Ugrás a fő tartalomra

Amikor akasztják a hóhért

Na nem a mondás legszorosabb értelmében, csak valami hasonló. Gyakran nem könnyű az ügyfelekkel, ezt mindenki tudja, aki bármilyen formában emberekkel foglalkozik. Nemrég átkerültem az ügyfél oldalra pár napra, míg szakik dolgoztak nálunk.

Kicsit aggódtam, mert az az ember vagyok, aki nem csak észreveszi, de szól is azért, ha valami nem jó. Nyilván olyan dolgokban, amikre van egy cseppnyi rálátásom, az építőipar pedig épp ilyen. Őszintén büszke vagyok magamra, mert minden pontot betartottam, amit én is elvárok az ügyfelektől. Mindent letisztáztunk előre, partnerek voltunk a munka során. Nem lihegtem a nyakukban és ellenőriztem minden lépésüket, ahogy nem voltak irreális elvárásaim sem, csak a pontos, minőségi munka. Még a gyorsaságot sem forszíroztam, bár szerettem volna mihamarabb letudni mindent. A nap végén ellenőriztem, hogy mennyit haladtak, de napközben nem voltam útban. Azt vártam el, amit mindenkitől elvárok, és fordított esetben ugyanígy teszem a dolgom.

Néha szükség van erre. Hogy miért? Mert így tudom, hogy fordított esetben az én elvárásaim sem irreálisak. Jó nem csak egy oldalt megtapasztalni még úgy is, hogy a bizalmam nem adom könnyen. Az pedig, hogy mi magunk is szakmabeliek vagyunk, nehezebbé teszi ezt a fajta bizalmat.

Végül elégedetten zártam ezt a projektet, és úgy tűnik, a hóhérnak sikerült elkerülnie az akasztást.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Pride hónap van

Olvasom a híreket. Előbb felröhögök, hogy ilyen nincs, aztán ráeszmélek, dehogynem. Cirkuszország főbohócai támadásba lendültek. Nem ma, és nem is tegnap, de egyre nagyobb és bénább cirkuszt csinálnak, mert egyre nagyobb a támogatottsága, és egyre kisebb a fogás az LMBTQ közösségen. Szerintem ez jó, és remélem, marad a tendencia, és elhal az a lendület, amivel kevesen, de nagyokat óbégatnak a vakvilágba. Bevallom, számomra a Pride egy kicsit sok. Nem magával a felvonulással vagy a bulival van gondom, hanem a magamutogatás részével. Egyszerűen  bizonyos részleteket nem az utcára illőnek érzek. Ettől függetlenül túlzásnak találom azt a fajta beszabályozást, vagy inkább tiltást, amit  ez a parádés vezetőség folytat. Azt gondolom, a Pride-nak üzenete van, ezért nem a betiltásával kellene megmutatni a hatalmi fölényt, inkább le kellene ülni a szervezőkkel és kompromisszumokat kötni mindkét oldalon. Élnek köztünk LMBTQ emberek, ezért felesleges megpróbálni "eldugni" őket, sőt. Egy ...

Az a fránya időjárás

Most, akárcsak pár napja, szürke, amolyan lóg a lába az esőnek időben van részünk, és őszintén szólva ezt én kimondottan élvezem. Azt, amikor nem süt hétágra a nap és éget le, hanem felhők fölött megbújva ad fényt. Nekem ennyi elég. Sokaknak nem tetszik, nem szeretik, de számomra ez a tökéletes idő. Kellemes meleg, lágy szellővel, és látható nap nélkül. Aztán épp erről jutott eszembe, mennyire csodálatos a természet, az időjárás, mert magas lóról tesz az emberiségre, és véletlenül sem azt csinálja, amit mi szeretnénk. Ha lenne feje, mondhatnánk, hogy megy a sajátja után. Szerencsére, mert bármennyire nem kedvelem a hétágra sütő napot, vagy a viharokat, és még pár dolgot, vannak, akik épp azokat kedvelik. Mi lenne velünk, ha az időjárás aszerint változna, ahányféle időt kérünk? Nagyon gyorsan rájönnénk, irtó nagy bajban vagyunk, és szenvednénk, végül visszasírnánk azt, ami most van, majd alkalmazkodnánk. Újra. Szóval ha most zuhog is, nem baj. Ha kisüt a nap utána, az sem baj. Ha gatyar...

A szőlőlugas

Már nem emlékszem pontosan, vajon írtam-e valaha arról, hogy a nagyszülők hiánya miatt gyermekkorom nyarait az anyai nagyanyám húgánál töltöttem falun. Ő volt a pótnagyim, és azt hiszem, sosem kívánhattam volna jobb nagyit nála. Szigorú volt, mégis kedves, rengeteget köszönhetek neki, sokat tanultam tőle.  Sosem felejtem el, hányszor töröltette el velem újra és újra az üvegpoharakat, mert még mindig talált rajta akárcsak egy apró foltot is. Azóta is eszembe jut, ahányszor csak kiszedem a poharakat a mosogatógépből, és látom a rajta maradt cseppek nyomait. Szinte hallom a hangját, és lelki szemeim előtt látom a pillantását, ahogy mondaná: ez még nem tiszta, töröld csak fényesre! Talán régen kevésbé mondtam volna rá, de ma már a szép emlékeim közt őrzöm. Bár mindig szegények voltak, és emlékeim szerint még a faluból sem tette ki a lábát önként soha, messze földön (de legalábbis a faluban) híres volt az udvara. Rettenetesen sok virágot ültetett minden évben, amit aztán nyaranta velem ...