Ugrás a fő tartalomra

Covid oltás után 3 évvel

Mielőtt belevágnék eme posztba... a következőkben (is) kizárólag saját tapasztalatokat és véleményt osztok meg, nem pedig általánosan értelmezendők a leírtak.

Sosem voltam oltásellenes, erre jó példa, hogy mindhárom covid oltást felvettem anno 3 éve. Hiszek abban még ma is, hogy alapvetően segítik a túlélésünket. Hiszek benne annak ellenére, hogy az elmúlt 3 évben olyan problémákkal küzdöttem, amik korábban sosem voltak, vagy nem ekkora mértékűek. A gyanakvásom pedig a mai napig az oltásokhoz köthető, ugyanis közvetlenül két-három nappal utánuk kezdődtek, és mindegyik oltás után más. Tudom, hogy mindenben van kockázat, és bár ott motoszkál a fejemben, hogy mi mindent megúszhattam volna, ha nem veszem fel az oltásokat -csak mert a vírust egyszer sem kaptam el-, az is benne van ellentétként, vajon mi lett volna, ha mégis elkapom oltatlanul, ha így kikészített már maga az oltás is.

Na és milyen problémák? Nem fogom felsorolni, mert nem egy orvosi előtérben várakozó vénember, vagy vénasszony vagyok, akinek nincs más témája, mint a betegségei. Azonban az tény, hogy ezek nem voltak korábban, és a mai napig kihatnak az életemre.

No és amiért ez a poszt íródott: mostanában megint olvasom, hogy emberek lehülyéznek másokat, csak mert oltáspártiak, vagy épp ellenkezőleg, nem veszik fel az oltást. Közben mindkét oldal elfelejt valamit: a másik is fél valamitől. Az egyik attól, hogy elkapja és belehal, ezért beoltatja magát, míg a másik attól, hogy beadatja és attól lesz beteg. A félelem ott van mindkét oldalon. Igen, tudom, hogy egy járvány megszűntetéséhez nagy oltási lefedettség kell, ugyanakkor itt vagyok a nem is olyan kicsi problémáimmal, amiket nem kívánok senkinek, és sokkal kevésbé vonzó számomra egy újabb oltás.

A többség a saját életéből és tapasztalataiból indul ki, ahogy én is. A korábbiakat leszűrve, és a környezetemben élő embereket látva sem egyértelmű a jó válasz, hogy oltatni vagy sem, hisz mindkét oldalon vannak pozitív és negatív tapasztalatok. Ha olyan lenne az egészségügyi ellátórendszer, amiben bízhatnánk, talán más lenne a felállás. Talán.

Így a végére: nem szeretném idegyűjteni egyik oldal támogatóit sem, ahogy azt sem akarom, ez a poszt legyen bárkinek a "na ugye megmondtam" érvelése. Egyszerűen kikívánkozott belőlem pár problémákkal teli nap után, ahogy egy-egy jobb napon vidámabb dolgokkal foglalkozom.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Pride hónap van

Olvasom a híreket. Előbb felröhögök, hogy ilyen nincs, aztán ráeszmélek, dehogynem. Cirkuszország főbohócai támadásba lendültek. Nem ma, és nem is tegnap, de egyre nagyobb és bénább cirkuszt csinálnak, mert egyre nagyobb a támogatottsága, és egyre kisebb a fogás az LMBTQ közösségen. Szerintem ez jó, és remélem, marad a tendencia, és elhal az a lendület, amivel kevesen, de nagyokat óbégatnak a vakvilágba. Bevallom, számomra a Pride egy kicsit sok. Nem magával a felvonulással vagy a bulival van gondom, hanem a magamutogatás részével. Egyszerűen  bizonyos részleteket nem az utcára illőnek érzek. Ettől függetlenül túlzásnak találom azt a fajta beszabályozást, vagy inkább tiltást, amit  ez a parádés vezetőség folytat. Azt gondolom, a Pride-nak üzenete van, ezért nem a betiltásával kellene megmutatni a hatalmi fölényt, inkább le kellene ülni a szervezőkkel és kompromisszumokat kötni mindkét oldalon. Élnek köztünk LMBTQ emberek, ezért felesleges megpróbálni "eldugni" őket, sőt. Egy ...

Az a fránya időjárás

Most, akárcsak pár napja, szürke, amolyan lóg a lába az esőnek időben van részünk, és őszintén szólva ezt én kimondottan élvezem. Azt, amikor nem süt hétágra a nap és éget le, hanem felhők fölött megbújva ad fényt. Nekem ennyi elég. Sokaknak nem tetszik, nem szeretik, de számomra ez a tökéletes idő. Kellemes meleg, lágy szellővel, és látható nap nélkül. Aztán épp erről jutott eszembe, mennyire csodálatos a természet, az időjárás, mert magas lóról tesz az emberiségre, és véletlenül sem azt csinálja, amit mi szeretnénk. Ha lenne feje, mondhatnánk, hogy megy a sajátja után. Szerencsére, mert bármennyire nem kedvelem a hétágra sütő napot, vagy a viharokat, és még pár dolgot, vannak, akik épp azokat kedvelik. Mi lenne velünk, ha az időjárás aszerint változna, ahányféle időt kérünk? Nagyon gyorsan rájönnénk, irtó nagy bajban vagyunk, és szenvednénk, végül visszasírnánk azt, ami most van, majd alkalmazkodnánk. Újra. Szóval ha most zuhog is, nem baj. Ha kisüt a nap utána, az sem baj. Ha gatyar...

A szőlőlugas

Már nem emlékszem pontosan, vajon írtam-e valaha arról, hogy a nagyszülők hiánya miatt gyermekkorom nyarait az anyai nagyanyám húgánál töltöttem falun. Ő volt a pótnagyim, és azt hiszem, sosem kívánhattam volna jobb nagyit nála. Szigorú volt, mégis kedves, rengeteget köszönhetek neki, sokat tanultam tőle.  Sosem felejtem el, hányszor töröltette el velem újra és újra az üvegpoharakat, mert még mindig talált rajta akárcsak egy apró foltot is. Azóta is eszembe jut, ahányszor csak kiszedem a poharakat a mosogatógépből, és látom a rajta maradt cseppek nyomait. Szinte hallom a hangját, és lelki szemeim előtt látom a pillantását, ahogy mondaná: ez még nem tiszta, töröld csak fényesre! Talán régen kevésbé mondtam volna rá, de ma már a szép emlékeim közt őrzöm. Bár mindig szegények voltak, és emlékeim szerint még a faluból sem tette ki a lábát önként soha, messze földön (de legalábbis a faluban) híres volt az udvara. Rettenetesen sok virágot ültetett minden évben, amit aztán nyaranta velem ...