Megrekedtem

Pár hónapja bizakodóbb voltam, mint ma. Igen, még mindig állást keresek. Kaptam már biztatást, de lehurrogást is bőven, mégis folytatom, mert hiszem, hogy megtaláljuk egymást azzal a munkával, amire szükségem van, és aminek az elvégzésére épp én kellek.

A blogban is olvashatja bárki, hogy pozitívan állok általában mindenhez, de mások nem egészen úgy értelmezik a dolgokat ahogy én. Nem szégyellem, válogatok a munkákban. Ugyanakkor az is hozzátartozik, hogy a szempontom nem az, hogy mit akarok csinálni, hanem az, mit lennék képes jól csinálni. Ismerem magam. A képességeimet, és a korlátaimat is. Mindig tanulok valamit, és épp emiatt nem ijedek meg olyan feladattól, amihez nincs előképzettségem, mert ha érdekel, képes vagyok szinte bármennyit tanulni azért, hogy jó legyek benne és a tőlem telhető legjobban csináljam. Erre jó példa, hogy nem volt két hasonló állásom, és mégis mindegyiket szerettem. Ennek ellenére nyilván vannak olyan meghirdetett állások, amelyekben bizonyos képességek és/vagy végzettségek elengedhetetlenek egy-egy munka elvégzéséhez. Ezeket az álláshirdetéseket többnyire átugrom, ha nem rendelkezem velük és nincs lehetőség az elsajátításukra, nem futok felesleges köröket, ebben már bőven van tapasztalatom. Ugyanakkor minden lehetőséget megragadok a jelentkezésre, ha egy cseppnyi esélyt is látok. Aztán persze jönnek a "pofonok". Nem részletezem, mindenki ismeri őket aki már keresett új állást.

Néha azt érzem, hogy nem vagyok elég jó, és ez a legborzasztóbb az egészben, mert ha jelentkezem, akkor tudom, hogy jó lennék benne. Elég volna egy esély a személyes találkozóra, ahol meggyőzhetném a munkaadót, de ezt az esélyt eddig nem kaptam meg. Valaki más dönt arról, hogy elég jó vagyok-e. Arról, hogy elég vagyok-e. Jó esetben az önéletrajzom és a motivációs levelem elolvasva, nem a fotómra pillantva félredobva. Megrekedtem. Szűkülnek a lehetőségeim, az idő ellenem dolgozik, de még folytatom, és ahogy az elején írtam, bízom. Abban, hogy valaki esélyt ad, később pedig épp olyan elégedett lesz a munkámmal, amennyire én.