Ha jól emlékszem, még sosem posztoltam blogon kajákról. Bár most sem konkrétan erről fogok, fotót pedig szintén nem teszek fel, mert fotózás helyett inkább pihenek.
A hétvége húzósra sikerült, mert leérett a paradicsom, a paprika, a cukkini, és így utolsó dobásként még fel kellett dolgozni őket. Nem, eszemben sincs egy huszonötmilliomodik lecsó posztot idetolni, mert bár készülhetett volna az is, most más irányt vett a feldolgozás. A paradicsomból bolognai szósz készült (megint), a cukkiniből krém, ahogy lett lilahagymakrém is. Ez magában is elég hosszú elfoglaltság, de ez még nem minden. A fő attrakció a paprika, hagyma, zöldség, sárgarépa, zeller, karalábé, petrezselyemzöld szárítás.
Be kell vallanom, nekem nem megy a befőttek és különböző savanyúságok eltevése. Bármelyik nő vagy férfi rám verne fényéveket bármelyikben, már meg sem próbálkozom vele. Na de a szárítással már nem nyúlhatok mellé (gondolom naívan most). Idén úgy döntöttem, hogy lesz saját szárított zöldégkeverékem, amibe tutira nem kerül semmiféle tartósítószer. Régen már készítettem, aztán később valahogy elmaradt. Na de most! A zöldségeket nem vágtam apró szeletekre ahogy korábban, inkább hagytam nagyobbakban. Ha pedig mind megszárad, ledarálom a darálón (ha le nem ég tőlük), de ha mégsem bírja majd, hát alaposan agyonverem őket klopfolóval.
Amíg pedig kiderül, hogy vajon idén sikerül-e összeszednem magam és összehozok-e valami klassz zöldségkeveréket, addig javítom a regényem minden szabad percemben.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése