Növénymentés

Nagyon szeretem a növényeket. Nem csak azért, mert nem beszélnek vissza, hanem mert többségében meghálálják a gondoskodást. Talán megmosolyogják majd néhányan, de a Portalan utakon című regényemet miattuk kezdtem el írni. Merítettem a növényekkel való "kapcsolatomból", végül jól elkalandoztam általa.

Jelenleg is próbálok megmenteni néhány növényemet, amiket a nemrégiben az országon át söprő szélvihar megtépázott, vagy derékba tört. Korábban is volt már hasonló, amikor a másfél méteres rózsámat tőben törte ki egy vihar, mégis sikerült megmentenem. Bekötöztem, ápoltam, beszéltem hozzá. Sokáig tartott a gyógyulása, de onnantól minden év májusától decemberéig virágözönnel köszönte meg a korábbi gondoskodásomat. Egészen a kemény fagyokig.

Most is van egy bekötözött eukaliptuszom, és reménykedtem abban, hogy sikerül megmenteni még a fagyok beállta előtt, de most épp úgy tűnik, hogy alig van rá esély. Az ágyásrózsa már létrejött, a melegekben nagyon odavolt, ahogy a többi cserepes vagy dézsás növényem is. Többségük már rendben van, de néhányuk még egy kis segítségre szorul.

Remélem, sikerül az összeset megmentenem, és jövő tavasztól megint jól érzik majd magukat. Számomra fontos, hogy ne mondjak le róluk azonnal és dobjam ki őket, hanem próbáljam rendbe hozni. A lelkemnek is jót tesz, ahogy látom ismét virágba borulni, vagy szépen zöldbe öltözni bármelyiket.

Frissítés (november 4):

Sajnos az eukaliptuszom le kellett metszeni az eltört résznél, de úgy tűnik, nem csak egy nagyobb hajtása maradt épen, hanem egy aprócska új hajtás is előbújt a törés alatt alig 1 centivel. Bizakodó vagyok miatta, ahogy a többi növény miatt is, mert sikerült fedett, fagymentes helyre tenni őket.