Ugrás a fő tartalomra

Térképezés

 Nagyon bírom a térképezést, már ami a városokban való eligazodást jelenti. Azt hiszem, elég szerencsés vagyok, hogy jól tájékozódom térképen és térben is, amit nem bírok, az a gps. Rettentően idegesít, ha egyedül vezetek, így inkább nem használom. Kizárólag akkor hagyatkozom rá, ha én vagyok a navigátor.

Amikor ismeretlen helyre kell mennem, az egyik legjobb barátom a google térkép és street wiew. Megkeresem a címet, és végigmegyek az úton onnantól, ahonnan már nem vagyok ismerős. No nem sok száz-, vagy ezer kilométeres utazásokra kell gondolni, bár lehet, hogy azt is így oldanám meg. Először megnézem az utakat, elágazásokat, memorizálom a településeket, azokat a lefordulásokat, amikben nem vagyok biztos, hogy meg bírom jegyezni, aztán az úti cél városhoz, vagy akár faluhoz érve a térképpel párhuzamosan alaposan átnézem a street wiew-t is. Mindig figyelek a frissítés dátumára, mert ha régi, akkor a figyelmem nem terelődik a színekre, inkább csak a házak formájára, a fontosabb táblákra. Igazodási pontokat keresek, amikhez tarthatok. Szeretek felkészülten nekivágni az ismeretlennek. A térkép macerásabb részeit néha letöltöm a telefonomra, szükség esetére. Persze van, hogy helyiekre is támaszkodnom kell, de többségében elég a térképezés.

Nem állítom, hogy nincs olyan hely, ahol eltévednék, de szerencsére elég jól eligazodom. Talán másoknak túlzás lehet ez a fajta felkészülés, nekem biztonságot ad, akárcsak az élet egyéb területein.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Különleges nevek

Aki olvasta a regényeimet, az már rájöhetett, nagyon szeretem a különleges magyar neveket, ezért is használom őket gyakran az írásaimban. Az alkotás egyik legjobb része, amikor a fő-, és mellékszereplők nevét találom ki. Persze nem csak ilyen nevek szerepelnek a könyvekben.  Természetesen mindenkinek más a különleges és a szép, ezért nyilván nem mindenki ért majd egyet velem. Ez az egész pedig az újonnan készülő regényem miatt jutott az eszembe megint, ahol sikerült négy olyan nevet választanom a főszereplőknek, amik magam sem tudom mi miatt, de kedvesek számomra. Na és hogy milyen nevekről beszélek? Következzék a lista, ahol nagyjából a megírás időrendi sorrendjébe teszem őket. Eszter, Márton, Sára, Zsófia, Benedek, Anna, Mimi, Bella, Réka, Kolos, Ágoston, Olivér,  Emma, Léna, Jácint, Benjamin, Milán, Izabella, Áron, Róza, Bálint, Rémusz, Dániel, Johanna, Hunor, Dávid, Márk, Luca, Leó, Hanna, Flóra, Fanni, Barnabás, na és a következő regényből a két fiú és két lány: Andor, Mi...

Cukormentesen

Mint arról írtam  itt  is korábban, hosszú évek óta nem vagyok már édesszájú. Aztán arról is írtam, miként nem túlzom el az ünnepi édességeket. Nem is tettem a karácsonyi időszakban, de úgy alakult, abban az 1-1,5 hétben minden nap ettem valami cukrosat. Nem arról van szó, hogy marékszám tömtem magamba az édességet, cseppet sem. A napi adag nagyjából a 2 db natúr  mézeskalács, vagy 1-1 kisebb szelet süti, miközben a szokásos módon ettem minden mást. Pár nap után éreztem magamon ahogy szűkülnek a ruhák, és kikerekedett szemekkel néztem, amikor a mérlegre álltam. Hogy ment fel így majdnem 4 kiló ennyi idő alatt? Évek óta nem híztam az ünnepek alatt, és most sem túloztam el semmit, erre... katasztrófa. Annyira megviselt amiért a nehezen, vagy kínok árán leadott kilók így ugrottak vissza, eldöntöttem, egy időre teljesen kiűzöm a cukrot az étrendemből, kizárólag a gyümölcsökben eszem, de még azok mértékét is visszaveszem. Másnap el is kezdtem, és bár írtam már itt arról, hogy...

Minden nap zöld nap

Már nem tudom megmondani pontosan hány éve kezdtük, de a mindennapjaink része a gyümölcs és a zöldség. Igen, írtam már a zöldségekről, nem fogom ugyanazokat leírni ( ide , a blog receptek fülére tettem ki pár receptet is).  Mivel nem eszem húst, helyette zöldségféléket fogyasztok, számomra ez nem nagy kunszt, csakhogy párom, aki abszolút húskedvelő volt, ma már többségében ő is zöldségféléket választ akár ebédnek is.  A lényeg azonban, hogy a napi hagyományos étkezésektől eltekintve, minden késő délután gyümölcsöket eszünk. Ahogy az én feladatom a napi tea elkészítése, úgy a páromé a gyümölcsök szeletelése. Egy jó rutin a napjainkban, ami érezhetően jót tesz mindkettőnknek. Bár nem vagyok már az a pelyhestollú ifjú madárka, az avokádót csak pár hónapja próbáltam először. Aztán ahogy életem párja mondta, "ha fű íze van, akkor az neked bejön" alapon, tényleg megszerettem. Nem spilázom túl a fűszerezést, mert ha csak simán péksütivel krémként eszem, egy avokádóhoz egy csipet sót...