Végtelen történet

Hajnali négy. Már két órája hallgatom az esőt ami felébresztett, és beindította az agyam, ami azóta úgy pörög, akár egy tornádó. Na és visz magával mindent, de legfőképp az alvás időm Hogy mi miatt? Csak a szokásos.

Alig több mint két hete fejeztem be a regényem, vagy legalábbis azt hittem, hogy befejeztem, és készültem lelkileg, hogy belekezdek hamarosan a mesekönyvbe. Aztán három napja megint kezdődött, ami két és fél éve, hogy az agyam önállósította magát, és úgy döntött, folytatja. Alvás helyett is. Mert az már megszokott, hogy egész nap "ír", amint egy perc üresjárat van a napban és nem máson kell agyalni.

Volt végre két nyugodt hetem, amikor ki tudtam pihenni magam, erre megint ott tartok, ahol korábban. Persze ennek köszönhetően a mosott sz*r hozzám képest szivárvány az égen.

536 oldalnál hagytam abba, jelenleg majdnem hatszáznál járok, és most már biztos vagyok benne, hogy ketté kell választanom. A mondanivaló alapján saccra azt mondanám, 700 körül lesz vége, de érzésre most úgy érzem, hogy sosem. Persze így kezdődött a Biztosítókötelek is, már bele se merek gondolni, hogy mi lehet még ebből.

Ki kellene írnom, de nincs rá lehetőségem éjszaka, ha nem akarom egy morcos és velem együtt kialvatlan pár morgását hallgatni, teszem hozzá, jogosan. Benne ragadok megint az ördögi körben.