Hogy mi? A könyveim. A jelenlegi regényem nagyjából 300-350 oldal közöttire terveztem, aztán hirtelen úgy megszaladt a digitális tollam (billentyűzet), hogy már 400 oldal felett járok.
Be akartam fejezni. Próbáltam lezárni, de ahelyett, hogy egy klassz megoldás, végső befejezés jutott volna az eszembe, egyik éjjel, amikor megébredtem és nem bírtam újra elaludni, jött a folytatás. Akárcsak a Biztosítókötelek című könyvsorozatnál, már-már részletekbe menően készült fejben a második rész, még le sem zártam az elsőt. Most mi a fenét csináljak? -merült fel bennem, mert csak azt tudtam, hogy nem akarom folytatni, ugyanakkor ott van benne a lehetőség. Végül úgy döntöttem, ötvözöm a kettőt, és ötszáz oldalon belül megpróbálom lezárni. Azóta próbálok a lényegre összpontosítani, minél kevesebb felesleget beleírni, már-már lecsupaszítva a történetet. Közben pedig azt látom, hogy ez vagy nem fog beleférni az 500 oldalba, vagy ki kell szednem belőle már megírt részeket, esetleg kénytelen leszek megírni a folytatást, mert amikor javítani fogom, biztosan kiegészítem itt-ott az utolsó százakárhány oldalt, hogy ne legyen ennyire "meztelen" a történet.
Az egyik oldalon ott állok én, akinek még túl sok dolog van a fejében és próbálja pórázon tartani az elméjét, a másik oldalon pedig ott van egy másik énem, aki mindent ki akar adni magából, hogy ne érezze kalitkában magát. Fogalmam sincs, hogy mi lesz ebből. Megint egy "macerás" könyv, ami ki tudja hány oldalnál áll meg végül. Nyűg és szívszerelem egyszerre.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése