Ugrás a fő tartalomra

Amikor akasztják a hóhért

Na nem a mondás legszorosabb értelmében, csak valami hasonló. Gyakran nem könnyű az ügyfelekkel, ezt mindenki tudja, aki bármilyen formában emberekkel foglalkozik. Nemrég átkerültem az ügyfél oldalra pár napra, míg szakik dolgoztak nálunk.

Kicsit aggódtam, mert az az ember vagyok, aki nem csak észreveszi, de szól is azért, ha valami nem jó. Nyilván olyan dolgokban, amikre van egy cseppnyi rálátásom, az építőipar pedig épp ilyen. Őszintén büszke vagyok magamra, mert minden pontot betartottam, amit én is elvárok az ügyfelektől. Mindent letisztáztunk előre, partnerek voltunk a munka során. Nem lihegtem a nyakukban és ellenőriztem minden lépésüket, ahogy nem voltak irreális elvárásaim sem, csak a pontos, minőségi munka. Még a gyorsaságot sem forszíroztam, bár szerettem volna mihamarabb letudni mindent. A nap végén ellenőriztem, hogy mennyit haladtak, de napközben nem voltam útban. Azt vártam el, amit mindenkitől elvárok, és fordított esetben ugyanígy teszem a dolgom.

Néha szükség van erre. Hogy miért? Mert így tudom, hogy fordított esetben az én elvárásaim sem irreálisak. Jó nem csak egy oldalt megtapasztalni még úgy is, hogy a bizalmam nem adom könnyen. Az pedig, hogy mi magunk is szakmabeliek vagyunk, nehezebbé teszi ezt a fajta bizalmat.

Végül elégedetten zártam ezt a projektet, és úgy tűnik, a hóhérnak sikerült elkerülnie az akasztást.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ecet

Ecet. Egy szer, amit utálok és imádok is egyben. Nem csoportokat, de egyéneket is képes megosztani, akárcsak engem. Nem akarok itt különleges okosságokat osztogatni  egy jelentéktelennek tűnő, ámde nagyon is fontos szerről, hisz  az emberek többsége jól ismeri, a net is tele van különféle felhasználási praktikákkal, ha valakit érdekel. Pár éve alig használok mást a takarításhoz, legalábbis azokhoz, amiket sikálni kell. Legyen az konyha, fürdő, vagy más helyiség, kevés jobb szer létezik az ecetnél. Általában a 20%-os töménységűt használom higítás nélkül. Igaz, ehhez szükség van gumikesztyűre és maszkra is, néha még zárt munkavédelmi szemüveget is veszek fel. 2 perc áztatás például a vízforralóban, és egy gyors szivacsos áttörlés, majd többszöri vizes öblítés, de az indukciós főzőlapot is szívesebben takarítom ezzel, mint bármi mással. Eleinte aggódtam a tusolópanel miatt, mert hát matt fém, de míg a vegyszereket nem bírta, addig az ecetet nagyon jól viselte. Ehhez nem csak a sz...

Elszáll az agyam

Nem fogok az írásról mély eszmefuttatásokba kezdeni, csak egy újabb "furcsaságom" osztom meg, aztán ki-ki eldönti, szerinte vicces, vagy inkább fárasztó. Nekem mindenesetre kicsit ciki. Történt ugyanis, hogy vásárolni mentem, ami nem nagy ügy, mindenki csinálja. Csakhogy arról már korábban írtam, számomra az írás nem marad abba, ha lezárom a laptopot. Ha épp benne vagyok valamiben, az agyam folyamatosan kattog rajta, már-már elszáll. Emiatt nagyon kell figyelnem másra, mert könnyen beszippant akár az utcán, vagy mint ma, a boltban. Nem, nem kezdtem el magamban beszélni, motyogni, viszont a mimikám folyamatos. Eddig észre sem vettem, de ma feltűnt. Konkrétan azon kaptam magam, hogy a történet szerint -ami a fejemben íródott épp- grimaszolok. Elég furcsa felfedezés volt, és azon kezdtem gondolkodni, vajon mivel palástolhatnám. Azt hiszem, ha legközelebb kilépek az utcára és még mindig benne vagyok egy történetben, beteszem a fülest, így legalább azt hiszik mások, valami műsorra...

Három hét és egy kis ráadás

Az utóbbi 3 hetem nagyjából az egyik dokitól a másikig futkosásról szólt, és még nincs vége. Belegondolva, többekkel találkoztam ez alatt a pár hét alatt, mint az elmúlt 10-15 évben összesen. Lassan haladok az eredményekkel, de haladok, és most ez a lényeg. A 3 alapproblémából 1-et lezártam (autoimmun, rendszeresen ellenőrizni kell), a másik 2-ben talán javulóban vagyok (gyógyszerek, kisműtét). Aztán a múlt héten ráadásként jött még egy újabb gondom, bár az már fogászati eset. Kicsit elegem is lett mindenből, mert ha ezt az évet egy szóban kellene jellemezni, elsőre a fájdalom szó jut eszembe. Mikor végre kicsit fellélegezhettem, hogy kezdenek múlni a mindenféle fájdalmak, csak sikerült a korona alatti fogamnak is bedurrannia, aminek következtében volt egy korona szétvágás, egy húzás, és mellé egy ciszta leszedése, amire a fog kihúzása után derült fény. Nagyon rákészültem erre a napra, mert már ebédet sem ettem, nehogy lerókázzam a dokit az idegességtől vagy fájdalomtól. Az utóbbitól v...