Ugrás a fő tartalomra

Cukormentesen

Mint arról írtam itt is korábban, hosszú évek óta nem vagyok már édesszájú. Aztán arról is írtam, miként nem túlzom el az ünnepi édességeket. Nem is tettem a karácsonyi időszakban, de úgy alakult, abban az 1-1,5 hétben minden nap ettem valami cukrosat. Nem arról van szó, hogy marékszám tömtem magamba az édességet, cseppet sem. A napi adag nagyjából a 2 db natúr  mézeskalács, vagy 1-1 kisebb szelet süti, miközben a szokásos módon ettem minden mást. Pár nap után éreztem magamon ahogy szűkülnek a ruhák, és kikerekedett szemekkel néztem, amikor a mérlegre álltam. Hogy ment fel így majdnem 4 kiló ennyi idő alatt? Évek óta nem híztam az ünnepek alatt, és most sem túloztam el semmit, erre... katasztrófa.

Annyira megviselt amiért a nehezen, vagy kínok árán leadott kilók így ugrottak vissza, eldöntöttem, egy időre teljesen kiűzöm a cukrot az étrendemből, kizárólag a gyümölcsökben eszem, de még azok mértékét is visszaveszem. Másnap el is kezdtem, és bár írtam már itt arról, hogy egyedül a teát nem bírom meginni cukor nélkül, úgy húztam le aznap reggel a natúr gyömbérteát, csak úgy koppant. Aztán jött a párom, és belenyomott a számba egy szaloncukrot csak úgy megszokásból, mert néha csinál ilyet csupa jó szándékkal, így eltoltam egy nappal a cukormentességet. Persze akkor megbeszéltem vele, onnantól nincsenek sem szaloncukros, sem csokis vagy egyéb hasonló műveletek. Ő ehet ha szeretne, de tőlem tartsa távol ezeket.

3 héttel később egy kemény napon, amikor több volt a stressz a szokásosnál is, megtörtem cukor témában, és miután megettem 1 db lekváros palacsintát, utána még betoltam egy kávéskanálnyi nutellát. Kellett még akkor is, ha utólag megbántam, mert irtó rosszul voltam tőle.

Aztán eltelt még pár hét, és ismét tartottam a cukormentességet annak ellenére, hogy mindig van kéznél édesség. Nem okozott gondot visszazárni a szekrényt, vagy odébb tolni a sütis dobozt. Innen tudom, nem az akaraterőmmel vannak gondok. Na és igen, azt elfelejtettem leírni korábban, nem csak az édességekről "beszélek", mert semmilyen ételt nem ettem, amiben van cukor. Lemondtam az édes tésztákról, a gyümölcslevesről vagy mártásról, a kalácsfélékről stb. Nem, nem akarok helyettesítőket, mert az összes cukorpótlónak műanyag ízét érzek, és nagyon nem kedvelem egyiket sem.

Az újabb 3. hét megint hozott magával egy rohamot, így már másodszor sikerült megszakítanom a hatalmas elhatározásom, és beburkolnom némi cukrosat, mindezt úgy két evőkanálnyi (hamis) somlói galuska formájában. Természetesen megvolt a tanulópénz utána megint.

A súlyom ez idő alatt mit sem változott, így megint egy kompromisszumos megoldást választottam. Jelenleg ismét abban a szakaszban vagyok, amikor visszatértem a megszokotthoz, vagyis a minimálisan cukros ételekhez, de a sütiket és egyéb édességeket, a gyümölcsleveket kerülöm. Valószínűleg később sem lesz tartósan teljesen cukormentes élet, inkább alkalmanként kúra szerűen. A kilókkal való küzdelmem pedig folytatódik, miután minden mást rendbe tettem az egészségemmel kapcsolatban. Ezúttal pedig már nem csak magam fogok kísérletezni, hanem komoly szakmai segítséget is kérek, mert beláttam, egyedül ez sem megy.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ecet

Ecet. Egy szer, amit utálok és imádok is egyben. Nem csoportokat, de egyéneket is képes megosztani, akárcsak engem. Nem akarok itt különleges okosságokat osztogatni  egy jelentéktelennek tűnő, ámde nagyon is fontos szerről, hisz  az emberek többsége jól ismeri, a net is tele van különféle felhasználási praktikákkal, ha valakit érdekel. Pár éve alig használok mást a takarításhoz, legalábbis azokhoz, amiket sikálni kell. Legyen az konyha, fürdő, vagy más helyiség, kevés jobb szer létezik az ecetnél. Általában a 20%-os töménységűt használom higítás nélkül. Igaz, ehhez szükség van gumikesztyűre és maszkra is, néha még zárt munkavédelmi szemüveget is veszek fel. 2 perc áztatás például a vízforralóban, és egy gyors szivacsos áttörlés, majd többszöri vizes öblítés, de az indukciós főzőlapot is szívesebben takarítom ezzel, mint bármi mással. Eleinte aggódtam a tusolópanel miatt, mert hát matt fém, de míg a vegyszereket nem bírta, addig az ecetet nagyon jól viselte. Ehhez nem csak a sz...

Elszáll az agyam

Nem fogok az írásról mély eszmefuttatásokba kezdeni, csak egy újabb "furcsaságom" osztom meg, aztán ki-ki eldönti, szerinte vicces, vagy inkább fárasztó. Nekem mindenesetre kicsit ciki. Történt ugyanis, hogy vásárolni mentem, ami nem nagy ügy, mindenki csinálja. Csakhogy arról már korábban írtam, számomra az írás nem marad abba, ha lezárom a laptopot. Ha épp benne vagyok valamiben, az agyam folyamatosan kattog rajta, már-már elszáll. Emiatt nagyon kell figyelnem másra, mert könnyen beszippant akár az utcán, vagy mint ma, a boltban. Nem, nem kezdtem el magamban beszélni, motyogni, viszont a mimikám folyamatos. Eddig észre sem vettem, de ma feltűnt. Konkrétan azon kaptam magam, hogy a történet szerint -ami a fejemben íródott épp- grimaszolok. Elég furcsa felfedezés volt, és azon kezdtem gondolkodni, vajon mivel palástolhatnám. Azt hiszem, ha legközelebb kilépek az utcára és még mindig benne vagyok egy történetben, beteszem a fülest, így legalább azt hiszik mások, valami műsorra...

Három hét és egy kis ráadás

Az utóbbi 3 hetem nagyjából az egyik dokitól a másikig futkosásról szólt, és még nincs vége. Belegondolva, többekkel találkoztam ez alatt a pár hét alatt, mint az elmúlt 10-15 évben összesen. Lassan haladok az eredményekkel, de haladok, és most ez a lényeg. A 3 alapproblémából 1-et lezártam (autoimmun, rendszeresen ellenőrizni kell), a másik 2-ben talán javulóban vagyok (gyógyszerek, kisműtét). Aztán a múlt héten ráadásként jött még egy újabb gondom, bár az már fogászati eset. Kicsit elegem is lett mindenből, mert ha ezt az évet egy szóban kellene jellemezni, elsőre a fájdalom szó jut eszembe. Mikor végre kicsit fellélegezhettem, hogy kezdenek múlni a mindenféle fájdalmak, csak sikerült a korona alatti fogamnak is bedurrannia, aminek következtében volt egy korona szétvágás, egy húzás, és mellé egy ciszta leszedése, amire a fog kihúzása után derült fény. Nagyon rákészültem erre a napra, mert már ebédet sem ettem, nehogy lerókázzam a dokit az idegességtől vagy fájdalomtól. Az utóbbitól v...