Ugrás a fő tartalomra

Szöszölős jelszavak

A napokban kellett jelszót változtatnom az egyik accountomnál, erről pedig eszembe jutott pár dolog, de főképp az, hogy mennyire muris lehet annak, aki látja a sok agyament jelszót.

Még az informatikus suliban tanultam meg, hogy nem igen van olyan -átlagember készítette- jelszó, amit egy profi nem tör fel pár perc (de inkább másodperc) alatt. Nem hinném, hogy épp az én jelszavaimra lenne szüksége bárkinek, de sosem tudhatom, milyen elvetemült emberek élnek kis bolygónkon. Próbálok nem belegondolni, inkább csak igyekszem olyan jelszavakat kigondolni, amik nem utalnak rám sem szavakban, sem számokban, hogy ha mégis épp az én jelszavamra gerjednének rá, legalább a kezdőknek fejfájást okozzak.

Számomra nem nyűg a jelszóváltás, vagy egy újabb kitalálása, inkább kreatív folyamatként kezelem. Tudom, sokaknak ez uncsi, meg egy újabb nyűg, és bár felfoghatnám annak én is, inkább próbálok kihozni belőle valami vidámat. Ha másnak nem is, legalább magamnak. Bár láttam már egészen cifra (trágár, vulgáris stb.) jelszavakat, én magam nem bírnék beírni hasonlókat, szóval inkább maradok a kevésbé provokatív szóösszetételeknél.

Lentebb pedig álljon néhány korábban használt jelszavam, amiket már soha többé nem fogok használni, és elég rég lejártak és/vagy cseréltem őket. A számsort mindenki gondolja a végükre, a közepükre, vagy az elejükre, mert teljesen random számok amúgy is, de ahol engedte a rendszer, ott bizony a szöveg mellett volt 6-8 szám. Bár a felsoroltakban szerepel, ma már többségében mellőzöm a sok azonos magánhangzós szavakat.


GuMICIrke                        GaTyamadZag                        MaMutKiralyLany                                           
RoboKutyaGolo                 RepeTAPEti                           RepeszTOhegeszTO 

...és a többi...

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Pride hónap van

Olvasom a híreket. Előbb felröhögök, hogy ilyen nincs, aztán ráeszmélek, dehogynem. Cirkuszország főbohócai támadásba lendültek. Nem ma, és nem is tegnap, de egyre nagyobb és bénább cirkuszt csinálnak, mert egyre nagyobb a támogatottsága, és egyre kisebb a fogás az LMBTQ közösségen. Szerintem ez jó, és remélem, marad a tendencia, és elhal az a lendület, amivel kevesen, de nagyokat óbégatnak a vakvilágba. Bevallom, számomra a Pride egy kicsit sok. Nem magával a felvonulással vagy a bulival van gondom, hanem a magamutogatás részével. Egyszerűen  bizonyos részleteket nem az utcára illőnek érzek. Ettől függetlenül túlzásnak találom azt a fajta beszabályozást, vagy inkább tiltást, amit  ez a parádés vezetőség folytat. Azt gondolom, a Pride-nak üzenete van, ezért nem a betiltásával kellene megmutatni a hatalmi fölényt, inkább le kellene ülni a szervezőkkel és kompromisszumokat kötni mindkét oldalon. Élnek köztünk LMBTQ emberek, ezért felesleges megpróbálni "eldugni" őket, sőt. Egy ...

Az a fránya időjárás

Most, akárcsak pár napja, szürke, amolyan lóg a lába az esőnek időben van részünk, és őszintén szólva ezt én kimondottan élvezem. Azt, amikor nem süt hétágra a nap és éget le, hanem felhők fölött megbújva ad fényt. Nekem ennyi elég. Sokaknak nem tetszik, nem szeretik, de számomra ez a tökéletes idő. Kellemes meleg, lágy szellővel, és látható nap nélkül. Aztán épp erről jutott eszembe, mennyire csodálatos a természet, az időjárás, mert magas lóról tesz az emberiségre, és véletlenül sem azt csinálja, amit mi szeretnénk. Ha lenne feje, mondhatnánk, hogy megy a sajátja után. Szerencsére, mert bármennyire nem kedvelem a hétágra sütő napot, vagy a viharokat, és még pár dolgot, vannak, akik épp azokat kedvelik. Mi lenne velünk, ha az időjárás aszerint változna, ahányféle időt kérünk? Nagyon gyorsan rájönnénk, irtó nagy bajban vagyunk, és szenvednénk, végül visszasírnánk azt, ami most van, majd alkalmazkodnánk. Újra. Szóval ha most zuhog is, nem baj. Ha kisüt a nap utána, az sem baj. Ha gatyar...

A szőlőlugas

Már nem emlékszem pontosan, vajon írtam-e valaha arról, hogy a nagyszülők hiánya miatt gyermekkorom nyarait az anyai nagyanyám húgánál töltöttem falun. Ő volt a pótnagyim, és azt hiszem, sosem kívánhattam volna jobb nagyit nála. Szigorú volt, mégis kedves, rengeteget köszönhetek neki, sokat tanultam tőle.  Sosem felejtem el, hányszor töröltette el velem újra és újra az üvegpoharakat, mert még mindig talált rajta akárcsak egy apró foltot is. Azóta is eszembe jut, ahányszor csak kiszedem a poharakat a mosogatógépből, és látom a rajta maradt cseppek nyomait. Szinte hallom a hangját, és lelki szemeim előtt látom a pillantását, ahogy mondaná: ez még nem tiszta, töröld csak fényesre! Talán régen kevésbé mondtam volna rá, de ma már a szép emlékeim közt őrzöm. Bár mindig szegények voltak, és emlékeim szerint még a faluból sem tette ki a lábát önként soha, messze földön (de legalábbis a faluban) híres volt az udvara. Rettenetesen sok virágot ültetett minden évben, amit aztán nyaranta velem ...