Ugrás a fő tartalomra

Mindjárt karácsony megint

Ez az a mondat, ami általában már január másodikán kiszalad a számon évek óta, és amin jót derülnek a családtagok, aztán így november végén megemlegetik, hogy bizony milyen hamar eljött megint ez az időszak, az ünnepek előtti egy hónap.

A karácsony nálunk amolyan éves mérföldkő. Semmi komoly, csak egy kis pihenő az egész éves rohanásban. Ilyenkor igazi bekuckózás van némi semmittevéssel, ami az év többi részében cseppet sem jellemző ránk. Lelassulunk, akár a világ körülöttünk. Persze manapság nem olyan, mint húsz éve, amikor esett pár nap alatt derékig érő hó és imádtunk az ablakon kibámulni, vagy hógolyózni, de egy takaró alatt a kanapén pihenni mostanában is jólesik. Egyetlen dolog hiányzik csupán: az illatok.

Ez lesz a második olyan ünnepünk, amikor nincs sütőnk. Emiatt maradnak el a nagy sütések, amiket már november végén elkezdtünk korábban is. A kekszek, amiket bedobozolva tartunk és bármikor elérhető egészen január közepéig, ha épp egy kis édességre vágyunk, közben nagyokat szippantunk az illatból, amit a dobozok rejtenek. Persze nem a kész sütik a nagy élmény, hanem az út, amíg készülnek. A püspökkenyér, a csokis- vagy zabpelyhes keksz, a bownie stb., amik egy része megy dobozokba, másik része a fagyasztóba. Idén segítséget kaptunk, szóval maga a sütés nem maradt el, csak helyileg máshol történt, és más csinálta. A tészták nyersen, összedolgozva kerültek a gyerekekhez, ők fejezték be amit mi elkezdünk.

Nos, mindjárt karácsony, és remélem a legtöbben megtalálják a pillanatnyi békéjüket nem csak abban a néhány napban, hanem az előtte lévő időszakban is sütivel, illatokkal, vagy bármi mással, ami számukra fontos.


Ide a végére pedig valami olyan jön, amit valószínűleg megint csak ritkán teszek: megosztom a két bevált keksz receptjét azokkal, akik szeretik a hasonlókat, és bátorítok az elkészítésükre minden kezdőt, mert ezeket szinte lehetetlen elrontani (hacsak nem felejti a sütőben valaki).

Csokis keksz:

35 dkg liszt (ha gluténmentes lisztből szeretné valaki, akkor elég kb. 20-25 dkg)
5 dkg kukoricaliszt
15 dkg porcukor
1 csomag vaníliáscukor
1 csipet só
1 teáskanál sütőpor
    alaposan összekeverni a száraz anyagokat
25 dkg vaj vagy margarin (a tésztába morzsolva)
2 tojás sárgája (ha nem állna össze a tészta, akkor pár csepp víz, hogy puha gyurma állagú legyen)
10 dkg csokoládé apró kockákra szelve (csak sütés előtt dolgozzuk a tésztába, hogy ne olvadjon el)

Fél centisre nyújtani, szaggatni, előmelegített sütőben aranysárgára sütni (kb. 180 °C-on 8-10 percig)
Általában nyomóformával megformázom a tetejüket szaggatás után. Ünnepekkor fenyő, hóember, máskor bagoly, maci stb., de anélkül is tökéletes.


Zabpelyhes keksz:

2 csésze liszt
3 csésze zabpehely
1 csésze mazsola, vagy bármilyen más aszalt gyümölcs darabok (elhagyható, helyettesíthető)
1/2 kávéskanál só
1/2 kávéskanál őrölt fahéj
1 kávéskanál szódabikarbóna
1 kávéskanál sütőpor
1 csésze nádcukor
1/2 csésze kristálycukor
1 csomag vaníliáscukor, vagy 1 kávéskanál vanília esszencia
    a száraz anyagokat összedolgozzuk
2 tojás
3 evőkanál tej
1 csésze olvasztott vaj vagy margarin

Alapos összegyúrás után kis golyókat formázni (esetleg meglapítani őket kicsit), 5 centis távolságokra tenni egymástól, végül kb. 180-200 °C-on világosbarnára sütni kb 15-20 percig.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Új kedvenc szín

Korábban írtam már, szeretem a színeket, és szívesen kísérletezek velük. A festést letudtuk, és mivel a falakat első festésként fehérre kentük, máshogy próbálunk színeket vinni a házba. Múlt hétvégén leparkettáztunk, de a szegélyeket magunk csináljuk, és ehhez kellett festék. Kétféle parkettát tettünk le, az egyik egy barna tölgy szín, a másik egy szürkésbarna, szintén tölgy, de kicsit másképp erezett. A szegély alapja egy 9x2 centiméteres fenyő deszka, amiből kimartuk a parketták helyét. A parkettákat levágjuk 6 centi szélesekre, és azt ragasztjuk fel a hordozó fenyő deszkára, aminek a felső 3 centije hozzá passzoló színes lesz. A festékkel aztán kicsit bajban voltunk, mert két teljesen más árnyalat, így alapvetően két különböző színben gondolkodtunk. Mivel használtunk már Remmers Deckfarbe festéket, úgy gondoltuk, annak színeiből választunk. Eleinte az antracit és a dió került szóba, aztán addig-addig szemeztem a dohány színnel, hogy úgy döntöttem, kipróbáljuk azt. Beletrafáltam, ugy...

Hurrá, festünk!

Volt itt már szó arról, hogy a rajz és a festés közel áll hozzám, de igazából egyszerűen imádok festeni. Persze leginkább saját képeket, viszont nem vászonra. A falfestés az, amit bárhol és bármikor szívesen csinálok, csak legyen egy fehér alapom, meg némi temperám és ecsetem. Bár jelenleg nem épp erről a festésről esik szó (egyelőre), egy mozgalmas időszakon vagyok túl, mert az építkezés újra és újra hozza a lehetőséget eme munkákra, ami nyilván a kedvencem az összes közül, és nem csak amiatt, mert ez már egyike a befejező műveleteknek. Közben pedig lehet izmosodni is. Tudom-tudom, csak egy hengert kell húzkodni a falon, mi abban a megerőltető, ugye? Azért közel 100 négyzetméter plafon, plusz a falak alapozása és háromszori festése azért már nem csak egy kis hengerezés. Nem egyedül csinálom, így megoszlik, de azért rendesen elfáradok a nap végére, nem kell altató. Ilyenkor mindig úgy érzem, valami új izomköteget találtam magamon, pedig nyilván nem, csak eddig ellustultak. Pár napig fá...

Az ízlés szabadsága

Néha nagyokat nevetek, amikor ütközik mások ízlése. Leginkább akkor, ha helyén kezelik az ilyesfajta különbözőségeket, és inkább viccesen szócsatáznak az épp adott témáról, mintsem vérre menő harcias válasznyilakat dobálva próbálják ráerőltetni a saját igazukat a másik félre. Tapasztalataim azt mutatják, igenis pozitív az, ha az embereknek különbözőek az ízléseik. Sok esetben akár a párkapcsolatban. Izgalmasabb összehozni két különböző ízlést, és kompromisszumot találni.  Ugyanakkor hozzá kell tennem, a különbözőségek az ízlés terén úgy lesznek könnyen áthidalhatók, ha vannak közös nevezők is. Persze ehhez ismernünk kell a másikat. Aztán ott vannak a különféle használati tárgyak, és mennyire jó már, hogy nem minden egyforma méretű (ahogy az emberek sem egyforma magasak pl.), vagy színű, formájú stb. Van választék, nem dög unalom végigmenni az utcán és mindenhol ugyanazt látni, vagy minden házban ugyanolyan berendezést találni, és még hosszasan sorolhatnám. Na és ott van a változás ...