumentumok amiket visszaküldtem, mintha totálisan hiábavalók lettek volna, ugyanolyan hülyeségeket kaptam vissza, olykor értetlenkedő utalásokkal. Aztán tegnap meguntam, és szépen kiosztottam mindenkit. Nem durván, nem bántón, de úgy éreztem, elég volt. Ha én igyekszem, tegye azt más is, főleg úgy, hogy ügyfélként próbáltam segíteni, partnerként igyekeztem viselkedni. A mai posztom ezért is relevánsabb mint korábban hittem, emiatt is jutott eszembe, hogy írok róla röviden. Vagyis arról, hogyan kezelem a stresszt. Ígérem, olyan rövid lesz, mint a gyakorlatok többsége. Nem tudom ki hogy van vele, de én mindig elvonulok egy...

Néha tetszik amit leírok

Korábban már írtam arról, hogy a történeteim csak úgy jönnek, többségében nem gondolkodom rajtuk, és azt hiszem, ez az idő-mennyiség függvényét tekintve egyértelmű is. Aztán vannak azok az esetek, amikor valami  olyat írok le így hirtelen a semmiből, ami tetszik. Úgy ahogy van, önmagában, a történettől függetlenül. Nem nagy dolgokról van szó, néha viccesek, máskor nagyon is komolyak, de számomra jelentenek valamit, és azt veszem észre, máskor, máshogy nem tudtam volna jobban megfogalmazni. Csak hogy két példát hozzak: "Mintha a szótlanság, a ki nem mondott szavak lettek volna a segélykiáltások." -ezt a legutóbbi regényem tartalmazza, és nagyon is sokat jelent számomra, eddig mégis rejtve maradt. "Úgy eltűntél, mint grafit a radír alatt." - korábban sosem fogalmazódott meg bennem ilyen hasonlat, és ezt az élet maga hozta, de jobban belegondolva azért ennek mögöttes tartalmat is lehetne kreálni, amit   egyelőre  nem szeretnék. Mindez megint csak azt bizonyítja, fura e...