Ugrás a fő tartalomra

Mindjárt karácsony megint

Ez az a mondat, ami általában már január másodikán kiszalad a számon évek óta, és amin jót derülnek a családtagok, aztán így november végén megemlegetik, hogy bizony milyen hamar eljött megint ez az időszak, az ünnepek előtti egy hónap.

A karácsony nálunk amolyan éves mérföldkő. Semmi komoly, csak egy kis pihenő az egész éves rohanásban. Ilyenkor igazi bekuckózás van némi semmittevéssel, ami az év többi részében cseppet sem jellemző ránk. Lelassulunk, akár a világ körülöttünk. Persze manapság nem olyan, mint húsz éve, amikor esett pár nap alatt derékig érő hó és imádtunk az ablakon kibámulni, vagy hógolyózni, de egy takaró alatt a kanapén pihenni mostanában is jólesik. Egyetlen dolog hiányzik csupán: az illatok.

Ez lesz a második olyan ünnepünk, amikor nincs sütőnk. Emiatt maradnak el a nagy sütések, amiket már november végén elkezdtünk korábban is. A kekszek, amiket bedobozolva tartunk és bármikor elérhető egészen január közepéig, ha épp egy kis édességre vágyunk, közben nagyokat szippantunk az illatból, amit a dobozok rejtenek. Persze nem a kész sütik a nagy élmény, hanem az út, amíg készülnek. A püspökkenyér, a csokis- vagy zabpelyhes keksz, a bownie stb., amik egy része megy dobozokba, másik része a fagyasztóba. Idén segítséget kaptunk, szóval maga a sütés nem maradt el, csak helyileg máshol történt, és más csinálta. A tészták nyersen, összedolgozva kerültek a gyerekekhez, ők fejezték be amit mi elkezdünk.

Nos, mindjárt karácsony, és remélem a legtöbben megtalálják a pillanatnyi békéjüket nem csak abban a néhány napban, hanem az előtte lévő időszakban is sütivel, illatokkal, vagy bármi mással, ami számukra fontos.


Ide a végére pedig valami olyan jön, amit valószínűleg megint csak ritkán teszek: megosztom a két bevált keksz receptjét azokkal, akik szeretik a hasonlókat, és bátorítok az elkészítésükre minden kezdőt, mert ezeket szinte lehetetlen elrontani (hacsak nem felejti a sütőben valaki).

Csokis keksz:

35 dkg liszt (ha gluténmentes lisztből szeretné valaki, akkor elég kb. 20-25 dkg)
5 dkg kukoricaliszt
15 dkg porcukor
1 csomag vaníliáscukor
1 csipet só
1 teáskanál sütőpor
    alaposan összekeverni a száraz anyagokat
25 dkg vaj vagy margarin (a tésztába morzsolva)
2 tojás sárgája (ha nem állna össze a tészta, akkor pár csepp víz, hogy puha gyurma állagú legyen)
10 dkg csokoládé apró kockákra szelve (csak sütés előtt dolgozzuk a tésztába, hogy ne olvadjon el)

Fél centisre nyújtani, szaggatni, előmelegített sütőben aranysárgára sütni (kb. 180 °C-on 8-10 percig)
Általában nyomóformával megformázom a tetejüket szaggatás után. Ünnepekkor fenyő, hóember, máskor bagoly, maci stb., de anélkül is tökéletes.


Zabpelyhes keksz:

2 csésze liszt
3 csésze zabpehely
1 csésze mazsola, vagy bármilyen más aszalt gyümölcs darabok (elhagyható, helyettesíthető)
1/2 kávéskanál só
1/2 kávéskanál őrölt fahéj
1 kávéskanál szódabikarbóna
1 kávéskanál sütőpor
1 csésze nádcukor
1/2 csésze kristálycukor
1 csomag vaníliáscukor, vagy 1 kávéskanál vanília esszencia
    a száraz anyagokat összedolgozzuk
2 tojás
3 evőkanál tej
1 csésze olvasztott vaj vagy margarin

