Bakancslista

Sosem volt bakancslistám, de nemrég készítettem, ráadásul egyszerre hármat, amikből van amelyik egészen nyúlfarknyi, egy másik pedig hosszabb. Az oka? Természetesen az új regényem, ahol fontos szerepet játszanak. Míg írok, a képernyőn van, hogy bármikor rápillanthassak, és miután letudtam bármelyik tevékenységet a listán, kihúzhatom.

Emiatt gondolkodtam el, talán nekem is szükségem lenne egyre. Nem egy teendő listára, amire úgyis csak munkák kerülnének, ahogy nem is az álmaimra, amiről már írtam itt a blogon is korábban, hanem valami olyanra, amit mindig is ki akartam próbálni. Amikor aztán próbáltam végiggondolni, és elkezdtem jegyzetelni, rövid időn belül abba is hagytam. Miért? Mert a saját bakancslistámnak csak eleje van, de a végét nem láttam, kizárólag a több évtized alatt meghiúsult terveket és vágyakat, amik néha egészen aprócskák voltak, mégis sokáig feledésbe merültek, mert elnyomtam őket magamban. Most pedig fáj, ha így látom őket leírva. A kudarcokat, a saját kudarcaimat, amik arra emlékeztetnek, hogy mindig utolsó voltam saját magamnak. Ez volt az a pont, amikor azt éreztem, a készülő regényem akár szólhatna rólam is (nem, nem rólam szól), és ez a  bakancslista visszavágott egy olyan világba, amiből hosszú időn keresztül alig bírtam kievickélni.

Közben pedig ott vannak ellensúlyként azok a dolgok, amit a lehetőségekből kifolyólag kipróbáltam, megtettem, szóval a valóságban most sem annyira fekete vagy fehér minden, mint amennyire a lista írásakor láttam. Mindegy, jelenleg arra a listára fókuszálok, amit épp a főhőseim igyekeznek letudni, azokat legalább "kipipálhatom", aztán talán egyszer, valamikor, mégis belekezdek abba a saját bakancslistába.