Ugrás a fő tartalomra

Gyömbérszezon

Mint minden évben, a hűvös idő beköszöntével kezdődik nálam a gyömbérszezon. Ennek idén abban a pár napban jött el az ideje, amikor a nyárból hirtelen késő őszi időbe teleportáltunk.

Nagy teás vagyok. A fekete teán kívül jöhet szinte bármi. A zöldek, a fehérek, a gyümölcsök és gyógynövények is, de amit mégis a legjobban szeretek, az az egyszerű, gyömbéres-citromos tea. Pár éve iszom rendszeresen, és még mindig ugyanaz a "Hű!" élmény, mint első alkalommal. Szálas teákat iszom, rég letettem az ízesített filtereseket, bár rosszat nem mondhatok róluk, sok évig azokat ittam alkalmanként. Akkor tértem át a szálasra, amikor -a hűvösebb időkben- mindennapos reggeli rutinná vált, akárcsak másoknál a kávézás.

Ősztől tavaszig teában (van hogy zöld teával keverve), a melegebb időkben pedig hűtve, gyömbéres-citromos vízként iszom. Majdnem ugyanaz, csak egyetlen "alkatrész" a különbség. Igen, a cukor. Bár alapból keveset fogyasztok, a napi egy teázáskor a forrót nem tudom cukor nélkül meginni, minimális megy bele. (Próbáltam többször, de végül mindig visszatértem a kicsit cukrozott verzióhoz) Ugyanakkor nyáron hidegen nincs szükség rá, anélkül is frissít. 

Válogatós vagyok alapanyagokban, ezért használok mindig friss gyömbért, és nem a szárított gyömbéres szálas teát veszem, ahogy a citrom is mindig frissen csavart.

Nem vagyok nagy tea szakértő, nem is tudnék tanácsot adni senkinek. Kipróbálom amit érdekesnek találok, aztán ami bejön abból még rendelek, ami nem, azt vagy elajándékozom (kóstoltatás után), vagy megiszom (nincs pazarlás alapon). Ehhez annyit hozzátennék, hogy volt amikor az újonnan kipróbált gyógynövény teakeveréknek konkrétan köptető íze volt. Igen, legyűrtem pár hét alatt, mert hatékonyságát tekintve nagyon is jó volt, csak az íze ugye...

Bár azt írtam az elején, hogy "nagy teás vagyok", cseppet sem viszem túlzásba. Olykor éreztem, hogy a zöld tea megbolygatta a szervezetem, olyankor tartottam egy-egy hét szünetet. Azóta -többségében az előbbiek elkerülése végett- vegyesen teázom. Nagyjából a zöld-gyümölcs-gyömbér-gyógynövény sorrendben, ami aztán kezdődik újra.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Különleges nevek

Aki olvasta a regényeimet, az már rájöhetett, nagyon szeretem a különleges magyar neveket, ezért is használom őket gyakran az írásaimban. Az alkotás egyik legjobb része, amikor a fő-, és mellékszereplők nevét találom ki. Persze nem csak ilyen nevek szerepelnek a könyvekben.  Természetesen mindenkinek más a különleges és a szép, ezért nyilván nem mindenki ért majd egyet velem. Ez az egész pedig az újonnan készülő regényem miatt jutott az eszembe megint, ahol sikerült négy olyan nevet választanom a főszereplőknek, amik magam sem tudom mi miatt, de kedvesek számomra. Na és hogy milyen nevekről beszélek? Következzék a lista, ahol nagyjából a megírás időrendi sorrendjébe teszem őket. Eszter, Márton, Sára, Zsófia, Benedek, Anna, Mimi, Bella, Réka, Kolos, Ágoston, Olivér,  Emma, Léna, Jácint, Benjamin, Milán, Izabella, Áron, Róza, Bálint, Rémusz, Dániel, Johanna, Hunor, Dávid, Márk, Luca, Leó, Hanna, Flóra, Fanni, Barnabás, na és a következő regényből a két fiú és két lány: Andor, Mi...
Megjegyzés küldése
Olvass tovább »

Cukormentesen

Mint arról írtam  itt  is korábban, hosszú évek óta nem vagyok már édesszájú. Aztán arról is írtam, miként nem túlzom el az ünnepi édességeket. Nem is tettem a karácsonyi időszakban, de úgy alakult, abban az 1-1,5 hétben minden nap ettem valami cukrosat. Nem arról van szó, hogy marékszám tömtem magamba az édességet, cseppet sem. A napi adag nagyjából a 2 db natúr  mézeskalács, vagy 1-1 kisebb szelet süti, miközben a szokásos módon ettem minden mást. Pár nap után éreztem magamon ahogy szűkülnek a ruhák, és kikerekedett szemekkel néztem, amikor a mérlegre álltam. Hogy ment fel így majdnem 4 kiló ennyi idő alatt? Évek óta nem híztam az ünnepek alatt, és most sem túloztam el semmit, erre... katasztrófa. Annyira megviselt amiért a nehezen, vagy kínok árán leadott kilók így ugrottak vissza, eldöntöttem, egy időre teljesen kiűzöm a cukrot az étrendemből, kizárólag a gyümölcsökben eszem, de még azok mértékét is visszaveszem. Másnap el is kezdtem, és bár írtam már itt arról, hogy...
Megjegyzés küldése
Olvass tovább »

Minden nap zöld nap

Már nem tudom megmondani pontosan hány éve kezdtük, de a mindennapjaink része a gyümölcs és a zöldség. Igen, írtam már a zöldségekről, nem fogom ugyanazokat leírni ( ide , a blog receptek fülére tettem ki pár receptet is).  Mivel nem eszem húst, helyette zöldségféléket fogyasztok, számomra ez nem nagy kunszt, csakhogy párom, aki abszolút húskedvelő volt, ma már többségében ő is zöldségféléket választ akár ebédnek is.  A lényeg azonban, hogy a napi hagyományos étkezésektől eltekintve, minden késő délután gyümölcsöket eszünk. Ahogy az én feladatom a napi tea elkészítése, úgy a páromé a gyümölcsök szeletelése. Egy jó rutin a napjainkban, ami érezhetően jót tesz mindkettőnknek. Bár nem vagyok már az a pelyhestollú ifjú madárka, az avokádót csak pár hónapja próbáltam először. Aztán ahogy életem párja mondta, "ha fű íze van, akkor az neked bejön" alapon, tényleg megszerettem. Nem spilázom túl a fűszerezést, mert ha csak simán péksütivel krémként eszem, egy avokádóhoz egy csipet sót...
Megjegyzés küldése
Olvass tovább »