Ugrás a fő tartalomra

Mindjárt karácsony megint

Ez az a mondat, ami általában már január másodikán kiszalad a számon évek óta, és amin jót derülnek a családtagok, aztán így november végén megemlegetik, hogy bizony milyen hamar eljött megint ez az időszak, az ünnepek előtti egy hónap.

A karácsony nálunk amolyan éves mérföldkő. Semmi komoly, csak egy kis pihenő az egész éves rohanásban. Ilyenkor igazi bekuckózás van némi semmittevéssel, ami az év többi részében cseppet sem jellemző ránk. Lelassulunk, akár a világ körülöttünk. Persze manapság nem olyan, mint húsz éve, amikor esett pár nap alatt derékig érő hó és imádtunk az ablakon kibámulni, vagy hógolyózni, de egy takaró alatt a kanapén pihenni mostanában is jólesik. Egyetlen dolog hiányzik csupán: az illatok.

Ez lesz a második olyan ünnepünk, amikor nincs sütőnk. Emiatt maradnak el a nagy sütések, amiket már november végén elkezdtünk korábban is. A kekszek, amiket bedobozolva tartunk és bármikor elérhető egészen január közepéig, ha épp egy kis édességre vágyunk, közben nagyokat szippantunk az illatból, amit a dobozok rejtenek. Persze nem a kész sütik a nagy élmény, hanem az út, amíg készülnek. A püspökkenyér, a csokis- vagy zabpelyhes keksz, a bownie stb., amik egy része megy dobozokba, másik része a fagyasztóba. Idén segítséget kaptunk, szóval maga a sütés nem maradt el, csak helyileg máshol történt, és más csinálta. A tészták nyersen, összedolgozva kerültek a gyerekekhez, ők fejezték be amit mi elkezdünk.

Nos, mindjárt karácsony, és remélem a legtöbben megtalálják a pillanatnyi békéjüket nem csak abban a néhány napban, hanem az előtte lévő időszakban is sütivel, illatokkal, vagy bármi mással, ami számukra fontos.


Ide a végére pedig valami olyan jön, amit valószínűleg megint csak ritkán teszek: megosztom a két bevált keksz receptjét azokkal, akik szeretik a hasonlókat, és bátorítok az elkészítésükre minden kezdőt, mert ezeket szinte lehetetlen elrontani (hacsak nem felejti a sütőben valaki).

Csokis keksz:

35 dkg liszt (ha gluténmentes lisztből szeretné valaki, akkor elég kb. 20-25 dkg)
5 dkg kukoricaliszt
15 dkg porcukor
1 csomag vaníliáscukor
1 csipet só
1 teáskanál sütőpor
    alaposan összekeverni a száraz anyagokat
25 dkg vaj vagy margarin (a tésztába morzsolva)
2 tojás sárgája (ha nem állna össze a tészta, akkor pár csepp víz, hogy puha gyurma állagú legyen)
10 dkg csokoládé apró kockákra szelve (csak sütés előtt dolgozzuk a tésztába, hogy ne olvadjon el)

Fél centisre nyújtani, szaggatni, előmelegített sütőben aranysárgára sütni (kb. 180 °C-on 8-10 percig)
Általában nyomóformával megformázom a tetejüket szaggatás után. Ünnepekkor fenyő, hóember, máskor bagoly, maci stb., de anélkül is tökéletes.


Zabpelyhes keksz:

2 csésze liszt
3 csésze zabpehely
1 csésze mazsola, vagy bármilyen más aszalt gyümölcs darabok (elhagyható, helyettesíthető)
1/2 kávéskanál só
1/2 kávéskanál őrölt fahéj
1 kávéskanál szódabikarbóna
1 kávéskanál sütőpor
1 csésze nádcukor
1/2 csésze kristálycukor
1 csomag vaníliáscukor, vagy 1 kávéskanál vanília esszencia
    a száraz anyagokat összedolgozzuk
2 tojás
3 evőkanál tej
1 csésze olvasztott vaj vagy margarin

Alapos összegyúrás után kis golyókat formázni (esetleg meglapítani őket kicsit), 5 centis távolságokra tenni egymástól, végül kb. 180-200 °C-on világosbarnára sütni kb 15-20 percig.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Különleges nevek

Aki olvasta a regényeimet, az már rájöhetett, nagyon szeretem a különleges magyar neveket, ezért is használom őket gyakran az írásaimban. Az alkotás egyik legjobb része, amikor a fő-, és mellékszereplők nevét találom ki. Persze nem csak ilyen nevek szerepelnek a könyvekben.  Természetesen mindenkinek más a különleges és a szép, ezért nyilván nem mindenki ért majd egyet velem. Ez az egész pedig az újonnan készülő regényem miatt jutott az eszembe megint, ahol sikerült négy olyan nevet választanom a főszereplőknek, amik magam sem tudom mi miatt, de kedvesek számomra. Na és hogy milyen nevekről beszélek? Következzék a lista, ahol nagyjából a megírás időrendi sorrendjébe teszem őket. Eszter, Márton, Sára, Zsófia, Benedek, Anna, Mimi, Bella, Réka, Kolos, Ágoston, Olivér,  Emma, Léna, Jácint, Benjamin, Milán, Izabella, Áron, Róza, Bálint, Rémusz, Dániel, Johanna, Hunor, Dávid, Márk, Luca, Leó, Hanna, Flóra, Fanni, Barnabás, na és a következő regényből a két fiú és két lány: Andor, Mi...

Cukormentesen

Mint arról írtam  itt  is korábban, hosszú évek óta nem vagyok már édesszájú. Aztán arról is írtam, miként nem túlzom el az ünnepi édességeket. Nem is tettem a karácsonyi időszakban, de úgy alakult, abban az 1-1,5 hétben minden nap ettem valami cukrosat. Nem arról van szó, hogy marékszám tömtem magamba az édességet, cseppet sem. A napi adag nagyjából a 2 db natúr  mézeskalács, vagy 1-1 kisebb szelet süti, miközben a szokásos módon ettem minden mást. Pár nap után éreztem magamon ahogy szűkülnek a ruhák, és kikerekedett szemekkel néztem, amikor a mérlegre álltam. Hogy ment fel így majdnem 4 kiló ennyi idő alatt? Évek óta nem híztam az ünnepek alatt, és most sem túloztam el semmit, erre... katasztrófa. Annyira megviselt amiért a nehezen, vagy kínok árán leadott kilók így ugrottak vissza, eldöntöttem, egy időre teljesen kiűzöm a cukrot az étrendemből, kizárólag a gyümölcsökben eszem, de még azok mértékét is visszaveszem. Másnap el is kezdtem, és bár írtam már itt arról, hogy...

Minden nap zöld nap

Már nem tudom megmondani pontosan hány éve kezdtük, de a mindennapjaink része a gyümölcs és a zöldség. Igen, írtam már a zöldségekről, nem fogom ugyanazokat leírni ( ide , a blog receptek fülére tettem ki pár receptet is).  Mivel nem eszem húst, helyette zöldségféléket fogyasztok, számomra ez nem nagy kunszt, csakhogy párom, aki abszolút húskedvelő volt, ma már többségében ő is zöldségféléket választ akár ebédnek is.  A lényeg azonban, hogy a napi hagyományos étkezésektől eltekintve, minden késő délután gyümölcsöket eszünk. Ahogy az én feladatom a napi tea elkészítése, úgy a páromé a gyümölcsök szeletelése. Egy jó rutin a napjainkban, ami érezhetően jót tesz mindkettőnknek. Bár nem vagyok már az a pelyhestollú ifjú madárka, az avokádót csak pár hónapja próbáltam először. Aztán ahogy életem párja mondta, "ha fű íze van, akkor az neked bejön" alapon, tényleg megszerettem. Nem spilázom túl a fűszerezést, mert ha csak simán péksütivel krémként eszem, egy avokádóhoz egy csipet sót...