Csak semmi sallang

Hiába vagyok túl az ötödik x-en, ma is rendszeresen tanulok nem csak a nagyvilágról, szakmákról, az emberek természetéről, hanem főképp magamról. Régóta figyelem magam, a reakcióim, amik néha nem is tudatosak, bár egyre inkább lesznek azok a tanulási folyamat által. Hiába gondolom azt, hogy jól ismerem magam, amikor új szituációba/közegbe kerülök, akkor derül ki, bizony én is változok, vagy rosszul mérem fel egyes adottságaimat. Valahol valamikor (talán a közösségi médiában) említettem már korábban, az egész életemet a "mindig közbejön valami" határozta meg. Bármibe kezdtem amit a saját örömömre vagy előrelépésem miatt tettem, 90%-ban közbejött valami, ami általában nem kizárólag rajtam, vagyis az akaratomon múlt. Nehezen viselem a meghiúsult projekteket, amikor mások döntik el helyettem, csinálom-e vagy sem, ahogy bosszant a saját szervezetem szabotáns tevékenysége is. Valahogy mindig a legrosszabbkor történik velem valami. Akkor, amikor végre magamat helyezem előre. A legut...

Párom gyakran viccelődik velem a nyers zöldségek szeretete miatt, amin egyre kevésbé lepődök meg, mert tényleg olyan vagyok néha, mint valami kecske.  A salátafélék nyilván alapok, ezeket nem is boncolgatnám. Mostanában viszont eléggé rákaptam a sárgarépára, édesburgonyára és a brokkoli szárra, néha a cukkinire, szívesen rágcsálom ezeket, ha éhesnek érzem magam (pedig nem kellene). Még mindig jobbnak találom, mintha édességbe és sós rágcsákba folytanám az éhségem. Ugyanakkor próbálom nem túlzásba vinni, így inkább csak amolyan kis mennyiségű nasiként fogyasztom. Érdekes, míg a karfiolt kizárólag savanyúságként bírom megenni, a brokkoli jöhet   nyersen is. Répát máskor is ettem, nem nagy ügy, de az édesburgonya meglepett, mennyire ízlett már elsőre. Mostanában egyre gyakrabban jut eszembe, hogy kipróbáljam a pácolt és a párolt gyömbért is. Az előbbitől az ereje-, utóbbitól az elkészítése miatt tartok, de azt hiszem, ki fogom próbálni, mert teában is bejött. (Talán a japán és ko...

A változások elengedhetetlenek az életünkben, és többnyire kihat az életterünkre is. Így vagyok én is. Ahány helyen éltem, mindig voltak változások a berendezésekben, használati tárgyakban, mint például most a mosogató.  Elöljáróban annyit róla, hogy méretét tekintve óriási. 1 medencés, de simán alkalmas lenne babafürdető kádnak. Ugyanakkor a márkás mosogatók töredék áráért vettem, tehát nem egy drága darab, még ha a kinézete azt is sugallja. Életem során megtanultam, hogy a lakásunknak, a berendezési tárgyainknak velünk együtt kell változniuk. A mosogatóra kivetítve próbálom leírni a lényeget: fiatalon elég volt egy aprócska mosogató a kis edényeknek, mert az ember nem főzött akkora adagokat 1-2 személyre. Aztán amint család lett, a tagok számával nőtt az edények mérete, így szükség volt egy nagyobbra. Nem flancolásból, hanem szükségből. Ma pedig hiába vagyunk ketten újra, amikor itt az egész család (terveim szerint gyakran vendégelem meg őket), bizony szükség van a hatalmas edény...