Ugrás a fő tartalomra

Szöszölős jelszavak

A napokban kellett jelszót változtatnom az egyik accountomnál, erről pedig eszembe jutott pár dolog, de főképp az, hogy mennyire muris lehet annak, aki látja a sok agyament jelszót.

Még az informatikus suliban tanultam meg, hogy nem igen van olyan -átlagember készítette- jelszó, amit egy profi nem tör fel pár perc (de inkább másodperc) alatt. Nem hinném, hogy épp az én jelszavaimra lenne szüksége bárkinek, de sosem tudhatom, milyen elvetemült emberek élnek kis bolygónkon. Próbálok nem belegondolni, inkább csak igyekszem olyan jelszavakat kigondolni, amik nem utalnak rám sem szavakban, sem számokban, hogy ha mégis épp az én jelszavamra gerjednének rá, legalább a kezdőknek fejfájást okozzak.

Számomra nem nyűg a jelszóváltás, vagy egy újabb kitalálása, inkább kreatív folyamatként kezelem. Tudom, sokaknak ez uncsi, meg egy újabb nyűg, és bár felfoghatnám annak én is, inkább próbálok kihozni belőle valami vidámat. Ha másnak nem is, legalább magamnak. Bár láttam már egészen cifra (trágár, vulgáris stb.) jelszavakat, én magam nem bírnék beírni hasonlókat, szóval inkább maradok a kevésbé provokatív szóösszetételeknél.

Lentebb pedig álljon néhány korábban használt jelszavam, amiket már soha többé nem fogok használni, és elég rég lejártak és/vagy cseréltem őket. A számsort mindenki gondolja a végükre, a közepükre, vagy az elejükre, mert teljesen random számok amúgy is, de ahol engedte a rendszer, ott bizony a szöveg mellett volt 6-8 szám. Bár a felsoroltakban szerepel, ma már többségében mellőzöm a sok azonos magánhangzós szavakat.


GuMICIrke                        GaTyamadZag                        MaMutKiralyLany                                           
RoboKutyaGolo                 RepeTAPEti                           RepeszTOhegeszTO 

...és a többi...

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Új kedvenc szín

Korábban írtam már, szeretem a színeket, és szívesen kísérletezek velük. A festést letudtuk, és mivel a falakat első festésként fehérre kentük, máshogy próbálunk színeket vinni a házba. Múlt hétvégén leparkettáztunk, de a szegélyeket magunk csináljuk, és ehhez kellett festék. Kétféle parkettát tettünk le, az egyik egy barna tölgy szín, a másik egy szürkésbarna, szintén tölgy, de kicsit másképp erezett. A szegély alapja egy 9x2 centiméteres fenyő deszka, amiből kimartuk a parketták helyét. A parkettákat levágjuk 6 centi szélesekre, és azt ragasztjuk fel a hordozó fenyő deszkára, aminek a felső 3 centije hozzá passzoló színes lesz. A festékkel aztán kicsit bajban voltunk, mert két teljesen más árnyalat, így alapvetően két különböző színben gondolkodtunk. Mivel használtunk már Remmers Deckfarbe festéket, úgy gondoltuk, annak színeiből választunk. Eleinte az antracit és a dió került szóba, aztán addig-addig szemeztem a dohány színnel, hogy úgy döntöttem, kipróbáljuk azt. Beletrafáltam, ugy...

Hurrá, festünk!

Volt itt már szó arról, hogy a rajz és a festés közel áll hozzám, de igazából egyszerűen imádok festeni. Persze leginkább saját képeket, viszont nem vászonra. A falfestés az, amit bárhol és bármikor szívesen csinálok, csak legyen egy fehér alapom, meg némi temperám és ecsetem. Bár jelenleg nem épp erről a festésről esik szó (egyelőre), egy mozgalmas időszakon vagyok túl, mert az építkezés újra és újra hozza a lehetőséget eme munkákra, ami nyilván a kedvencem az összes közül, és nem csak amiatt, mert ez már egyike a befejező műveleteknek. Közben pedig lehet izmosodni is. Tudom-tudom, csak egy hengert kell húzkodni a falon, mi abban a megerőltető, ugye? Azért közel 100 négyzetméter plafon, plusz a falak alapozása és háromszori festése azért már nem csak egy kis hengerezés. Nem egyedül csinálom, így megoszlik, de azért rendesen elfáradok a nap végére, nem kell altató. Ilyenkor mindig úgy érzem, valami új izomköteget találtam magamon, pedig nyilván nem, csak eddig ellustultak. Pár napig fá...

Az ízlés szabadsága

Néha nagyokat nevetek, amikor ütközik mások ízlése. Leginkább akkor, ha helyén kezelik az ilyesfajta különbözőségeket, és inkább viccesen szócsatáznak az épp adott témáról, mintsem vérre menő harcias válasznyilakat dobálva próbálják ráerőltetni a saját igazukat a másik félre. Tapasztalataim azt mutatják, igenis pozitív az, ha az embereknek különbözőek az ízléseik. Sok esetben akár a párkapcsolatban. Izgalmasabb összehozni két különböző ízlést, és kompromisszumot találni.  Ugyanakkor hozzá kell tennem, a különbözőségek az ízlés terén úgy lesznek könnyen áthidalhatók, ha vannak közös nevezők is. Persze ehhez ismernünk kell a másikat. Aztán ott vannak a különféle használati tárgyak, és mennyire jó már, hogy nem minden egyforma méretű (ahogy az emberek sem egyforma magasak pl.), vagy színű, formájú stb. Van választék, nem dög unalom végigmenni az utcán és mindenhol ugyanazt látni, vagy minden házban ugyanolyan berendezést találni, és még hosszasan sorolhatnám. Na és ott van a változás ...