Ugrás a fő tartalomra

Covid oltás után 3 évvel

Mielőtt belevágnék eme posztba... a következőkben (is) kizárólag saját tapasztalatokat és véleményt osztok meg, nem pedig általánosan értelmezendők a leírtak.

Sosem voltam oltásellenes, erre jó példa, hogy mindhárom covid oltást felvettem anno 3 éve. Hiszek abban még ma is, hogy alapvetően segítik a túlélésünket. Hiszek benne annak ellenére, hogy az elmúlt 3 évben olyan problémákkal küzdöttem, amik korábban sosem voltak, vagy nem ekkora mértékűek. A gyanakvásom pedig a mai napig az oltásokhoz köthető, ugyanis közvetlenül két-három nappal utánuk kezdődtek, és mindegyik oltás után más. Tudom, hogy mindenben van kockázat, és bár ott motoszkál a fejemben, hogy mi mindent megúszhattam volna, ha nem veszem fel az oltásokat -csak mert a vírust egyszer sem kaptam el-, az is benne van ellentétként, vajon mi lett volna, ha mégis elkapom oltatlanul, ha így kikészített már maga az oltás is.

Na és milyen problémák? Nem fogom felsorolni, mert nem egy orvosi előtérben várakozó vénember, vagy vénasszony vagyok, akinek nincs más témája, mint a betegségei. Azonban az tény, hogy ezek nem voltak korábban, és a mai napig kihatnak az életemre.

No és amiért ez a poszt íródott: mostanában megint olvasom, hogy emberek lehülyéznek másokat, csak mert oltáspártiak, vagy épp ellenkezőleg, nem veszik fel az oltást. Közben mindkét oldal elfelejt valamit: a másik is fél valamitől. Az egyik attól, hogy elkapja és belehal, ezért beoltatja magát, míg a másik attól, hogy beadatja és attól lesz beteg. A félelem ott van mindkét oldalon. Igen, tudom, hogy egy járvány megszűntetéséhez nagy oltási lefedettség kell, ugyanakkor itt vagyok a nem is olyan kicsi problémáimmal, amiket nem kívánok senkinek, és sokkal kevésbé vonzó számomra egy újabb oltás.

A többség a saját életéből és tapasztalataiból indul ki, ahogy én is. A korábbiakat leszűrve, és a környezetemben élő embereket látva sem egyértelmű a jó válasz, hogy oltatni vagy sem, hisz mindkét oldalon vannak pozitív és negatív tapasztalatok. Ha olyan lenne az egészségügyi ellátórendszer, amiben bízhatnánk, talán más lenne a felállás. Talán.

Így a végére: nem szeretném idegyűjteni egyik oldal támogatóit sem, ahogy azt sem akarom, ez a poszt legyen bárkinek a "na ugye megmondtam" érvelése. Egyszerűen kikívánkozott belőlem pár problémákkal teli nap után, ahogy egy-egy jobb napon vidámabb dolgokkal foglalkozom.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ecet

Ecet. Egy szer, amit utálok és imádok is egyben. Nem csoportokat, de egyéneket is képes megosztani, akárcsak engem. Nem akarok itt különleges okosságokat osztogatni  egy jelentéktelennek tűnő, ámde nagyon is fontos szerről, hisz  az emberek többsége jól ismeri, a net is tele van különféle felhasználási praktikákkal, ha valakit érdekel. Pár éve alig használok mást a takarításhoz, legalábbis azokhoz, amiket sikálni kell. Legyen az konyha, fürdő, vagy más helyiség, kevés jobb szer létezik az ecetnél. Általában a 20%-os töménységűt használom higítás nélkül. Igaz, ehhez szükség van gumikesztyűre és maszkra is, néha még zárt munkavédelmi szemüveget is veszek fel. 2 perc áztatás például a vízforralóban, és egy gyors szivacsos áttörlés, majd többszöri vizes öblítés, de az indukciós főzőlapot is szívesebben takarítom ezzel, mint bármi mással. Eleinte aggódtam a tusolópanel miatt, mert hát matt fém, de míg a vegyszereket nem bírta, addig az ecetet nagyon jól viselte. Ehhez nem csak a sz...

Elszáll az agyam

Nem fogok az írásról mély eszmefuttatásokba kezdeni, csak egy újabb "furcsaságom" osztom meg, aztán ki-ki eldönti, szerinte vicces, vagy inkább fárasztó. Nekem mindenesetre kicsit ciki. Történt ugyanis, hogy vásárolni mentem, ami nem nagy ügy, mindenki csinálja. Csakhogy arról már korábban írtam, számomra az írás nem marad abba, ha lezárom a laptopot. Ha épp benne vagyok valamiben, az agyam folyamatosan kattog rajta, már-már elszáll. Emiatt nagyon kell figyelnem másra, mert könnyen beszippant akár az utcán, vagy mint ma, a boltban. Nem, nem kezdtem el magamban beszélni, motyogni, viszont a mimikám folyamatos. Eddig észre sem vettem, de ma feltűnt. Konkrétan azon kaptam magam, hogy a történet szerint -ami a fejemben íródott épp- grimaszolok. Elég furcsa felfedezés volt, és azon kezdtem gondolkodni, vajon mivel palástolhatnám. Azt hiszem, ha legközelebb kilépek az utcára és még mindig benne vagyok egy történetben, beteszem a fülest, így legalább azt hiszik mások, valami műsorra...

Három hét és egy kis ráadás

Az utóbbi 3 hetem nagyjából az egyik dokitól a másikig futkosásról szólt, és még nincs vége. Belegondolva, többekkel találkoztam ez alatt a pár hét alatt, mint az elmúlt 10-15 évben összesen. Lassan haladok az eredményekkel, de haladok, és most ez a lényeg. A 3 alapproblémából 1-et lezártam (autoimmun, rendszeresen ellenőrizni kell), a másik 2-ben talán javulóban vagyok (gyógyszerek, kisműtét). Aztán a múlt héten ráadásként jött még egy újabb gondom, bár az már fogászati eset. Kicsit elegem is lett mindenből, mert ha ezt az évet egy szóban kellene jellemezni, elsőre a fájdalom szó jut eszembe. Mikor végre kicsit fellélegezhettem, hogy kezdenek múlni a mindenféle fájdalmak, csak sikerült a korona alatti fogamnak is bedurrannia, aminek következtében volt egy korona szétvágás, egy húzás, és mellé egy ciszta leszedése, amire a fog kihúzása után derült fény. Nagyon rákészültem erre a napra, mert már ebédet sem ettem, nehogy lerókázzam a dokit az idegességtől vagy fájdalomtól. Az utóbbitól v...