Ugrás a fő tartalomra

Gyömbérszezon

Mint minden évben, a hűvös idő beköszöntével kezdődik nálam a gyömbérszezon. Ennek idén abban a pár napban jött el az ideje, amikor a nyárból hirtelen késő őszi időbe teleportáltunk.

Nagy teás vagyok. A fekete teán kívül jöhet szinte bármi. A zöldek, a fehérek, a gyümölcsök és gyógynövények is, de amit mégis a legjobban szeretek, az az egyszerű, gyömbéres-citromos tea. Pár éve iszom rendszeresen, és még mindig ugyanaz a "Hű!" élmény, mint első alkalommal. Szálas teákat iszom, rég letettem az ízesített filtereseket, bár rosszat nem mondhatok róluk, sok évig azokat ittam alkalmanként. Akkor tértem át a szálasra, amikor -a hűvösebb időkben- mindennapos reggeli rutinná vált, akárcsak másoknál a kávézás.

Ősztől tavaszig teában (van hogy zöld teával keverve), a melegebb időkben pedig hűtve, gyömbéres-citromos vízként iszom. Majdnem ugyanaz, csak egyetlen "alkatrész" a különbség. Igen, a cukor. Bár alapból keveset fogyasztok, a napi egy teázáskor a forrót nem tudom cukor nélkül meginni, minimális megy bele. (Próbáltam többször, de végül mindig visszatértem a kicsit cukrozott verzióhoz) Ugyanakkor nyáron hidegen nincs szükség rá, anélkül is frissít. 

Válogatós vagyok alapanyagokban, ezért használok mindig friss gyömbért, és nem a szárított gyömbéres szálas teát veszem, ahogy a citrom is mindig frissen csavart.

Nem vagyok nagy tea szakértő, nem is tudnék tanácsot adni senkinek. Kipróbálom amit érdekesnek találok, aztán ami bejön abból még rendelek, ami nem, azt vagy elajándékozom (kóstoltatás után), vagy megiszom (nincs pazarlás alapon). Ehhez annyit hozzátennék, hogy volt amikor az újonnan kipróbált gyógynövény teakeveréknek konkrétan köptető íze volt. Igen, legyűrtem pár hét alatt, mert hatékonyságát tekintve nagyon is jó volt, csak az íze ugye...

Bár azt írtam az elején, hogy "nagy teás vagyok", cseppet sem viszem túlzásba. Olykor éreztem, hogy a zöld tea megbolygatta a szervezetem, olyankor tartottam egy-egy hét szünetet. Azóta -többségében az előbbiek elkerülése végett- vegyesen teázom. Nagyjából a zöld-gyümölcs-gyömbér-gyógynövény sorrendben, ami aztán kezdődik újra.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindjárt karácsony megint

Ez az a mondat, ami általában már január másodikán kiszalad a számon évek óta, és amin jót derülnek a családtagok, aztán így november végén megemlegetik, hogy bizony milyen hamar eljött megint ez az időszak, az ünnepek előtti egy hónap. A karácsony nálunk amolyan éves mérföldkő. Semmi komoly, csak egy kis pihenő az egész éves rohanásban. Ilyenkor igazi bekuckózás van némi semmittevéssel, ami az év többi részében cseppet sem jellemző ránk. Lelassulunk, akár a világ körülöttünk. Persze manapság nem olyan, mint húsz éve, amikor esett pár nap alatt derékig érő hó és imádtunk az ablakon kibámulni, vagy hógolyózni, de egy takaró alatt a kanapén pihenni mostanában is jólesik. Egyetlen dolog hiányzik csupán: az illatok. Ez lesz a második olyan ünnepünk, amikor nincs sütőnk. Emiatt maradnak el a nagy sütések, amiket már november végén elkezdtünk korábban is. A kekszek, amiket bedobozolva tartunk és bármikor elérhető egészen január közepéig, ha épp egy kis édességre vágyunk, közben nagyokat szip...
Megjegyzés küldése
Olvass tovább »

Stresszoldás

A utóbbi pár hét sem telt el stressz nélkül, de főleg az utolsó 2-3 nap volt olyan, amikor azt éreztem magam körül, mindenki megborult és szétestek az emberek. Tettem a dolgom, igyekeztem segíteni mindenkinek, jóformán helyettük is dolgoztam, mégsem volt elég. Mintha nem is e világon lennének, mert a szájbarágós telefonjaim és e-mailjeim, a pirossal kiemelve javított dokumentumok amiket visszaküldtem, mintha totálisan hiábavalók lettek volna, ugyanolyan hülyeségeket kaptam vissza, olykor értetlenkedő utalásokkal. Aztán tegnap meguntam, és szépen kiosztottam mindenkit. Nem durván, nem bántón, de úgy éreztem, elég volt. Ha én igyekszem, tegye azt más is, főleg úgy, hogy ügyfélként próbáltam segíteni, partnerként igyekeztem viselkedni. A mai posztom ezért is relevánsabb mint korábban hittem, emiatt is jutott eszembe, hogy írok róla röviden. Vagyis arról, hogyan kezelem a stresszt. Ígérem, olyan rövid lesz, mint a gyakorlatok többsége. Nem tudom ki hogy van vele, de én mindig elvonulok egy...
Megjegyzés küldése
Olvass tovább »

Néha tetszik amit leírok

Korábban már írtam arról, hogy a történeteim csak úgy jönnek, többségében nem gondolkodom rajtuk, és azt hiszem, ez az idő-mennyiség függvényét tekintve egyértelmű is. Aztán vannak azok az esetek, amikor valami  olyat írok le így hirtelen a semmiből, ami tetszik. Úgy ahogy van, önmagában, a történettől függetlenül. Nem nagy dolgokról van szó, néha viccesek, máskor nagyon is komolyak, de számomra jelentenek valamit, és azt veszem észre, máskor, máshogy nem tudtam volna jobban megfogalmazni. Csak hogy két példát hozzak: "Mintha a szótlanság, a ki nem mondott szavak lettek volna a segélykiáltások." -ezt a legutóbbi regényem tartalmazza, és nagyon is sokat jelent számomra, eddig mégis rejtve maradt. "Úgy eltűntél, mint grafit a radír alatt." - korábban sosem fogalmazódott meg bennem ilyen hasonlat, és ezt az élet maga hozta, de jobban belegondolva azért ennek mögöttes tartalmat is lehetne kreálni, amit   egyelőre  nem szeretnék. Mindez megint csak azt bizonyítja, fura e...
Megjegyzés küldése
Olvass tovább »