Ugrás a fő tartalomra

Kakas a szemétdombon

Mármint ki-ki a magáén. Vagy mégis inkább a közösön...?
A szemét kérdés számomra mindig fontos volt. Bár tudom, hogy a mai világban szinte lehetetlen úgy élni, hogy nem termelünk szemetet, azért én erősen próbálkozom a visszaszorításával. Mit mondjak? Nem könnyű.

Biztos vagyok benne, hogy egyre többen vagyunk azok, akiknek igenis fontos, hogy minél kevesebb szemét kerüljön a kukákba. Nem fogok itt megváltó ötletekkel jönni arra, hogyan lehetne megváltoztatni ezt az egész rendszert, hisz voltak rá jó példák korábban, csak valahogy a fejlődés hozott némi erős visszafejlődést is a környezet fontossága terén. Statisztikákat sem, mert fellelhető bárhol, hogy honnan jönnek a legnagyobb szennyezések. Csak arra fókuszálok e téren is, én magam mivel tudok hozzájárulni egy jobb (vagy kevésbé rosszabb) jövőhöz.

A lényeg, hogy a saját portámon jól haladok. Amellett, hogy a legkisebb kukát használjuk, eljutottunk odáig, hogy a háztartási hulladékot elég volna havonta egyszer üríteni. Persze hetente viszik, ami azért megnyugtató. Jó lenne még lejjebb szorítani a szemetet, és azt hiszem, van is rá reális esély, de még nem minden körülmény adott hozzá.

Nincsenek illúzióim, ennek ellenére feladni sem fogom, mert számomra ez fontos. Akkor is, ha csak egyetlen kiskakas vagyok a saját szemétdombomon.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Új kedvenc szín

Korábban írtam már, szeretem a színeket, és szívesen kísérletezek velük. A festést letudtuk, és mivel a falakat első festésként fehérre kentük, máshogy próbálunk színeket vinni a házba. Múlt hétvégén leparkettáztunk, de a szegélyeket magunk csináljuk, és ehhez kellett festék. Kétféle parkettát tettünk le, az egyik egy barna tölgy szín, a másik egy szürkésbarna, szintén tölgy, de kicsit másképp erezett. A szegély alapja egy 9x2 centiméteres fenyő deszka, amiből kimartuk a parketták helyét. A parkettákat levágjuk 6 centi szélesekre, és azt ragasztjuk fel a hordozó fenyő deszkára, aminek a felső 3 centije hozzá passzoló színes lesz. A festékkel aztán kicsit bajban voltunk, mert két teljesen más árnyalat, így alapvetően két különböző színben gondolkodtunk. Mivel használtunk már Remmers Deckfarbe festéket, úgy gondoltuk, annak színeiből választunk. Eleinte az antracit és a dió került szóba, aztán addig-addig szemeztem a dohány színnel, hogy úgy döntöttem, kipróbáljuk azt. Beletrafáltam, ugy...

Hurrá, festünk!

Volt itt már szó arról, hogy a rajz és a festés közel áll hozzám, de igazából egyszerűen imádok festeni. Persze leginkább saját képeket, viszont nem vászonra. A falfestés az, amit bárhol és bármikor szívesen csinálok, csak legyen egy fehér alapom, meg némi temperám és ecsetem. Bár jelenleg nem épp erről a festésről esik szó (egyelőre), egy mozgalmas időszakon vagyok túl, mert az építkezés újra és újra hozza a lehetőséget eme munkákra, ami nyilván a kedvencem az összes közül, és nem csak amiatt, mert ez már egyike a befejező műveleteknek. Közben pedig lehet izmosodni is. Tudom-tudom, csak egy hengert kell húzkodni a falon, mi abban a megerőltető, ugye? Azért közel 100 négyzetméter plafon, plusz a falak alapozása és háromszori festése azért már nem csak egy kis hengerezés. Nem egyedül csinálom, így megoszlik, de azért rendesen elfáradok a nap végére, nem kell altató. Ilyenkor mindig úgy érzem, valami új izomköteget találtam magamon, pedig nyilván nem, csak eddig ellustultak. Pár napig fá...

Az ízlés szabadsága

Néha nagyokat nevetek, amikor ütközik mások ízlése. Leginkább akkor, ha helyén kezelik az ilyesfajta különbözőségeket, és inkább viccesen szócsatáznak az épp adott témáról, mintsem vérre menő harcias válasznyilakat dobálva próbálják ráerőltetni a saját igazukat a másik félre. Tapasztalataim azt mutatják, igenis pozitív az, ha az embereknek különbözőek az ízléseik. Sok esetben akár a párkapcsolatban. Izgalmasabb összehozni két különböző ízlést, és kompromisszumot találni.  Ugyanakkor hozzá kell tennem, a különbözőségek az ízlés terén úgy lesznek könnyen áthidalhatók, ha vannak közös nevezők is. Persze ehhez ismernünk kell a másikat. Aztán ott vannak a különféle használati tárgyak, és mennyire jó már, hogy nem minden egyforma méretű (ahogy az emberek sem egyforma magasak pl.), vagy színű, formájú stb. Van választék, nem dög unalom végigmenni az utcán és mindenhol ugyanazt látni, vagy minden házban ugyanolyan berendezést találni, és még hosszasan sorolhatnám. Na és ott van a változás ...