Megjöttek a napsütéssel teli napok, amikor már kora reggel játékosan szalad át a fény a függönyök aprócska lyukai közt, mintázatokat rajzolva a falra. Ha nem lennének még hidegek az éjszakák, nyitott ablaknál hallgatnám a hajnali madárcsicsergést, bármilyen korai is legyen.
Napközben aztán ahogy jövök-megyek a ház körül, mindig észreveszek pár apróságot, amit még meg kell csinálni, mielőtt túl késő lenne. Ilyen például a falból kilógó csövek bedugaszolása, mielőtt darazsak fészkelnének bele, vagy jutnának be a lakásba ezeken keresztül. Bár nem olyan egyszerű, de azért jobb megelőzni a kellemetlenségeket.
A napokban kicsit több figyelmet szentelek az udvarban lévő növényeknek is. Tegnap például úgy bámultam a korallberkenye és babérmeggy új hajtásait, teljesen kikapcsoltam közben. Észre sem vettem amikor szóltak hozzám, annyira elvarázsolódtam a sok-sok apró rügytől és hajtástól. Igen, néha egészen fura vagyok :D. Néha mint valami szerelmes tini, úgy bámulom a növényeinket, vagy beszélek hozzájuk, akár egy szülő a kisgyerekéhez, dícsérem őket, a szépségüket, kitartásukat, főleg az idei tél után.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése