Ugrás a fő tartalomra

Szerkesztések

Közel egy hónapja tettem ki az új könyvemet is az Irkára, ami végül nem lett olyan drámai mint a korábbiak, se olyan poénos mint amilyennek eleinte akartam, sem olyan hosszú, mint aminek indult eredetileg. Cserébe ha minden igaz, kevesebb benne a hiba.

Na és ezt az utolsót amiatt említem, mert ahogy azt korábban írtam már az Irkán, bizony a történetek gyors írása miatt hibázok a szövegben. Miközben írtam az utolsó regényt, vissza-visszatértem az előzőek javításához. Ami hátravan, az a "hogy"-talanítás. Annyira máshol volt a fókusz korábban, most újra elolvasva őket, kibukott a sok "hogy".

A lényeg, míg nem jön egy újabb írhatnék hullám, addig megpróbálom újra átnézni az írásaimat, kiszedni minden felesleget belőlük, és átfogalmazni ahol szükséges. A hogy-ok miatt pedig biztosan lesz több ilyen is, akarom mondani, elég sok. Az mondjuk érdekes, a blogokon ritkábban használom. Talán csak amiatt, mert sokkal rövidebbek a posztok, és nem a történet gyors leírása a cél, mielőtt elveszítem a fonalat. Végül is mindegy, segítség nélkül igyekszem fejlődni.

Cseppet sem könnyű a szöveget hézagos sorok nélkül megfogalmazni. Személy szerint engem rettentően zavarnak azok az e-könyvek, amikben nem figyelnek ezekre. Persze ez lehet konvertálási nehézség is, de számomra fontos, hogy a saját szövegeimben nagyjából egyenletesek legyenek a szóközök, ne pedig hatalmas foghíjakkal tűzdeltek. Nem könnyű ennek megfelelően fogalmazni. Itt a blogban is szenvedek, mert próbáltam sorkizárással írni az elején, de a szerkesztő nézet eltérő méretű mint a látogatói oldal, így elcsúsznak a mondatok, és szörnyen zavaróak. Itt emiatt mondtam le róla, és maradtam a balra rendezésnél.

 A regények írása közben nagyon kell figyelnem az elütésekre, mert az autocorrect-et kikapcsoltam. Bár a segítségre fejlesztették, nekem sokkal több hibát generált, mint amennyit magamtól elkövettem. Alkalmanként egészen érdekes mondatok is sikerültek emiatt, bár ezek elég gyorsan kiderültek, így az elsők közt javítottam.

Korábban bele sem gondoltam, mennyi munka van egy regénnyel. Bár a történet a lényeg, amit betűkkel fogalmazok meg, nem lehet szavak értelmetlen egyvelege. Kellenek a keretek, ahogy az érthetőségen túl, legyen formája is. Mostanában gondolkodtam el azon, talán a tartalmi tagolásukon is változtathatnék, de egyelőre csak fontolóra vettem, még nem jutottam el az elhatározásig. Közben egyre csak gyűlnek a könyvek, velük együtt pedig a javítani-, vagy szerkeszteni valók is :D

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A szőlőlugas

Már nem emlékszem pontosan, vajon írtam-e valaha arról, hogy a nagyszülők hiánya miatt gyermekkorom nyarait az anyai nagyanyám húgánál töltöttem falun. Ő volt a pótnagyim, és azt hiszem, sosem kívánhattam volna jobb nagyit nála. Szigorú volt, mégis kedves, rengeteget köszönhetek neki, sokat tanultam tőle.  Sosem felejtem el, hányszor töröltette el velem újra és újra az üvegpoharakat, mert még mindig talált rajta akárcsak egy apró foltot is. Azóta is eszembe jut, ahányszor csak kiszedem a poharakat a mosogatógépből, és látom a rajta maradt cseppek nyomait. Szinte hallom a hangját, és lelki szemeim előtt látom a pillantását, ahogy mondaná: ez még nem tiszta, töröld csak fényesre! Talán régen kevésbé mondtam volna rá, de ma már a szép emlékeim közt őrzöm. Bár mindig szegények voltak, és emlékeim szerint még a faluból sem tette ki a lábát önként soha, messze földön (de legalábbis a faluban) híres volt az udvara. Rettenetesen sok virágot ültetett minden évben, amit aztán nyaranta velem ...

Darálóban

Mit mondhatnék? Nem vagyok jó passzban. Kicsit olyan, mintha bekerültem volna egy lelki darálóba, ahová csak tuszkolnak befelé, és darabokban jöhetek ki. Tudom-tudom, fűszerezzek és csináljak belőle jó kis "fasírtot". Egyetlen "pozitívuma" ennek az egésznek, hogy egy iszonyatos nagy löketet adott az új regényemhez, ami múlt hét pénteken elkészült, a hétvégén javítottam újra, és hétfőn felkerült az Irkára . Őszintén szólva talán azért lett kész ennyire gyorsan, mert sok-sok saját élmény van benne, kicsit elferdítve, icipicit szépítve, néhol átformálva. Itt-ott bizony én magam vagyok, hol az egyik-, hol a másik szereplőben.  Nem szépítem, a történet alapját részben a jelenlegi helyzetem fogalmazta meg bennem, amire nagyjából a közepe táján jöttem rá. Ebben a történetben van a legtöbb valós-, nem 100%-ban kitalált elem. Sokat segített a feszültség levezetésében, amit igyekeztem csendben tenni. Valahogy most nem ment a hangoskodás. Azért bármennyire is   vagyok  magam a...

Lassan át kell szellemülni méhecskébe

Nem valami jó kis kezdő szexoktatásról van szó, ilyenekkel majd foglalkozik más. Mindössze annyi, hogy írtam már egy korábbi posztomban a melegről, az észrevett hatásokról, amihez hozzátartozik a rovarok, bogarak eltűnése is. A korábbi évekhez képest alig látok rovarokat. A szúnyogháló idén nagyjából dísznek van. Na persze cseppet sem a szúnyogokat hiányolom, inkább azokat a hasznos rovarokat, amik a beporzást végzik a gyümölcsfákon, vagy a kertekben a virágos haszonnövényeken. Idén egyszerűen szinte teljesen eltűntek. Pár napja elkezdtem keresgélni a neten olyan infókat, hogyan tudom én magam segíteni a kerti növényeket a beporzásban, hogy végül teremjenek is, ne csak virágozzanak, aztán elpusztuljanak. Szerencsére van elég sok írás és videó a témában, ha valaki mást is érdekel, azonnal talál válaszokat a kérdéseire. Nem szeretem a bogarakar, rovarokat, mégis inkább elviselem őket, mint nekem kelljen elvégeznem még egy plusz feladatot. Ha jobban belegondolok, ők valahol mind amolyan i...