Ugrás a fő tartalomra

Covid oltás után 3 évvel

Mielőtt belevágnék eme posztba... a következőkben (is) kizárólag saját tapasztalatokat és véleményt osztok meg, nem pedig általánosan értelmezendők a leírtak.

Sosem voltam oltásellenes, erre jó példa, hogy mindhárom covid oltást felvettem anno 3 éve. Hiszek abban még ma is, hogy alapvetően segítik a túlélésünket. Hiszek benne annak ellenére, hogy az elmúlt 3 évben olyan problémákkal küzdöttem, amik korábban sosem voltak, vagy nem ekkora mértékűek. A gyanakvásom pedig a mai napig az oltásokhoz köthető, ugyanis közvetlenül két-három nappal utánuk kezdődtek, és mindegyik oltás után más. Tudom, hogy mindenben van kockázat, és bár ott motoszkál a fejemben, hogy mi mindent megúszhattam volna, ha nem veszem fel az oltásokat -csak mert a vírust egyszer sem kaptam el-, az is benne van ellentétként, vajon mi lett volna, ha mégis elkapom oltatlanul, ha így kikészített már maga az oltás is.

Na és milyen problémák? Nem fogom felsorolni, mert nem egy orvosi előtérben várakozó vénember, vagy vénasszony vagyok, akinek nincs más témája, mint a betegségei. Azonban az tény, hogy ezek nem voltak korábban, és a mai napig kihatnak az életemre.

No és amiért ez a poszt íródott: mostanában megint olvasom, hogy emberek lehülyéznek másokat, csak mert oltáspártiak, vagy épp ellenkezőleg, nem veszik fel az oltást. Közben mindkét oldal elfelejt valamit: a másik is fél valamitől. Az egyik attól, hogy elkapja és belehal, ezért beoltatja magát, míg a másik attól, hogy beadatja és attól lesz beteg. A félelem ott van mindkét oldalon. Igen, tudom, hogy egy járvány megszűntetéséhez nagy oltási lefedettség kell, ugyanakkor itt vagyok a nem is olyan kicsi problémáimmal, amiket nem kívánok senkinek, és sokkal kevésbé vonzó számomra egy újabb oltás.

A többség a saját életéből és tapasztalataiból indul ki, ahogy én is. A korábbiakat leszűrve, és a környezetemben élő embereket látva sem egyértelmű a jó válasz, hogy oltatni vagy sem, hisz mindkét oldalon vannak pozitív és negatív tapasztalatok. Ha olyan lenne az egészségügyi ellátórendszer, amiben bízhatnánk, talán más lenne a felállás. Talán.

Így a végére: nem szeretném idegyűjteni egyik oldal támogatóit sem, ahogy azt sem akarom, ez a poszt legyen bárkinek a "na ugye megmondtam" érvelése. Egyszerűen kikívánkozott belőlem pár problémákkal teli nap után, ahogy egy-egy jobb napon vidámabb dolgokkal foglalkozom.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Új kedvenc szín

Korábban írtam már, szeretem a színeket, és szívesen kísérletezek velük. A festést letudtuk, és mivel a falakat első festésként fehérre kentük, máshogy próbálunk színeket vinni a házba. Múlt hétvégén leparkettáztunk, de a szegélyeket magunk csináljuk, és ehhez kellett festék. Kétféle parkettát tettünk le, az egyik egy barna tölgy szín, a másik egy szürkésbarna, szintén tölgy, de kicsit másképp erezett. A szegély alapja egy 9x2 centiméteres fenyő deszka, amiből kimartuk a parketták helyét. A parkettákat levágjuk 6 centi szélesekre, és azt ragasztjuk fel a hordozó fenyő deszkára, aminek a felső 3 centije hozzá passzoló színes lesz. A festékkel aztán kicsit bajban voltunk, mert két teljesen más árnyalat, így alapvetően két különböző színben gondolkodtunk. Mivel használtunk már Remmers Deckfarbe festéket, úgy gondoltuk, annak színeiből választunk. Eleinte az antracit és a dió került szóba, aztán addig-addig szemeztem a dohány színnel, hogy úgy döntöttem, kipróbáljuk azt. Beletrafáltam, ugy...

Hurrá, festünk!

Volt itt már szó arról, hogy a rajz és a festés közel áll hozzám, de igazából egyszerűen imádok festeni. Persze leginkább saját képeket, viszont nem vászonra. A falfestés az, amit bárhol és bármikor szívesen csinálok, csak legyen egy fehér alapom, meg némi temperám és ecsetem. Bár jelenleg nem épp erről a festésről esik szó (egyelőre), egy mozgalmas időszakon vagyok túl, mert az építkezés újra és újra hozza a lehetőséget eme munkákra, ami nyilván a kedvencem az összes közül, és nem csak amiatt, mert ez már egyike a befejező műveleteknek. Közben pedig lehet izmosodni is. Tudom-tudom, csak egy hengert kell húzkodni a falon, mi abban a megerőltető, ugye? Azért közel 100 négyzetméter plafon, plusz a falak alapozása és háromszori festése azért már nem csak egy kis hengerezés. Nem egyedül csinálom, így megoszlik, de azért rendesen elfáradok a nap végére, nem kell altató. Ilyenkor mindig úgy érzem, valami új izomköteget találtam magamon, pedig nyilván nem, csak eddig ellustultak. Pár napig fá...

Az ízlés szabadsága

Néha nagyokat nevetek, amikor ütközik mások ízlése. Leginkább akkor, ha helyén kezelik az ilyesfajta különbözőségeket, és inkább viccesen szócsatáznak az épp adott témáról, mintsem vérre menő harcias válasznyilakat dobálva próbálják ráerőltetni a saját igazukat a másik félre. Tapasztalataim azt mutatják, igenis pozitív az, ha az embereknek különbözőek az ízléseik. Sok esetben akár a párkapcsolatban. Izgalmasabb összehozni két különböző ízlést, és kompromisszumot találni.  Ugyanakkor hozzá kell tennem, a különbözőségek az ízlés terén úgy lesznek könnyen áthidalhatók, ha vannak közös nevezők is. Persze ehhez ismernünk kell a másikat. Aztán ott vannak a különféle használati tárgyak, és mennyire jó már, hogy nem minden egyforma méretű (ahogy az emberek sem egyforma magasak pl.), vagy színű, formájú stb. Van választék, nem dög unalom végigmenni az utcán és mindenhol ugyanazt látni, vagy minden házban ugyanolyan berendezést találni, és még hosszasan sorolhatnám. Na és ott van a változás ...