Csak semmi sallang

Kis ideje elvonultam mindentől, mert most nem jó. Sem fizikailag, sem mentálisan. Folyamatosan fáj valamim, részben emiatt pocsékul alszom, akkor is rémálmaim vannak, ráadásul ebben az évben mintha folytatódna az előző év, amitől megint egyre közelebb kerülök a pánikrohamokhoz, szóval csak ennyi ami van. Emiatt nem írtam posztokat már 1-2 hete sem a közösségi oldalakon, sem itt, csak a korábban megírtakat dobta ki a rendszer. Majd folytatom, ha kicsit jobb lesz, és nem kizárólag a nyavalygásaimmal tudom tele tolni a netet. Hamarosan. Talán.

Eme nem túl hosszú posztomban egyetlen dologra fókuszálok, mégpedig a házasságra. Van némi tapasztalatom e téren, ugyanakkor pár dolgot talán kicsit másképp látok, mint mások. A gyerekek születésén kívül még sosem számított az a semmitmondó fecni, amit házassági anyakönyvi kivonatnak hívnak. Őszintén szólva, pár ugyanennyire fontos papírral együtt lapul valahol mélyen egy eldugott fiókban. Talán ha a nagy nap tényleg olyan szép lett volna, mint amilyenről mindenki álmodik, most nem egészen ezt írnám, de számomra -akár emiatt akár nem- semmi jelentősége. Sok-sok éve szeretem a párom, és mint mindenkinek, nekünk is voltak hullámvölgyek a kapcsolatunkban, de biztosan állíthatom, nem az a papírcetli állt annak útjába, hogy bármelyikünk kilépjen a kapcsolatunkból. Házasként rég nem a házasságban hiszek, hanem a jó kommunikáción alapuló elfogadó-, támogató kapcsolatokban amik kétirányúak, mindkét fél felől a másik irányába. Ugyanez vonatkozik a gyűrűre is. Szimbolizál valamit, de sokan nem a...

A jelenlegi egy hosszabb poszt lesz, ami már jó ideje fogalmazódik bennem. Szakmázni fogok egy kicsit, méghozzá az építőipar területén. Próbálom pontokba szedni a tartalmat, amik a fejemben teljesen random jöttek elő, mert nem akarom, hogy mások fejében is akkora káosz legyen, amekkora az enyémben volt a poszt megírásának kezdetén. Szeretném előre leszögezni, attól függetlenül, hogy általánosan fogalmazok, nem azt jelenti, hogy minden szakmabeli vagy ügyfél egyforma, csak vannak hasonló esetek. Néha ugrok az ügyfélkörből a vállalkozói körbe egy-egy témán belül, mert épp két oldalról is meg akarok mutatni valamit. Miért íródik eme poszt? 2024 volt az az év, amikor az átlagosnál jóval többször találkoztam olyan emberekkel, akik meggyőződéssel csináltak vagy csináltattak rossz dolgokat, vagy rosszul. Szeretnék inkább egy kisebb útmutatót adni azoknak akik próbálnak jót és jól csinálni, és ennek érdekében képesek és hajlandók kompromisszumokat kötni. Igyekszem néhány ötletet is adni, talán...

Miután többeknek segítettem már megvalósítani az álmaik kisebb vagy nagyobb részét, 2023 év végén eldöntöttem, hogy egy kicsit magamat helyezem előtérbe, és a saját álmaimra koncentrálok. Mivel a gyerekek kirepültek és ketten maradtunk, elérhetőnek látszott mindez. Ezeknek az álmoknak volt egyik része, hogy valahogy megmutassam a könyveimet, amit végül sikerült még 2024 elején megcsinálnom, hisz az Irkán épp ezt valósítottam meg. Aztán ahogy próbáltam továbblépni, az elmúlt év döntötte ránk sorban a problémákat, és az álmaim valahogy a háttérben maradtak. Ahogy egy korábbi posztomban írtam, nem tervezek hosszú távra, de attól még vannak álmaim, amik arra várnak, hogy rövid távú célok legyenek belőlük. Na és hogy mi az amit még szeretnék megvalósítani, ha lesz rá időm? Egy saját műhely, ahol szabadon tervezhetek és alkothatok bármit, amihez épp kedvem támad. Egy hely, ahol keveredhet a fa illata a textilekével, vagy épp a festékekével, ahol megférnek a matt anyagok a csillogással, a fe...

Életem egyik óriási csodája, hogy imádok tervezni. Nem fogom felsorolni, hogy mi mindent terveztem már, mert elég hosszú lenne a lista. Ami viszont most megint terítéken van, az a bútor. Nem kicsi a kihívás, amikor egy "nemszeretem" helyiséget kell bebútorozni, történetesen egy amerikaikonyhás nappalit. Sokat törtem a fejem a két tér elválasztásán, mert sehogy sem akart tetszeni, bármit is találtam ki. Aztán jött egy pici szikra, egy lámpa ötlete, és azonnal hozta is magával a többit, amit korábban teljesen máshogy képzeltem el. Na és honnan indult a gondolat? Onnan, hogy nem szeretem a hagyományos plafonról lógó lámpákat, vagy ahogy régen mondtuk, csillárokat. Bár most nagy divat a plafonba épített led lámpa, olyan elnyűttnek tűnt már, azt sem akartam. Úgy gondoltam, a falakon körben visszük végig a ledet, és a két (nyitott) helyiség találkozásánál a térelválasztó bútor szélébe építünk egy magas-, plafonig érő lámpát. Na és hogy milyen lesz? Készítek egy üvegfalú dobozt fa s...

Hogy mi is történt? Jó sok szar borult a nyakunkba, szóval nem is részletezem. Inkább csak annyi lesz a poszt, hogy mit tanultam belőle, mire vagyok büszke, és mit szeretnék 2025-re. Amiket tanultam: - nem tervezek hosszú távra - ha azt hiszem, már nem jöhet rosszabb, de igen, mindig van lejjebb, de van feljebb is - kellenek a szeretteim, hogy átvészeljem a nehéz időszakokat - leszarom, hogy a világ körülöttem egyre nyomorultabb, én akkor is próbálok kedves lenni másokkal - az ég kékjét, a fű zöldjét nem az ablakon át vagy a tévében kell nézni - az írás segít egyensúlyban maradni Amikre büszke vagyok: - több év után vettem a bátorságot és megosztottam a könyveimet másokkal (azt hiszem, ez nem csak az év, hanem az életem egyik legnagyobb büszkesége a tartalmaktól függetlenül) - meg tudtam maradni a kevés cukros kajánál, és visszaszorítottam az üdítőket/gyümölcsleveket 1 % alá - a pocsék év közepette is meg tudtam tartani a többségében pozitív hozzáállásom Amit pedig szeretnék: túlélni e...