Magozás

Eljött az idő, amikor bőven szezonja van még a paprikának, paradicsomnak, cukkininek és egyéb tökféléknek, emiatt pedig most érdemes gondolni a jövő évi termésre.

Ha tehetem, nem bolti magot veszek és abból ültetek, hanem az előző évi termések magjait használom fel. Épp ezért ülök mostanában kicsit többet a konyhaasztalnál, és mosok, vagdosok, kapargatok, vagyis szedem ki a magokat a termésekből. Ha már úgyis teszünk el lecsót készen a fagyasztóba, tököt főzeléknek, vagy rántunk ebédre cukkinit, ugyan miért is ne töltenék velük egy egészen kicsit több időt, és szedném ki a magjukat, hogy a következő évre megint szép termésünk legyen. Bár nem drágák a kerti magok, gyakran voltak gondjaim velük, ezért szoktam rá erre a megoldásra. Látom amit leszedek, tudom milyen fajta és mennyire finom, hisz ettem belőle, így szinte biztosra megyek, legalábbis abból a szempontból, hogy azt a magot kapom, amit szeretnék. Az már más kérdés, vajon kikelnek-e, de mindenben van rizikó, így ebben is. Ettől függetlenül úgy érzem, még mindig ez a megfelelő módja annak, hogy kicsit jobban figyeljek a biotermesztésre.

Épp azon filóztam a napokban, a paradicsomokat inkább dézsába kellene pakolnom jövőre, és a teraszon termeszteni, ahogy néhány paprikát is. Részben megoldanám vele az árnyékolást (egy részük paradicsomfa), részben pedig gyorsabban elérhető lenne a reggelihez vagy az ebédhez való. Épp emiatt gondoltam arra is, hogy a terasz melletti részt néhány gyógynövényen kívül inkább fűszernövényekkel ültetem be elöl és hátul is, figyelve arra, melyik a nap-, illetve árnyék kedvelő. Ezen még dolgoznom kell, információkra van szükségem, mert néhánytól eltekintve még nem vagyok bennük elég járatos. Ha viszont sikerül megvalósítanom, valószínűleg onnantól azokat is saját magról ültetek.

Vannak tervek, "csak" meg kell találni az optimális helyet, öntözést, árnyékolást stb. Nagyon szeretném, ha néhány év múlva már egyáltalán nem kellene magokat vennünk, hanem körforgásban minden zöldségfélét megtermelnénk és szaporítanánk magunk, ami a saját szükségleteinket kielégíti a konyhában. Van még min dolgozni addig, ahogy tanulni is, de ahogy mondják: gyakorlat teszi a mestert. :D