Ugrás a fő tartalomra

Kakas a szemétdombon

Mármint ki-ki a magáén. Vagy mégis inkább a közösön...?
A szemét kérdés számomra mindig fontos volt. Bár tudom, hogy a mai világban szinte lehetetlen úgy élni, hogy nem termelünk szemetet, azért én erősen próbálkozom a visszaszorításával. Mit mondjak? Nem könnyű.

Biztos vagyok benne, hogy egyre többen vagyunk azok, akiknek igenis fontos, hogy minél kevesebb szemét kerüljön a kukákba. Nem fogok itt megváltó ötletekkel jönni arra, hogyan lehetne megváltoztatni ezt az egész rendszert, hisz voltak rá jó példák korábban, csak valahogy a fejlődés hozott némi erős visszafejlődést is a környezet fontossága terén. Statisztikákat sem, mert fellelhető bárhol, hogy honnan jönnek a legnagyobb szennyezések. Csak arra fókuszálok e téren is, én magam mivel tudok hozzájárulni egy jobb (vagy kevésbé rosszabb) jövőhöz.

A lényeg, hogy a saját portámon jól haladok. Amellett, hogy a legkisebb kukát használjuk, eljutottunk odáig, hogy a háztartási hulladékot elég volna havonta egyszer üríteni. Persze hetente viszik, ami azért megnyugtató. Jó lenne még lejjebb szorítani a szemetet, és azt hiszem, van is rá reális esély, de még nem minden körülmény adott hozzá.

Nincsenek illúzióim, ennek ellenére feladni sem fogom, mert számomra ez fontos. Akkor is, ha csak egyetlen kiskakas vagyok a saját szemétdombomon.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Pride hónap van

Olvasom a híreket. Előbb felröhögök, hogy ilyen nincs, aztán ráeszmélek, dehogynem. Cirkuszország főbohócai támadásba lendültek. Nem ma, és nem is tegnap, de egyre nagyobb és bénább cirkuszt csinálnak, mert egyre nagyobb a támogatottsága, és egyre kisebb a fogás az LMBTQ közösségen. Szerintem ez jó, és remélem, marad a tendencia, és elhal az a lendület, amivel kevesen, de nagyokat óbégatnak a vakvilágba. Bevallom, számomra a Pride egy kicsit sok. Nem magával a felvonulással vagy a bulival van gondom, hanem a magamutogatás részével. Egyszerűen  bizonyos részleteket nem az utcára illőnek érzek. Ettől függetlenül túlzásnak találom azt a fajta beszabályozást, vagy inkább tiltást, amit  ez a parádés vezetőség folytat. Azt gondolom, a Pride-nak üzenete van, ezért nem a betiltásával kellene megmutatni a hatalmi fölényt, inkább le kellene ülni a szervezőkkel és kompromisszumokat kötni mindkét oldalon. Élnek köztünk LMBTQ emberek, ezért felesleges megpróbálni "eldugni" őket, sőt. Egy ...

Az a fránya időjárás

Most, akárcsak pár napja, szürke, amolyan lóg a lába az esőnek időben van részünk, és őszintén szólva ezt én kimondottan élvezem. Azt, amikor nem süt hétágra a nap és éget le, hanem felhők fölött megbújva ad fényt. Nekem ennyi elég. Sokaknak nem tetszik, nem szeretik, de számomra ez a tökéletes idő. Kellemes meleg, lágy szellővel, és látható nap nélkül. Aztán épp erről jutott eszembe, mennyire csodálatos a természet, az időjárás, mert magas lóról tesz az emberiségre, és véletlenül sem azt csinálja, amit mi szeretnénk. Ha lenne feje, mondhatnánk, hogy megy a sajátja után. Szerencsére, mert bármennyire nem kedvelem a hétágra sütő napot, vagy a viharokat, és még pár dolgot, vannak, akik épp azokat kedvelik. Mi lenne velünk, ha az időjárás aszerint változna, ahányféle időt kérünk? Nagyon gyorsan rájönnénk, irtó nagy bajban vagyunk, és szenvednénk, végül visszasírnánk azt, ami most van, majd alkalmazkodnánk. Újra. Szóval ha most zuhog is, nem baj. Ha kisüt a nap utána, az sem baj. Ha gatyar...

A szőlőlugas

Már nem emlékszem pontosan, vajon írtam-e valaha arról, hogy a nagyszülők hiánya miatt gyermekkorom nyarait az anyai nagyanyám húgánál töltöttem falun. Ő volt a pótnagyim, és azt hiszem, sosem kívánhattam volna jobb nagyit nála. Szigorú volt, mégis kedves, rengeteget köszönhetek neki, sokat tanultam tőle.  Sosem felejtem el, hányszor töröltette el velem újra és újra az üvegpoharakat, mert még mindig talált rajta akárcsak egy apró foltot is. Azóta is eszembe jut, ahányszor csak kiszedem a poharakat a mosogatógépből, és látom a rajta maradt cseppek nyomait. Szinte hallom a hangját, és lelki szemeim előtt látom a pillantását, ahogy mondaná: ez még nem tiszta, töröld csak fényesre! Talán régen kevésbé mondtam volna rá, de ma már a szép emlékeim közt őrzöm. Bár mindig szegények voltak, és emlékeim szerint még a faluból sem tette ki a lábát önként soha, messze földön (de legalábbis a faluban) híres volt az udvara. Rettenetesen sok virágot ültetett minden évben, amit aztán nyaranta velem ...