Ugrás a fő tartalomra

Stresszoldás

A utóbbi pár hét sem telt el stressz nélkül, de főleg az utolsó 2-3 nap volt olyan, amikor azt éreztem magam körül, mindenki megborult és szétestek az emberek. Tettem a dolgom, igyekeztem segíteni mindenkinek, jóformán helyettük is dolgoztam, mégsem volt elég. Mintha nem is e világon lennének, mert a szájbarágós telefonjaim és e-mailjeim, a pirossal kiemelve javított dokumentumok amiket visszaküldtem, mintha totálisan hiábavalók lettek volna, ugyanolyan hülyeségeket kaptam vissza, olykor értetlenkedő utalásokkal.
Aztán tegnap meguntam, és szépen kiosztottam mindenkit. Nem durván, nem bántón, de úgy éreztem, elég volt. Ha én igyekszem, tegye azt más is, főleg úgy, hogy ügyfélként próbáltam segíteni, partnerként igyekeztem viselkedni.

A mai posztom ezért is relevánsabb mint korábban hittem, emiatt is jutott eszembe, hogy írok róla röviden. Vagyis arról, hogyan kezelem a stresszt. Ígérem, olyan rövid lesz, mint a gyakorlatok többsége.

Nem tudom ki hogy van vele, de én mindig elvonulok egy kicsit, ha szükségem van rá. Sosem mások előtt csapom szét magam így vagy úgy. A stresszkezelés nálam  nagyjából 5 dolgot jelent:

1. Kommunikáció. (Ahogy a bevezetőben le is írtam.) Mindig ezzel kezdek, aztán ha nem válik be, jöhet a következők valamelyike.

2. Kiüvöltöm magamból, általában Chad Kroeger "társaságában", de megesik, hogy egy párnáéban. Van, hogy kell a hangja, annak az ereje, és elnyomja a sajátom (igen, a szomszédok miatt, és igen, szerencse, hogy nem tömbházban lakom).

3. Táncolok (jobb, ha ezt mások nem látják, mert elég intenzíven tudom tolni :D).

4. Kibőgöm magamból (tudom, nem túl elegáns, de hatásos). Ha valami problémából adódik, ezután általában egyből  jönnek a megoldások is, mert kitisztul a fejem, és kibújok a fa mögül, amitől már nem láttam az erdőt.

5. Kiírom magamból (többségében ilyenkor nyírom ki valamelyik ártatlan szereplőmet, és így ugrok is írás közben a 4. pontra).

A kommunikáción kívül nyilván kitartok míg hazaérek, ahol aztán elszabadulhat a pokol néhány másodperc vagy perc, esetleg óra erejéig. Nem tartom magamban, mert annak még sosem volt jó vége, szóval sok-sok éve hiszek abban, a stresszoldás (majdnem) bármelyik formája jobb, mint az elfojtás.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ecet

Ecet. Egy szer, amit utálok és imádok is egyben. Nem csoportokat, de egyéneket is képes megosztani, akárcsak engem. Nem akarok itt különleges okosságokat osztogatni  egy jelentéktelennek tűnő, ámde nagyon is fontos szerről, hisz  az emberek többsége jól ismeri, a net is tele van különféle felhasználási praktikákkal, ha valakit érdekel. Pár éve alig használok mást a takarításhoz, legalábbis azokhoz, amiket sikálni kell. Legyen az konyha, fürdő, vagy más helyiség, kevés jobb szer létezik az ecetnél. Általában a 20%-os töménységűt használom higítás nélkül. Igaz, ehhez szükség van gumikesztyűre és maszkra is, néha még zárt munkavédelmi szemüveget is veszek fel. 2 perc áztatás például a vízforralóban, és egy gyors szivacsos áttörlés, majd többszöri vizes öblítés, de az indukciós főzőlapot is szívesebben takarítom ezzel, mint bármi mással. Eleinte aggódtam a tusolópanel miatt, mert hát matt fém, de míg a vegyszereket nem bírta, addig az ecetet nagyon jól viselte. Ehhez nem csak a sz...

Elszáll az agyam

Nem fogok az írásról mély eszmefuttatásokba kezdeni, csak egy újabb "furcsaságom" osztom meg, aztán ki-ki eldönti, szerinte vicces, vagy inkább fárasztó. Nekem mindenesetre kicsit ciki. Történt ugyanis, hogy vásárolni mentem, ami nem nagy ügy, mindenki csinálja. Csakhogy arról már korábban írtam, számomra az írás nem marad abba, ha lezárom a laptopot. Ha épp benne vagyok valamiben, az agyam folyamatosan kattog rajta, már-már elszáll. Emiatt nagyon kell figyelnem másra, mert könnyen beszippant akár az utcán, vagy mint ma, a boltban. Nem, nem kezdtem el magamban beszélni, motyogni, viszont a mimikám folyamatos. Eddig észre sem vettem, de ma feltűnt. Konkrétan azon kaptam magam, hogy a történet szerint -ami a fejemben íródott épp- grimaszolok. Elég furcsa felfedezés volt, és azon kezdtem gondolkodni, vajon mivel palástolhatnám. Azt hiszem, ha legközelebb kilépek az utcára és még mindig benne vagyok egy történetben, beteszem a fülest, így legalább azt hiszik mások, valami műsorra...

Három hét és egy kis ráadás

Az utóbbi 3 hetem nagyjából az egyik dokitól a másikig futkosásról szólt, és még nincs vége. Belegondolva, többekkel találkoztam ez alatt a pár hét alatt, mint az elmúlt 10-15 évben összesen. Lassan haladok az eredményekkel, de haladok, és most ez a lényeg. A 3 alapproblémából 1-et lezártam (autoimmun, rendszeresen ellenőrizni kell), a másik 2-ben talán javulóban vagyok (gyógyszerek, kisműtét). Aztán a múlt héten ráadásként jött még egy újabb gondom, bár az már fogászati eset. Kicsit elegem is lett mindenből, mert ha ezt az évet egy szóban kellene jellemezni, elsőre a fájdalom szó jut eszembe. Mikor végre kicsit fellélegezhettem, hogy kezdenek múlni a mindenféle fájdalmak, csak sikerült a korona alatti fogamnak is bedurrannia, aminek következtében volt egy korona szétvágás, egy húzás, és mellé egy ciszta leszedése, amire a fog kihúzása után derült fény. Nagyon rákészültem erre a napra, mert már ebédet sem ettem, nehogy lerókázzam a dokit az idegességtől vagy fájdalomtól. Az utóbbitól v...