Lottó láz

Na nem nálam, annál spórolósabb vagyok, minthogy kidobáljak évente több tíz-, vagy százezret bármilyen szerencsejátékra. Ettől függetlenül egy vagy két alkalommal én is töltök ki egy-egy rubrikát valamelyik szelvényen.

Na és mi az eredmény? Eddig semmi. Mit tanultam belőle? Maradjak meg ennél az alacsony mennyiségű játéknál, feleslegesen ne kockáztassam a meglévő pénzem.

Érdekesség, hogy minden alkalommal egy-egy álom közben jönnek a számok, és ismétlődnek. Azt senki se kérdezze, vajon minek ha nem nyerőszámok, mert nem tudnék rá válaszolni. Na és ami okán eme poszt íródott: a legutóbbi esetben voltam a legközelebb egy nagy összegű nyereményhez, csakhogy jól megtréfált Fortuna keze. Hogyan? Minden egyes ikszet amit behúztam, csak eggyel balra kellett volna tolnom. Dühítő? Idegesítő? Talán igen, de én jót nevettem rajta, és csak újra levontam a következtetést, felesleges lenne foglalkoznom a szerencsejátékkal, mert ez nem az én terepem.

Még huszonéves koromban mondta nekem valaki, hogy én is olyan ember vagyok, aki azért nem nyer soha semmit, mert túl jó vagyok (szerintem ez kis túlzás volt részéről, de ki tudja, lehetett-e benne bármi). Igaz, ha nyernék, nem tartanék meg mindent magamnak, mert biztosan megtalálnám a módját, hogyan segíthetnék minél több embernek, de a valódi jóság nem csak ennyit tesz. Persze nem is gondolkodom ezen mélyebben, mert nincs a kezemben egy nyertes szelvény sem, én pedig vagyok annyira földhözragadt, nem kezdek el olyan pénzt költeni, ami nem áll a rendelkezésemre. Így tehát a lottó láz engem nagyon-nagyon messziről elkerül.