Nem szeretem a politikát, épp ezért próbálom rövidre fogni ezt a bejegyzésem, amennyire tudom. Amiért ez íródik: múlt héten két olyan eset is volt, ami mélyen megrázott. Nem a politikában, hanem miatta.
Megéltem a rendszerváltást, és bár távoltartottam magam mindenfajta kinyilatkoztatástól, mindig a megérzéseimre hallgattam, amik nem szoktak becsapni. Amikor a jelenlegi kormánypárt hatalomra került, pár éven belül azt gondoltam, jaj az országnak, ha ez így marad. Szerintem elég nagy jaj van már egy ideje, de egyre rosszabb a helyzet. Nem írom le itt a hírekben olvashatókat, sem a propagandát vagy ellenpropagandát, csak egyetlen dolgot. Egy kormány, akire egy ország lakossága rábízza a vezetést, annak a lakosságot kellene szolgálnia, és nem egymás ellen uszítania az embereket, és olyan viszályt kiváltani, ami az egyszerű emberek lelkét is mélyen megmérgezi. Számomra ez a tiszteletlenség felső foka.
Bár a politikát nevezhetnénk a világ legnagyobb stratégiai "játékának", amit lehetne jól is csinálni, egyre inkább úgy érzem, ez a "játék" tele van csalókkal, akik mások kárán hatalmaskodnak, és egyre többen vannak, amitől már kimondottan idegesítő ez a "játék". Szerintem soha, semmilyen körülmények között nem szabadna megbontani egy nemzet egységét, főleg nem az adott ország választott vezetőinek.
Nem kell velem egyetérteni, egyszerűen csak elkeserít a helyzet, hogy az emberek a közelemben fényévnyi távolságot tartanak egymástól, vagy utálják egymást kizárólag a politikai uszítás miatt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése