Korábban már említettem, talán többször is, hogy nem vagyok az a gyűjtögető típus, inkább minimalista szemlélettel állok mindenhez, szeretem a letisztult egyszerűséget. Aztán az ünnepek utáni pakoláskor, ahogy a melléképület padlásáról végre lehozhattuk a könyveket, nem csak a Delfin könyvek bukkantak elő a maguk koros múltjukkal, de az a könyv is, ami talán a kiindulópontja volt az olvasás szeretetének. Nem is húzom az időt, nyilván egy mesekönyvről van szó, ami majdnem egyidős velem. Egy '75-ös kiadású Benedek Elek könyvről, ami végig kísérte a gyerekkorom, aztán követett felnőttként is, jó szolgálatot téve a gyerekeimmel eltöltött közös időben. Kicsit megviselte a sok gyermeki nyúzás, a költözések, ahogy a több mint két év is a padláson bezárva, de a kopott külsőben még mindig ott vannak a világ különböző tájairól összegyűjtött mesék. Íme a könyv: A másik pedig, ami még ennél is régibb, viszont mindig "kéznél" van, az a nagyanyám egykori aprócska horgolótűje még az ...
Minimál, cirádáktól és sallangoktól mentes, épp mint a szerkesztő.