Nem könnyű téma, de ez most épp aktuális számomra. Vállalkozóként összemosódik a kettő, kizárólag úgy teheti le az ember a munkát, hogy kikapcsolja a telefont, nem nézi az e-maileket a pihenő idejében, ami az elején még okoz gondokat, mert az ügyfelek előszeretettel hívnak esténként, vagy hajnalban, de a hétvége sem akadály. Nem számít, hogy ők sem dolgoznak már olyankor, többségük elvárja, hogy elérhető legyek. Eleinte nehéz, mert ott a bűntudat, és tényleg szüksége lehet bárkinek gyors segítségre, de azért a gyakorlat azt mutatja, ez nagyjából 1-3 ezrelék. A többi hívás vagy megkeresés várhat hétfőig, vagy bármelyik másik munkanapig.
Aztán itt van, amikor van munkáltatóm, akinek vállalkozóként nyilván a saját cége a fontos, és ezzel semmi gond sincs mindaddig, míg nem várja el a házi feladatokat, akár egy kisiskolásnál. Sok év alatt megtanultam, hogy el kell választani a munkát a magánélettől, egyik sem mehet a másik rovására. Épp emiatt tartom magam ahhoz, hogy munkaidőben nincs magántelefon, vagy közösségi oldalak, kizárólag a munkára, a megoldandó feladatokra koncentrálok. Ha nincs ami elvonja a figyelmem, jobban teljesítek. Ugyanez azonban érvényes fordítva is. Amint kilépek a cég kapuján, az már a magánéletem, és nincs hely benne munkahelyi dolgoknak.
Na és az a halvány választóvonal a kettő közt egy résnyi kis idő. Csak annyi, amennyi alatt tudok váltani agyban. Letenni a munkát, és a saját dolgaimra fókuszálni, vagy épp fordítva. Kellett hozzá gyakorlat, hogy most már könnyen menjen, mert az elején bizony gondot okozott nekem is. Most azonban már egészen gyorsan váltok oda-vissza. Persze hozzátartozik az is, hogy míg vezetek, a zene segít ellazulni és átállni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése