Ugrás a fő tartalomra

Szöszölős jelszavak

A napokban kellett jelszót változtatnom az egyik accountomnál, erről pedig eszembe jutott pár dolog, de főképp az, hogy mennyire muris lehet annak, aki látja a sok agyament jelszót.

Még az informatikus suliban tanultam meg, hogy nem igen van olyan -átlagember készítette- jelszó, amit egy profi nem tör fel pár perc (de inkább másodperc) alatt. Nem hinném, hogy épp az én jelszavaimra lenne szüksége bárkinek, de sosem tudhatom, milyen elvetemült emberek élnek kis bolygónkon. Próbálok nem belegondolni, inkább csak igyekszem olyan jelszavakat kigondolni, amik nem utalnak rám sem szavakban, sem számokban, hogy ha mégis épp az én jelszavamra gerjednének rá, legalább a kezdőknek fejfájást okozzak.

Számomra nem nyűg a jelszóváltás, vagy egy újabb kitalálása, inkább kreatív folyamatként kezelem. Tudom, sokaknak ez uncsi, meg egy újabb nyűg, és bár felfoghatnám annak én is, inkább próbálok kihozni belőle valami vidámat. Ha másnak nem is, legalább magamnak. Bár láttam már egészen cifra (trágár, vulgáris stb.) jelszavakat, én magam nem bírnék beírni hasonlókat, szóval inkább maradok a kevésbé provokatív szóösszetételeknél.

Lentebb pedig álljon néhány korábban használt jelszavam, amiket már soha többé nem fogok használni, és elég rég lejártak és/vagy cseréltem őket. A számsort mindenki gondolja a végükre, a közepükre, vagy az elejükre, mert teljesen random számok amúgy is, de ahol engedte a rendszer, ott bizony a szöveg mellett volt 6-8 szám. Bár a felsoroltakban szerepel, ma már többségében mellőzöm a sok azonos magánhangzós szavakat.


GuMICIrke                        GaTyamadZag                        MaMutKiralyLany                                           
RoboKutyaGolo                 RepeTAPEti                           RepeszTOhegeszTO 

...és a többi...

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Különleges nevek

Aki olvasta a regényeimet, az már rájöhetett, nagyon szeretem a különleges magyar neveket, ezért is használom őket gyakran az írásaimban. Az alkotás egyik legjobb része, amikor a fő-, és mellékszereplők nevét találom ki. Persze nem csak ilyen nevek szerepelnek a könyvekben.  Természetesen mindenkinek más a különleges és a szép, ezért nyilván nem mindenki ért majd egyet velem. Ez az egész pedig az újonnan készülő regényem miatt jutott az eszembe megint, ahol sikerült négy olyan nevet választanom a főszereplőknek, amik magam sem tudom mi miatt, de kedvesek számomra. Na és hogy milyen nevekről beszélek? Következzék a lista, ahol nagyjából a megírás időrendi sorrendjébe teszem őket. Eszter, Márton, Sára, Zsófia, Benedek, Anna, Mimi, Bella, Réka, Kolos, Ágoston, Olivér,  Emma, Léna, Jácint, Benjamin, Milán, Izabella, Áron, Róza, Bálint, Rémusz, Dániel, Johanna, Hunor, Dávid, Márk, Luca, Leó, Hanna, Flóra, Fanni, Barnabás, na és a következő regényből a két fiú és két lány: Andor, Mi...

Cukormentesen

Mint arról írtam  itt  is korábban, hosszú évek óta nem vagyok már édesszájú. Aztán arról is írtam, miként nem túlzom el az ünnepi édességeket. Nem is tettem a karácsonyi időszakban, de úgy alakult, abban az 1-1,5 hétben minden nap ettem valami cukrosat. Nem arról van szó, hogy marékszám tömtem magamba az édességet, cseppet sem. A napi adag nagyjából a 2 db natúr  mézeskalács, vagy 1-1 kisebb szelet süti, miközben a szokásos módon ettem minden mást. Pár nap után éreztem magamon ahogy szűkülnek a ruhák, és kikerekedett szemekkel néztem, amikor a mérlegre álltam. Hogy ment fel így majdnem 4 kiló ennyi idő alatt? Évek óta nem híztam az ünnepek alatt, és most sem túloztam el semmit, erre... katasztrófa. Annyira megviselt amiért a nehezen, vagy kínok árán leadott kilók így ugrottak vissza, eldöntöttem, egy időre teljesen kiűzöm a cukrot az étrendemből, kizárólag a gyümölcsökben eszem, de még azok mértékét is visszaveszem. Másnap el is kezdtem, és bár írtam már itt arról, hogy...

Minden nap zöld nap

Már nem tudom megmondani pontosan hány éve kezdtük, de a mindennapjaink része a gyümölcs és a zöldség. Igen, írtam már a zöldségekről, nem fogom ugyanazokat leírni ( ide , a blog receptek fülére tettem ki pár receptet is).  Mivel nem eszem húst, helyette zöldségféléket fogyasztok, számomra ez nem nagy kunszt, csakhogy párom, aki abszolút húskedvelő volt, ma már többségében ő is zöldségféléket választ akár ebédnek is.  A lényeg azonban, hogy a napi hagyományos étkezésektől eltekintve, minden késő délután gyümölcsöket eszünk. Ahogy az én feladatom a napi tea elkészítése, úgy a páromé a gyümölcsök szeletelése. Egy jó rutin a napjainkban, ami érezhetően jót tesz mindkettőnknek. Bár nem vagyok már az a pelyhestollú ifjú madárka, az avokádót csak pár hónapja próbáltam először. Aztán ahogy életem párja mondta, "ha fű íze van, akkor az neked bejön" alapon, tényleg megszerettem. Nem spilázom túl a fűszerezést, mert ha csak simán péksütivel krémként eszem, egy avokádóhoz egy csipet sót...