Ugrás a fő tartalomra

Cukormentesen

Mint arról írtam itt is korábban, hosszú évek óta nem vagyok már édesszájú. Aztán arról is írtam, miként nem túlzom el az ünnepi édességeket. Nem is tettem a karácsonyi időszakban, de úgy alakult, abban az 1-1,5 hétben minden nap ettem valami cukrosat. Nem arról van szó, hogy marékszám tömtem magamba az édességet, cseppet sem. A napi adag nagyjából a 2 db natúr  mézeskalács, vagy 1-1 kisebb szelet süti, miközben a szokásos módon ettem minden mást. Pár nap után éreztem magamon ahogy szűkülnek a ruhák, és kikerekedett szemekkel néztem, amikor a mérlegre álltam. Hogy ment fel így majdnem 4 kiló ennyi idő alatt? Évek óta nem híztam az ünnepek alatt, és most sem túloztam el semmit, erre... katasztrófa.

Annyira megviselt amiért a nehezen, vagy kínok árán leadott kilók így ugrottak vissza, eldöntöttem, egy időre teljesen kiűzöm a cukrot az étrendemből, kizárólag a gyümölcsökben eszem, de még azok mértékét is visszaveszem. Másnap el is kezdtem, és bár írtam már itt arról, hogy egyedül a teát nem bírom meginni cukor nélkül, úgy húztam le aznap reggel a natúr gyömbérteát, csak úgy koppant. Aztán jött a párom, és belenyomott a számba egy szaloncukrot csak úgy megszokásból, mert néha csinál ilyet csupa jó szándékkal, így eltoltam egy nappal a cukormentességet. Persze akkor megbeszéltem vele, onnantól nincsenek sem szaloncukros, sem csokis vagy egyéb hasonló műveletek. Ő ehet ha szeretne, de tőlem tartsa távol ezeket.

3 héttel később egy kemény napon, amikor több volt a stressz a szokásosnál is, megtörtem cukor témában, és miután megettem 1 db lekváros palacsintát, utána még betoltam egy kávéskanálnyi nutellát. Kellett még akkor is, ha utólag megbántam, mert irtó rosszul voltam tőle.

Aztán eltelt még pár hét, és ismét tartottam a cukormentességet annak ellenére, hogy mindig van kéznél édesség. Nem okozott gondot visszazárni a szekrényt, vagy odébb tolni a sütis dobozt. Innen tudom, nem az akaraterőmmel vannak gondok. Na és igen, azt elfelejtettem leírni korábban, nem csak az édességekről "beszélek", mert semmilyen ételt nem ettem, amiben van cukor. Lemondtam az édes tésztákról, a gyümölcslevesről vagy mártásról, a kalácsfélékről stb. Nem, nem akarok helyettesítőket, mert az összes cukorpótlónak műanyag ízét érzek, és nagyon nem kedvelem egyiket sem.

Az újabb 3. hét megint hozott magával egy rohamot, így már másodszor sikerült megszakítanom a hatalmas elhatározásom, és beburkolnom némi cukrosat, mindezt úgy két evőkanálnyi (hamis) somlói galuska formájában. Természetesen megvolt a tanulópénz utána megint.

A súlyom ez idő alatt mit sem változott, így megint egy kompromisszumos megoldást választottam. Jelenleg ismét abban a szakaszban vagyok, amikor visszatértem a megszokotthoz, vagyis a minimálisan cukros ételekhez, de a sütiket és egyéb édességeket, a gyümölcsleveket kerülöm. Valószínűleg később sem lesz tartósan teljesen cukormentes élet, inkább alkalmanként kúra szerűen. A kilókkal való küzdelmem pedig folytatódik, miután minden mást rendbe tettem az egészségemmel kapcsolatban. Ezúttal pedig már nem csak magam fogok kísérletezni, hanem komoly szakmai segítséget is kérek, mert beláttam, egyedül ez sem megy.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Különleges nevek

Aki olvasta a regényeimet, az már rájöhetett, nagyon szeretem a különleges magyar neveket, ezért is használom őket gyakran az írásaimban. Az alkotás egyik legjobb része, amikor a fő-, és mellékszereplők nevét találom ki. Persze nem csak ilyen nevek szerepelnek a könyvekben.  Természetesen mindenkinek más a különleges és a szép, ezért nyilván nem mindenki ért majd egyet velem. Ez az egész pedig az újonnan készülő regényem miatt jutott az eszembe megint, ahol sikerült négy olyan nevet választanom a főszereplőknek, amik magam sem tudom mi miatt, de kedvesek számomra. Na és hogy milyen nevekről beszélek? Következzék a lista, ahol nagyjából a megírás időrendi sorrendjébe teszem őket. Eszter, Márton, Sára, Zsófia, Benedek, Anna, Mimi, Bella, Réka, Kolos, Ágoston, Olivér,  Emma, Léna, Jácint, Benjamin, Milán, Izabella, Áron, Róza, Bálint, Rémusz, Dániel, Johanna, Hunor, Dávid, Márk, Luca, Leó, Hanna, Flóra, Fanni, Barnabás, na és a következő regényből a két fiú és két lány: Andor, Mi...

Minden nap zöld nap

Már nem tudom megmondani pontosan hány éve kezdtük, de a mindennapjaink része a gyümölcs és a zöldség. Igen, írtam már a zöldségekről, nem fogom ugyanazokat leírni ( ide , a blog receptek fülére tettem ki pár receptet is).  Mivel nem eszem húst, helyette zöldségféléket fogyasztok, számomra ez nem nagy kunszt, csakhogy párom, aki abszolút húskedvelő volt, ma már többségében ő is zöldségféléket választ akár ebédnek is.  A lényeg azonban, hogy a napi hagyományos étkezésektől eltekintve, minden késő délután gyümölcsöket eszünk. Ahogy az én feladatom a napi tea elkészítése, úgy a páromé a gyümölcsök szeletelése. Egy jó rutin a napjainkban, ami érezhetően jót tesz mindkettőnknek. Bár nem vagyok már az a pelyhestollú ifjú madárka, az avokádót csak pár hónapja próbáltam először. Aztán ahogy életem párja mondta, "ha fű íze van, akkor az neked bejön" alapon, tényleg megszerettem. Nem spilázom túl a fűszerezést, mert ha csak simán péksütivel krémként eszem, egy avokádóhoz egy csipet sót...