Ugrás a fő tartalomra

Szöszölős jelszavak

A napokban kellett jelszót változtatnom az egyik accountomnál, erről pedig eszembe jutott pár dolog, de főképp az, hogy mennyire muris lehet annak, aki látja a sok agyament jelszót.

Még az informatikus suliban tanultam meg, hogy nem igen van olyan -átlagember készítette- jelszó, amit egy profi nem tör fel pár perc (de inkább másodperc) alatt. Nem hinném, hogy épp az én jelszavaimra lenne szüksége bárkinek, de sosem tudhatom, milyen elvetemült emberek élnek kis bolygónkon. Próbálok nem belegondolni, inkább csak igyekszem olyan jelszavakat kigondolni, amik nem utalnak rám sem szavakban, sem számokban, hogy ha mégis épp az én jelszavamra gerjednének rá, legalább a kezdőknek fejfájást okozzak.

Számomra nem nyűg a jelszóváltás, vagy egy újabb kitalálása, inkább kreatív folyamatként kezelem. Tudom, sokaknak ez uncsi, meg egy újabb nyűg, és bár felfoghatnám annak én is, inkább próbálok kihozni belőle valami vidámat. Ha másnak nem is, legalább magamnak. Bár láttam már egészen cifra (trágár, vulgáris stb.) jelszavakat, én magam nem bírnék beírni hasonlókat, szóval inkább maradok a kevésbé provokatív szóösszetételeknél.

Lentebb pedig álljon néhány korábban használt jelszavam, amiket már soha többé nem fogok használni, és elég rég lejártak és/vagy cseréltem őket. A számsort mindenki gondolja a végükre, a közepükre, vagy az elejükre, mert teljesen random számok amúgy is, de ahol engedte a rendszer, ott bizony a szöveg mellett volt 6-8 szám. Bár a felsoroltakban szerepel, ma már többségében mellőzöm a sok azonos magánhangzós szavakat.


GuMICIrke                        GaTyamadZag                        MaMutKiralyLany                                           
RoboKutyaGolo                 RepeTAPEti                           RepeszTOhegeszTO 

...és a többi...

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindjárt karácsony megint

Ez az a mondat, ami általában már január másodikán kiszalad a számon évek óta, és amin jót derülnek a családtagok, aztán így november végén megemlegetik, hogy bizony milyen hamar eljött megint ez az időszak, az ünnepek előtti egy hónap. A karácsony nálunk amolyan éves mérföldkő. Semmi komoly, csak egy kis pihenő az egész éves rohanásban. Ilyenkor igazi bekuckózás van némi semmittevéssel, ami az év többi részében cseppet sem jellemző ránk. Lelassulunk, akár a világ körülöttünk. Persze manapság nem olyan, mint húsz éve, amikor esett pár nap alatt derékig érő hó és imádtunk az ablakon kibámulni, vagy hógolyózni, de egy takaró alatt a kanapén pihenni mostanában is jólesik. Egyetlen dolog hiányzik csupán: az illatok. Ez lesz a második olyan ünnepünk, amikor nincs sütőnk. Emiatt maradnak el a nagy sütések, amiket már november végén elkezdtünk korábban is. A kekszek, amiket bedobozolva tartunk és bármikor elérhető egészen január közepéig, ha épp egy kis édességre vágyunk, közben nagyokat szip...

Stresszoldás

A utóbbi pár hét sem telt el stressz nélkül, de főleg az utolsó 2-3 nap volt olyan, amikor azt éreztem magam körül, mindenki megborult és szétestek az emberek. Tettem a dolgom, igyekeztem segíteni mindenkinek, jóformán helyettük is dolgoztam, mégsem volt elég. Mintha nem is e világon lennének, mert a szájbarágós telefonjaim és e-mailjeim, a pirossal kiemelve javított dokumentumok amiket visszaküldtem, mintha totálisan hiábavalók lettek volna, ugyanolyan hülyeségeket kaptam vissza, olykor értetlenkedő utalásokkal. Aztán tegnap meguntam, és szépen kiosztottam mindenkit. Nem durván, nem bántón, de úgy éreztem, elég volt. Ha én igyekszem, tegye azt más is, főleg úgy, hogy ügyfélként próbáltam segíteni, partnerként igyekeztem viselkedni. A mai posztom ezért is relevánsabb mint korábban hittem, emiatt is jutott eszembe, hogy írok róla röviden. Vagyis arról, hogyan kezelem a stresszt. Ígérem, olyan rövid lesz, mint a gyakorlatok többsége. Nem tudom ki hogy van vele, de én mindig elvonulok egy...

Néha tetszik amit leírok

Korábban már írtam arról, hogy a történeteim csak úgy jönnek, többségében nem gondolkodom rajtuk, és azt hiszem, ez az idő-mennyiség függvényét tekintve egyértelmű is. Aztán vannak azok az esetek, amikor valami  olyat írok le így hirtelen a semmiből, ami tetszik. Úgy ahogy van, önmagában, a történettől függetlenül. Nem nagy dolgokról van szó, néha viccesek, máskor nagyon is komolyak, de számomra jelentenek valamit, és azt veszem észre, máskor, máshogy nem tudtam volna jobban megfogalmazni. Csak hogy két példát hozzak: "Mintha a szótlanság, a ki nem mondott szavak lettek volna a segélykiáltások." -ezt a legutóbbi regényem tartalmazza, és nagyon is sokat jelent számomra, eddig mégis rejtve maradt. "Úgy eltűntél, mint grafit a radír alatt." - korábban sosem fogalmazódott meg bennem ilyen hasonlat, és ezt az élet maga hozta, de jobban belegondolva azért ennek mögöttes tartalmat is lehetne kreálni, amit   egyelőre  nem szeretnék. Mindez megint csak azt bizonyítja, fura e...