Ugrás a fő tartalomra

Cukormentesen

Mint arról írtam itt is korábban, hosszú évek óta nem vagyok már édesszájú. Aztán arról is írtam, miként nem túlzom el az ünnepi édességeket. Nem is tettem a karácsonyi időszakban, de úgy alakult, abban az 1-1,5 hétben minden nap ettem valami cukrosat. Nem arról van szó, hogy marékszám tömtem magamba az édességet, cseppet sem. A napi adag nagyjából a 2 db natúr  mézeskalács, vagy 1-1 kisebb szelet süti, miközben a szokásos módon ettem minden mást. Pár nap után éreztem magamon ahogy szűkülnek a ruhák, és kikerekedett szemekkel néztem, amikor a mérlegre álltam. Hogy ment fel így majdnem 4 kiló ennyi idő alatt? Évek óta nem híztam az ünnepek alatt, és most sem túloztam el semmit, erre... katasztrófa.

Annyira megviselt amiért a nehezen, vagy kínok árán leadott kilók így ugrottak vissza, eldöntöttem, egy időre teljesen kiűzöm a cukrot az étrendemből, kizárólag a gyümölcsökben eszem, de még azok mértékét is visszaveszem. Másnap el is kezdtem, és bár írtam már itt arról, hogy egyedül a teát nem bírom meginni cukor nélkül, úgy húztam le aznap reggel a natúr gyömbérteát, csak úgy koppant. Aztán jött a párom, és belenyomott a számba egy szaloncukrot csak úgy megszokásból, mert néha csinál ilyet csupa jó szándékkal, így eltoltam egy nappal a cukormentességet. Persze akkor megbeszéltem vele, onnantól nincsenek sem szaloncukros, sem csokis vagy egyéb hasonló műveletek. Ő ehet ha szeretne, de tőlem tartsa távol ezeket.

3 héttel később egy kemény napon, amikor több volt a stressz a szokásosnál is, megtörtem cukor témában, és miután megettem 1 db lekváros palacsintát, utána még betoltam egy kávéskanálnyi nutellát. Kellett még akkor is, ha utólag megbántam, mert irtó rosszul voltam tőle.

Aztán eltelt még pár hét, és ismét tartottam a cukormentességet annak ellenére, hogy mindig van kéznél édesség. Nem okozott gondot visszazárni a szekrényt, vagy odébb tolni a sütis dobozt. Innen tudom, nem az akaraterőmmel vannak gondok. Na és igen, azt elfelejtettem leírni korábban, nem csak az édességekről "beszélek", mert semmilyen ételt nem ettem, amiben van cukor. Lemondtam az édes tésztákról, a gyümölcslevesről vagy mártásról, a kalácsfélékről stb. Nem, nem akarok helyettesítőket, mert az összes cukorpótlónak műanyag ízét érzek, és nagyon nem kedvelem egyiket sem.

Az újabb 3. hét megint hozott magával egy rohamot, így már másodszor sikerült megszakítanom a hatalmas elhatározásom, és beburkolnom némi cukrosat, mindezt úgy két evőkanálnyi (hamis) somlói galuska formájában. Természetesen megvolt a tanulópénz utána megint.

A súlyom ez idő alatt mit sem változott, így megint egy kompromisszumos megoldást választottam. Jelenleg ismét abban a szakaszban vagyok, amikor visszatértem a megszokotthoz, vagyis a minimálisan cukros ételekhez, de a sütiket és egyéb édességeket, a gyümölcsleveket kerülöm. Valószínűleg később sem lesz tartósan teljesen cukormentes élet, inkább alkalmanként kúra szerűen. A kilókkal való küzdelmem pedig folytatódik, miután minden mást rendbe tettem az egészségemmel kapcsolatban. Ezúttal pedig már nem csak magam fogok kísérletezni, hanem komoly szakmai segítséget is kérek, mert beláttam, egyedül ez sem megy.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Új kedvenc szín

Korábban írtam már, szeretem a színeket, és szívesen kísérletezek velük. A festést letudtuk, és mivel a falakat első festésként fehérre kentük, máshogy próbálunk színeket vinni a házba. Múlt hétvégén leparkettáztunk, de a szegélyeket magunk csináljuk, és ehhez kellett festék. Kétféle parkettát tettünk le, az egyik egy barna tölgy szín, a másik egy szürkésbarna, szintén tölgy, de kicsit másképp erezett. A szegély alapja egy 9x2 centiméteres fenyő deszka, amiből kimartuk a parketták helyét. A parkettákat levágjuk 6 centi szélesekre, és azt ragasztjuk fel a hordozó fenyő deszkára, aminek a felső 3 centije hozzá passzoló színes lesz. A festékkel aztán kicsit bajban voltunk, mert két teljesen más árnyalat, így alapvetően két különböző színben gondolkodtunk. Mivel használtunk már Remmers Deckfarbe festéket, úgy gondoltuk, annak színeiből választunk. Eleinte az antracit és a dió került szóba, aztán addig-addig szemeztem a dohány színnel, hogy úgy döntöttem, kipróbáljuk azt. Beletrafáltam, ugy...

Hurrá, festünk!

Volt itt már szó arról, hogy a rajz és a festés közel áll hozzám, de igazából egyszerűen imádok festeni. Persze leginkább saját képeket, viszont nem vászonra. A falfestés az, amit bárhol és bármikor szívesen csinálok, csak legyen egy fehér alapom, meg némi temperám és ecsetem. Bár jelenleg nem épp erről a festésről esik szó (egyelőre), egy mozgalmas időszakon vagyok túl, mert az építkezés újra és újra hozza a lehetőséget eme munkákra, ami nyilván a kedvencem az összes közül, és nem csak amiatt, mert ez már egyike a befejező műveleteknek. Közben pedig lehet izmosodni is. Tudom-tudom, csak egy hengert kell húzkodni a falon, mi abban a megerőltető, ugye? Azért közel 100 négyzetméter plafon, plusz a falak alapozása és háromszori festése azért már nem csak egy kis hengerezés. Nem egyedül csinálom, így megoszlik, de azért rendesen elfáradok a nap végére, nem kell altató. Ilyenkor mindig úgy érzem, valami új izomköteget találtam magamon, pedig nyilván nem, csak eddig ellustultak. Pár napig fá...

Az ízlés szabadsága

Néha nagyokat nevetek, amikor ütközik mások ízlése. Leginkább akkor, ha helyén kezelik az ilyesfajta különbözőségeket, és inkább viccesen szócsatáznak az épp adott témáról, mintsem vérre menő harcias válasznyilakat dobálva próbálják ráerőltetni a saját igazukat a másik félre. Tapasztalataim azt mutatják, igenis pozitív az, ha az embereknek különbözőek az ízléseik. Sok esetben akár a párkapcsolatban. Izgalmasabb összehozni két különböző ízlést, és kompromisszumot találni.  Ugyanakkor hozzá kell tennem, a különbözőségek az ízlés terén úgy lesznek könnyen áthidalhatók, ha vannak közös nevezők is. Persze ehhez ismernünk kell a másikat. Aztán ott vannak a különféle használati tárgyak, és mennyire jó már, hogy nem minden egyforma méretű (ahogy az emberek sem egyforma magasak pl.), vagy színű, formájú stb. Van választék, nem dög unalom végigmenni az utcán és mindenhol ugyanazt látni, vagy minden házban ugyanolyan berendezést találni, és még hosszasan sorolhatnám. Na és ott van a változás ...