Alapos összegyúrás után kis golyókat formázni (esetleg meglapítani őket kicsit), 5 centis távolságokra tenni egymástól, végül kb. 180-200 °C-on világosbarnára sütni kb 15-20 percig.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ecet

Ecet. Egy szer, amit utálok és imádok is egyben. Nem csoportokat, de egyéneket is képes megosztani, akárcsak engem. Nem akarok itt különleges okosságokat osztogatni  egy jelentéktelennek tűnő, ámde nagyon is fontos szerről, hisz  az emberek többsége jól ismeri, a net is tele van különféle felhasználási praktikákkal, ha valakit érdekel. Pár éve alig használok mást a takarításhoz, legalábbis azokhoz, amiket sikálni kell. Legyen az konyha, fürdő, vagy más helyiség, kevés jobb szer létezik az ecetnél. Általában a 20%-os töménységűt használom higítás nélkül. Igaz, ehhez szükség van gumikesztyűre és maszkra is, néha még zárt munkavédelmi szemüveget is veszek fel. 2 perc áztatás például a vízforralóban, és egy gyors szivacsos áttörlés, majd többszöri vizes öblítés, de az indukciós főzőlapot is szívesebben takarítom ezzel, mint bármi mással. Eleinte aggódtam a tusolópanel miatt, mert hát matt fém, de míg a vegyszereket nem bírta, addig az ecetet nagyon jól viselte. Ehhez nem csak a sz...

Elszáll az agyam

Nem fogok az írásról mély eszmefuttatásokba kezdeni, csak egy újabb "furcsaságom" osztom meg, aztán ki-ki eldönti, szerinte vicces, vagy inkább fárasztó. Nekem mindenesetre kicsit ciki. Történt ugyanis, hogy vásárolni mentem, ami nem nagy ügy, mindenki csinálja. Csakhogy arról már korábban írtam, számomra az írás nem marad abba, ha lezárom a laptopot. Ha épp benne vagyok valamiben, az agyam folyamatosan kattog rajta, már-már elszáll. Emiatt nagyon kell figyelnem másra, mert könnyen beszippant akár az utcán, vagy mint ma, a boltban. Nem, nem kezdtem el magamban beszélni, motyogni, viszont a mimikám folyamatos. Eddig észre sem vettem, de ma feltűnt. Konkrétan azon kaptam magam, hogy a történet szerint -ami a fejemben íródott épp- grimaszolok. Elég furcsa felfedezés volt, és azon kezdtem gondolkodni, vajon mivel palástolhatnám. Azt hiszem, ha legközelebb kilépek az utcára és még mindig benne vagyok egy történetben, beteszem a fülest, így legalább azt hiszik mások, valami műsorra...

Három hét és egy kis ráadás

Az utóbbi 3 hetem nagyjából az egyik dokitól a másikig futkosásról szólt, és még nincs vége. Belegondolva, többekkel találkoztam ez alatt a pár hét alatt, mint az elmúlt 10-15 évben összesen. Lassan haladok az eredményekkel, de haladok, és most ez a lényeg. A 3 alapproblémából 1-et lezártam (autoimmun, rendszeresen ellenőrizni kell), a másik 2-ben talán javulóban vagyok (gyógyszerek, kisműtét). Aztán a múlt héten ráadásként jött még egy újabb gondom, bár az már fogászati eset. Kicsit elegem is lett mindenből, mert ha ezt az évet egy szóban kellene jellemezni, elsőre a fájdalom szó jut eszembe. Mikor végre kicsit fellélegezhettem, hogy kezdenek múlni a mindenféle fájdalmak, csak sikerült a korona alatti fogamnak is bedurrannia, aminek következtében volt egy korona szétvágás, egy húzás, és mellé egy ciszta leszedése, amire a fog kihúzása után derült fény. Nagyon rákészültem erre a napra, mert már ebédet sem ettem, nehogy lerókázzam a dokit az idegességtől vagy fájdalomtól. Az utóbbitól v...