Ugrás a fő tartalomra

Rajzoltam, avagy magad uram, ha szolgád nincs

Egek! Ezt még leírni is alig merem. Hogy miért? Mert bár rajztagozatos suliba jártam, az általános iskola után műszakiba mentem tovább, ahol nyilván a műszaki rajz dominált. A mai napig azt használom többségében, hébe-hóba vetemedek arra, hogy valami életszerűt rajzoljak le.

Hogy mi az apropó, ami miatt nekiveselkedtem? Szeretnék hamarosan belekezdeni egy gyerekkönyvbe, és szerettem volna a főhőst legalább egy alkalommal megformálni.
Korábban próbáltam grafikust keresni, de hagyjuk is, nem megyek bele..., szóval segítség hiányában egyedül igyekszem megoldani.
Igaz, hogy nagyjából negyed óra alatt rajzoltam meg (igen, grafittal), de meglátszik, hogy közel húsz éve nem csináltam hasonlót. Körülbelül két percenként nevettem magamon, hogy mit bénázok. Végül is jól elszórakoztattam magam vele. A ruházatát valamennyire eltaláltam, de a többi katasztrófa. Igen, vállalom ezt is.

Azzal bíztatom magam, hogy festeni valamivel jobban tudok, majd újra felskiccelem, és festékkel egy hangyányit jobb lesz. Mindenesetre a végső formátumnak nem akarok gagyit, addig nem megy a könyvbe, míg a mostanihoz hasonló. Szóval lehetséges, hogy két könyv között átgördülök egy másik kreatív oldalra, a festőére.

Először, és valószínűleg utoljára teszek fel képet, de szeretném, ha itt lenne a kezdet amolyan összehasonlítási alapként a végső formátummal, ami reményeim szerint a könyv elejére kerül. Szóval ő itt Még Manci.






Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindjárt karácsony megint

Ez az a mondat, ami általában már január másodikán kiszalad a számon évek óta, és amin jót derülnek a családtagok, aztán így november végén megemlegetik, hogy bizony milyen hamar eljött megint ez az időszak, az ünnepek előtti egy hónap. A karácsony nálunk amolyan éves mérföldkő. Semmi komoly, csak egy kis pihenő az egész éves rohanásban. Ilyenkor igazi bekuckózás van némi semmittevéssel, ami az év többi részében cseppet sem jellemző ránk. Lelassulunk, akár a világ körülöttünk. Persze manapság nem olyan, mint húsz éve, amikor esett pár nap alatt derékig érő hó és imádtunk az ablakon kibámulni, vagy hógolyózni, de egy takaró alatt a kanapén pihenni mostanában is jólesik. Egyetlen dolog hiányzik csupán: az illatok. Ez lesz a második olyan ünnepünk, amikor nincs sütőnk. Emiatt maradnak el a nagy sütések, amiket már november végén elkezdtünk korábban is. A kekszek, amiket bedobozolva tartunk és bármikor elérhető egészen január közepéig, ha épp egy kis édességre vágyunk, közben nagyokat szip...

Stresszoldás

A utóbbi pár hét sem telt el stressz nélkül, de főleg az utolsó 2-3 nap volt olyan, amikor azt éreztem magam körül, mindenki megborult és szétestek az emberek. Tettem a dolgom, igyekeztem segíteni mindenkinek, jóformán helyettük is dolgoztam, mégsem volt elég. Mintha nem is e világon lennének, mert a szájbarágós telefonjaim és e-mailjeim, a pirossal kiemelve javított dokumentumok amiket visszaküldtem, mintha totálisan hiábavalók lettek volna, ugyanolyan hülyeségeket kaptam vissza, olykor értetlenkedő utalásokkal. Aztán tegnap meguntam, és szépen kiosztottam mindenkit. Nem durván, nem bántón, de úgy éreztem, elég volt. Ha én igyekszem, tegye azt más is, főleg úgy, hogy ügyfélként próbáltam segíteni, partnerként igyekeztem viselkedni. A mai posztom ezért is relevánsabb mint korábban hittem, emiatt is jutott eszembe, hogy írok róla röviden. Vagyis arról, hogyan kezelem a stresszt. Ígérem, olyan rövid lesz, mint a gyakorlatok többsége. Nem tudom ki hogy van vele, de én mindig elvonulok egy...

Néha tetszik amit leírok

Korábban már írtam arról, hogy a történeteim csak úgy jönnek, többségében nem gondolkodom rajtuk, és azt hiszem, ez az idő-mennyiség függvényét tekintve egyértelmű is. Aztán vannak azok az esetek, amikor valami  olyat írok le így hirtelen a semmiből, ami tetszik. Úgy ahogy van, önmagában, a történettől függetlenül. Nem nagy dolgokról van szó, néha viccesek, máskor nagyon is komolyak, de számomra jelentenek valamit, és azt veszem észre, máskor, máshogy nem tudtam volna jobban megfogalmazni. Csak hogy két példát hozzak: "Mintha a szótlanság, a ki nem mondott szavak lettek volna a segélykiáltások." -ezt a legutóbbi regényem tartalmazza, és nagyon is sokat jelent számomra, eddig mégis rejtve maradt. "Úgy eltűntél, mint grafit a radír alatt." - korábban sosem fogalmazódott meg bennem ilyen hasonlat, és ezt az élet maga hozta, de jobban belegondolva azért ennek mögöttes tartalmat is lehetne kreálni, amit   egyelőre  nem szeretnék. Mindez megint csak azt bizonyítja, fura e...