Ugrás a fő tartalomra

Gyömbérszezon

Mint minden évben, a hűvös idő beköszöntével kezdődik nálam a gyömbérszezon. Ennek idén abban a pár napban jött el az ideje, amikor a nyárból hirtelen késő őszi időbe teleportáltunk.

Nagy teás vagyok. A fekete teán kívül jöhet szinte bármi. A zöldek, a fehérek, a gyümölcsök és gyógynövények is, de amit mégis a legjobban szeretek, az az egyszerű, gyömbéres-citromos tea. Pár éve iszom rendszeresen, és még mindig ugyanaz a "Hű!" élmény, mint első alkalommal. Szálas teákat iszom, rég letettem az ízesített filtereseket, bár rosszat nem mondhatok róluk, sok évig azokat ittam alkalmanként. Akkor tértem át a szálasra, amikor -a hűvösebb időkben- mindennapos reggeli rutinná vált, akárcsak másoknál a kávézás.

Ősztől tavaszig teában (van hogy zöld teával keverve), a melegebb időkben pedig hűtve, gyömbéres-citromos vízként iszom. Majdnem ugyanaz, csak egyetlen "alkatrész" a különbség. Igen, a cukor. Bár alapból keveset fogyasztok, a napi egy teázáskor a forrót nem tudom cukor nélkül meginni, minimális megy bele. (Próbáltam többször, de végül mindig visszatértem a kicsit cukrozott verzióhoz) Ugyanakkor nyáron hidegen nincs szükség rá, anélkül is frissít. 

Válogatós vagyok alapanyagokban, ezért használok mindig friss gyömbért, és nem a szárított gyömbéres szálas teát veszem, ahogy a citrom is mindig frissen csavart.

Nem vagyok nagy tea szakértő, nem is tudnék tanácsot adni senkinek. Kipróbálom amit érdekesnek találok, aztán ami bejön abból még rendelek, ami nem, azt vagy elajándékozom (kóstoltatás után), vagy megiszom (nincs pazarlás alapon). Ehhez annyit hozzátennék, hogy volt amikor az újonnan kipróbált gyógynövény teakeveréknek konkrétan köptető íze volt. Igen, legyűrtem pár hét alatt, mert hatékonyságát tekintve nagyon is jó volt, csak az íze ugye...

Bár azt írtam az elején, hogy "nagy teás vagyok", cseppet sem viszem túlzásba. Olykor éreztem, hogy a zöld tea megbolygatta a szervezetem, olyankor tartottam egy-egy hét szünetet. Azóta -többségében az előbbiek elkerülése végett- vegyesen teázom. Nagyjából a zöld-gyümölcs-gyömbér-gyógynövény sorrendben, ami aztán kezdődik újra.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Pride hónap van

Olvasom a híreket. Előbb felröhögök, hogy ilyen nincs, aztán ráeszmélek, dehogynem. Cirkuszország főbohócai támadásba lendültek. Nem ma, és nem is tegnap, de egyre nagyobb és bénább cirkuszt csinálnak, mert egyre nagyobb a támogatottsága, és egyre kisebb a fogás az LMBTQ közösségen. Szerintem ez jó, és remélem, marad a tendencia, és elhal az a lendület, amivel kevesen, de nagyokat óbégatnak a vakvilágba. Bevallom, számomra a Pride egy kicsit sok. Nem magával a felvonulással vagy a bulival van gondom, hanem a magamutogatás részével. Egyszerűen  bizonyos részleteket nem az utcára illőnek érzek. Ettől függetlenül túlzásnak találom azt a fajta beszabályozást, vagy inkább tiltást, amit  ez a parádés vezetőség folytat. Azt gondolom, a Pride-nak üzenete van, ezért nem a betiltásával kellene megmutatni a hatalmi fölényt, inkább le kellene ülni a szervezőkkel és kompromisszumokat kötni mindkét oldalon. Élnek köztünk LMBTQ emberek, ezért felesleges megpróbálni "eldugni" őket, sőt. Egy ...
Megjegyzés küldése
Olvass tovább »

Az a fránya időjárás

Most, akárcsak pár napja, szürke, amolyan lóg a lába az esőnek időben van részünk, és őszintén szólva ezt én kimondottan élvezem. Azt, amikor nem süt hétágra a nap és éget le, hanem felhők fölött megbújva ad fényt. Nekem ennyi elég. Sokaknak nem tetszik, nem szeretik, de számomra ez a tökéletes idő. Kellemes meleg, lágy szellővel, és látható nap nélkül. Aztán épp erről jutott eszembe, mennyire csodálatos a természet, az időjárás, mert magas lóról tesz az emberiségre, és véletlenül sem azt csinálja, amit mi szeretnénk. Ha lenne feje, mondhatnánk, hogy megy a sajátja után. Szerencsére, mert bármennyire nem kedvelem a hétágra sütő napot, vagy a viharokat, és még pár dolgot, vannak, akik épp azokat kedvelik. Mi lenne velünk, ha az időjárás aszerint változna, ahányféle időt kérünk? Nagyon gyorsan rájönnénk, irtó nagy bajban vagyunk, és szenvednénk, végül visszasírnánk azt, ami most van, majd alkalmazkodnánk. Újra. Szóval ha most zuhog is, nem baj. Ha kisüt a nap utána, az sem baj. Ha gatyar...
Megjegyzés küldése
Olvass tovább »

A szőlőlugas

Már nem emlékszem pontosan, vajon írtam-e valaha arról, hogy a nagyszülők hiánya miatt gyermekkorom nyarait az anyai nagyanyám húgánál töltöttem falun. Ő volt a pótnagyim, és azt hiszem, sosem kívánhattam volna jobb nagyit nála. Szigorú volt, mégis kedves, rengeteget köszönhetek neki, sokat tanultam tőle.  Sosem felejtem el, hányszor töröltette el velem újra és újra az üvegpoharakat, mert még mindig talált rajta akárcsak egy apró foltot is. Azóta is eszembe jut, ahányszor csak kiszedem a poharakat a mosogatógépből, és látom a rajta maradt cseppek nyomait. Szinte hallom a hangját, és lelki szemeim előtt látom a pillantását, ahogy mondaná: ez még nem tiszta, töröld csak fényesre! Talán régen kevésbé mondtam volna rá, de ma már a szép emlékeim közt őrzöm. Bár mindig szegények voltak, és emlékeim szerint még a faluból sem tette ki a lábát önként soha, messze földön (de legalábbis a faluban) híres volt az udvara. Rettenetesen sok virágot ültetett minden évben, amit aztán nyaranta velem ...
Megjegyzés küldése
Olvass tovább »