Ugrás a fő tartalomra

Mindjárt karácsony megint

Ez az a mondat, ami általában már január másodikán kiszalad a számon évek óta, és amin jót derülnek a családtagok, aztán így november végén megemlegetik, hogy bizony milyen hamar eljött megint ez az időszak, az ünnepek előtti egy hónap.

A karácsony nálunk amolyan éves mérföldkő. Semmi komoly, csak egy kis pihenő az egész éves rohanásban. Ilyenkor igazi bekuckózás van némi semmittevéssel, ami az év többi részében cseppet sem jellemző ránk. Lelassulunk, akár a világ körülöttünk. Persze manapság nem olyan, mint húsz éve, amikor esett pár nap alatt derékig érő hó és imádtunk az ablakon kibámulni, vagy hógolyózni, de egy takaró alatt a kanapén pihenni mostanában is jólesik. Egyetlen dolog hiányzik csupán: az illatok.

Ez lesz a második olyan ünnepünk, amikor nincs sütőnk. Emiatt maradnak el a nagy sütések, amiket már november végén elkezdtünk korábban is. A kekszek, amiket bedobozolva tartunk és bármikor elérhető egészen január közepéig, ha épp egy kis édességre vágyunk, közben nagyokat szippantunk az illatból, amit a dobozok rejtenek. Persze nem a kész sütik a nagy élmény, hanem az út, amíg készülnek. A püspökkenyér, a csokis- vagy zabpelyhes keksz, a bownie stb., amik egy része megy dobozokba, másik része a fagyasztóba. Idén segítséget kaptunk, szóval maga a sütés nem maradt el, csak helyileg máshol történt, és más csinálta. A tészták nyersen, összedolgozva kerültek a gyerekekhez, ők fejezték be amit mi elkezdünk.

Nos, mindjárt karácsony, és remélem a legtöbben megtalálják a pillanatnyi békéjüket nem csak abban a néhány napban, hanem az előtte lévő időszakban is sütivel, illatokkal, vagy bármi mással, ami számukra fontos.


Ide a végére pedig valami olyan jön, amit valószínűleg megint csak ritkán teszek: megosztom a két bevált keksz receptjét azokkal, akik szeretik a hasonlókat, és bátorítok az elkészítésükre minden kezdőt, mert ezeket szinte lehetetlen elrontani (hacsak nem felejti a sütőben valaki).

Csokis keksz:

35 dkg liszt (ha gluténmentes lisztből szeretné valaki, akkor elég kb. 20-25 dkg)
5 dkg kukoricaliszt
15 dkg porcukor
1 csomag vaníliáscukor
1 csipet só
1 teáskanál sütőpor
    alaposan összekeverni a száraz anyagokat
25 dkg vaj vagy margarin (a tésztába morzsolva)
2 tojás sárgája (ha nem állna össze a tészta, akkor pár csepp víz, hogy puha gyurma állagú legyen)
10 dkg csokoládé apró kockákra szelve (csak sütés előtt dolgozzuk a tésztába, hogy ne olvadjon el)

Fél centisre nyújtani, szaggatni, előmelegített sütőben aranysárgára sütni (kb. 180 °C-on 8-10 percig)
Általában nyomóformával megformázom a tetejüket szaggatás után. Ünnepekkor fenyő, hóember, máskor bagoly, maci stb., de anélkül is tökéletes.


Zabpelyhes keksz:

2 csésze liszt
3 csésze zabpehely
1 csésze mazsola, vagy bármilyen más aszalt gyümölcs darabok (elhagyható, helyettesíthető)
1/2 kávéskanál só
1/2 kávéskanál őrölt fahéj
1 kávéskanál szódabikarbóna
1 kávéskanál sütőpor
1 csésze nádcukor
1/2 csésze kristálycukor
1 csomag vaníliáscukor, vagy 1 kávéskanál vanília esszencia
    a száraz anyagokat összedolgozzuk
2 tojás
3 evőkanál tej
1 csésze olvasztott vaj vagy margarin

Alapos összegyúrás után kis golyókat formázni (esetleg meglapítani őket kicsit), 5 centis távolságokra tenni egymástól, végül kb. 180-200 °C-on világosbarnára sütni kb 15-20 percig.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Pride hónap van

Olvasom a híreket. Előbb felröhögök, hogy ilyen nincs, aztán ráeszmélek, dehogynem. Cirkuszország főbohócai támadásba lendültek. Nem ma, és nem is tegnap, de egyre nagyobb és bénább cirkuszt csinálnak, mert egyre nagyobb a támogatottsága, és egyre kisebb a fogás az LMBTQ közösségen. Szerintem ez jó, és remélem, marad a tendencia, és elhal az a lendület, amivel kevesen, de nagyokat óbégatnak a vakvilágba. Bevallom, számomra a Pride egy kicsit sok. Nem magával a felvonulással vagy a bulival van gondom, hanem a magamutogatás részével. Egyszerűen  bizonyos részleteket nem az utcára illőnek érzek. Ettől függetlenül túlzásnak találom azt a fajta beszabályozást, vagy inkább tiltást, amit  ez a parádés vezetőség folytat. Azt gondolom, a Pride-nak üzenete van, ezért nem a betiltásával kellene megmutatni a hatalmi fölényt, inkább le kellene ülni a szervezőkkel és kompromisszumokat kötni mindkét oldalon. Élnek köztünk LMBTQ emberek, ezért felesleges megpróbálni "eldugni" őket, sőt. Egy ...

Az a fránya időjárás

Most, akárcsak pár napja, szürke, amolyan lóg a lába az esőnek időben van részünk, és őszintén szólva ezt én kimondottan élvezem. Azt, amikor nem süt hétágra a nap és éget le, hanem felhők fölött megbújva ad fényt. Nekem ennyi elég. Sokaknak nem tetszik, nem szeretik, de számomra ez a tökéletes idő. Kellemes meleg, lágy szellővel, és látható nap nélkül. Aztán épp erről jutott eszembe, mennyire csodálatos a természet, az időjárás, mert magas lóról tesz az emberiségre, és véletlenül sem azt csinálja, amit mi szeretnénk. Ha lenne feje, mondhatnánk, hogy megy a sajátja után. Szerencsére, mert bármennyire nem kedvelem a hétágra sütő napot, vagy a viharokat, és még pár dolgot, vannak, akik épp azokat kedvelik. Mi lenne velünk, ha az időjárás aszerint változna, ahányféle időt kérünk? Nagyon gyorsan rájönnénk, irtó nagy bajban vagyunk, és szenvednénk, végül visszasírnánk azt, ami most van, majd alkalmazkodnánk. Újra. Szóval ha most zuhog is, nem baj. Ha kisüt a nap utána, az sem baj. Ha gatyar...

A szőlőlugas

Már nem emlékszem pontosan, vajon írtam-e valaha arról, hogy a nagyszülők hiánya miatt gyermekkorom nyarait az anyai nagyanyám húgánál töltöttem falun. Ő volt a pótnagyim, és azt hiszem, sosem kívánhattam volna jobb nagyit nála. Szigorú volt, mégis kedves, rengeteget köszönhetek neki, sokat tanultam tőle.  Sosem felejtem el, hányszor töröltette el velem újra és újra az üvegpoharakat, mert még mindig talált rajta akárcsak egy apró foltot is. Azóta is eszembe jut, ahányszor csak kiszedem a poharakat a mosogatógépből, és látom a rajta maradt cseppek nyomait. Szinte hallom a hangját, és lelki szemeim előtt látom a pillantását, ahogy mondaná: ez még nem tiszta, töröld csak fényesre! Talán régen kevésbé mondtam volna rá, de ma már a szép emlékeim közt őrzöm. Bár mindig szegények voltak, és emlékeim szerint még a faluból sem tette ki a lábát önként soha, messze földön (de legalábbis a faluban) híres volt az udvara. Rettenetesen sok virágot ültetett minden évben, amit aztán nyaranta velem ...