Nagyon bírom a térképezést, már ami a városokban való eligazodást jelenti. Azt hiszem, elég szerencsés vagyok, hogy jól tájékozódom térképen és térben is, amit nem bírok, az a gps. Rettentően idegesít, ha egyedül vezetek, így inkább nem használom. Kizárólag akkor hagyatkozom rá, ha én vagyok a navigátor.
Amikor ismeretlen helyre kell mennem, az egyik legjobb barátom a google térkép és street wiew. Megkeresem a címet, és végigmegyek az úton onnantól, ahonnan már nem vagyok ismerős. No nem sok száz-, vagy ezer kilométeres utazásokra kell gondolni, bár lehet, hogy azt is így oldanám meg. Először megnézem az utakat, elágazásokat, memorizálom a településeket, azokat a lefordulásokat, amikben nem vagyok biztos, hogy meg bírom jegyezni, aztán az úti cél városhoz, vagy akár faluhoz érve a térképpel párhuzamosan alaposan átnézem a street wiew-t is. Mindig figyelek a frissítés dátumára, mert ha régi, akkor a figyelmem nem terelődik a színekre, inkább csak a házak formájára, a fontosabb táblákra. Igazodási pontokat keresek, amikhez tarthatok. Szeretek felkészülten nekivágni az ismeretlennek. A térkép macerásabb részeit néha letöltöm a telefonomra, szükség esetére. Persze van, hogy helyiekre is támaszkodnom kell, de többségében elég a térképezés.
Nem állítom, hogy nincs olyan hely, ahol eltévednék, de szerencsére elég jól eligazodom. Talán másoknak túlzás lehet ez a fajta felkészülés, nekem biztonságot ad, akárcsak az élet egyéb területein.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése