Ugrás a fő tartalomra

Stresszoldás

A utóbbi pár hét sem telt el stressz nélkül, de főleg az utolsó 2-3 nap volt olyan, amikor azt éreztem magam körül, mindenki megborult és szétestek az emberek. Tettem a dolgom, igyekeztem segíteni mindenkinek, jóformán helyettük is dolgoztam, mégsem volt elég. Mintha nem is e világon lennének, mert a szájbarágós telefonjaim és e-mailjeim, a pirossal kiemelve javított dokumentumok amiket visszaküldtem, mintha totálisan hiábavalók lettek volna, ugyanolyan hülyeségeket kaptam vissza, olykor értetlenkedő utalásokkal.
Aztán tegnap meguntam, és szépen kiosztottam mindenkit. Nem durván, nem bántón, de úgy éreztem, elég volt. Ha én igyekszem, tegye azt más is, főleg úgy, hogy ügyfélként próbáltam segíteni, partnerként igyekeztem viselkedni.

A mai posztom ezért is relevánsabb mint korábban hittem, emiatt is jutott eszembe, hogy írok róla röviden. Vagyis arról, hogyan kezelem a stresszt. Ígérem, olyan rövid lesz, mint a gyakorlatok többsége.

Nem tudom ki hogy van vele, de én mindig elvonulok egy kicsit, ha szükségem van rá. Sosem mások előtt csapom szét magam így vagy úgy. A stresszkezelés nálam  nagyjából 5 dolgot jelent:

1. Kommunikáció. (Ahogy a bevezetőben le is írtam.) Mindig ezzel kezdek, aztán ha nem válik be, jöhet a következők valamelyike.

2. Kiüvöltöm magamból, általában Chad Kroeger "társaságában", de megesik, hogy egy párnáéban. Van, hogy kell a hangja, annak az ereje, és elnyomja a sajátom (igen, a szomszédok miatt, és igen, szerencse, hogy nem tömbházban lakom).

3. Táncolok (jobb, ha ezt mások nem látják, mert elég intenzíven tudom tolni :D).

4. Kibőgöm magamból (tudom, nem túl elegáns, de hatásos). Ha valami problémából adódik, ezután általában egyből  jönnek a megoldások is, mert kitisztul a fejem, és kibújok a fa mögül, amitől már nem láttam az erdőt.

5. Kiírom magamból (többségében ilyenkor nyírom ki valamelyik ártatlan szereplőmet, és így ugrok is írás közben a 4. pontra).

A kommunikáción kívül nyilván kitartok míg hazaérek, ahol aztán elszabadulhat a pokol néhány másodperc vagy perc, esetleg óra erejéig. Nem tartom magamban, mert annak még sosem volt jó vége, szóval sok-sok éve hiszek abban, a stresszoldás (majdnem) bármelyik formája jobb, mint az elfojtás.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A szőlőlugas

Már nem emlékszem pontosan, vajon írtam-e valaha arról, hogy a nagyszülők hiánya miatt gyermekkorom nyarait az anyai nagyanyám húgánál töltöttem falun. Ő volt a pótnagyim, és azt hiszem, sosem kívánhattam volna jobb nagyit nála. Szigorú volt, mégis kedves, rengeteget köszönhetek neki, sokat tanultam tőle.  Sosem felejtem el, hányszor töröltette el velem újra és újra az üvegpoharakat, mert még mindig talált rajta akárcsak egy apró foltot is. Azóta is eszembe jut, ahányszor csak kiszedem a poharakat a mosogatógépből, és látom a rajta maradt cseppek nyomait. Szinte hallom a hangját, és lelki szemeim előtt látom a pillantását, ahogy mondaná: ez még nem tiszta, töröld csak fényesre! Talán régen kevésbé mondtam volna rá, de ma már a szép emlékeim közt őrzöm. Bár mindig szegények voltak, és emlékeim szerint még a faluból sem tette ki a lábát önként soha, messze földön (de legalábbis a faluban) híres volt az udvara. Rettenetesen sok virágot ültetett minden évben, amit aztán nyaranta velem ...

Darálóban

Mit mondhatnék? Nem vagyok jó passzban. Kicsit olyan, mintha bekerültem volna egy lelki darálóba, ahová csak tuszkolnak befelé, és darabokban jöhetek ki. Tudom-tudom, fűszerezzek és csináljak belőle jó kis "fasírtot". Egyetlen "pozitívuma" ennek az egésznek, hogy egy iszonyatos nagy löketet adott az új regényemhez, ami múlt hét pénteken elkészült, a hétvégén javítottam újra, és hétfőn felkerült az Irkára . Őszintén szólva talán azért lett kész ennyire gyorsan, mert sok-sok saját élmény van benne, kicsit elferdítve, icipicit szépítve, néhol átformálva. Itt-ott bizony én magam vagyok, hol az egyik-, hol a másik szereplőben.  Nem szépítem, a történet alapját részben a jelenlegi helyzetem fogalmazta meg bennem, amire nagyjából a közepe táján jöttem rá. Ebben a történetben van a legtöbb valós-, nem 100%-ban kitalált elem. Sokat segített a feszültség levezetésében, amit igyekeztem csendben tenni. Valahogy most nem ment a hangoskodás. Azért bármennyire is   vagyok  magam a...

Lassan át kell szellemülni méhecskébe

Nem valami jó kis kezdő szexoktatásról van szó, ilyenekkel majd foglalkozik más. Mindössze annyi, hogy írtam már egy korábbi posztomban a melegről, az észrevett hatásokról, amihez hozzátartozik a rovarok, bogarak eltűnése is. A korábbi évekhez képest alig látok rovarokat. A szúnyogháló idén nagyjából dísznek van. Na persze cseppet sem a szúnyogokat hiányolom, inkább azokat a hasznos rovarokat, amik a beporzást végzik a gyümölcsfákon, vagy a kertekben a virágos haszonnövényeken. Idén egyszerűen szinte teljesen eltűntek. Pár napja elkezdtem keresgélni a neten olyan infókat, hogyan tudom én magam segíteni a kerti növényeket a beporzásban, hogy végül teremjenek is, ne csak virágozzanak, aztán elpusztuljanak. Szerencsére van elég sok írás és videó a témában, ha valaki mást is érdekel, azonnal talál válaszokat a kérdéseire. Nem szeretem a bogarakar, rovarokat, mégis inkább elviselem őket, mint nekem kelljen elvégeznem még egy plusz feladatot. Ha jobban belegondolok, ők valahol mind amolyan i...