Ez egy érdekes téma, és hosszan lehetne beszélni róla, de azt meghagyom szakembereknek, akik nálam sokkal jobban értenek ezekhez. Egyszerűen csak eszembe jutott egy elejtett "te mindent előre tudsz" mondatból, és kicsit elmerengtem rajta. Végülis nem egy boszorkányság ez az egész.
A korábbi posztokból is kiderül (legalábbis remélem, hogy így van), nem próbálom normalizálni vagy jónak beállítani az egyértelmű rosszat, inkább csak amolyan tapasztalatszerzésnek, ami alapján sémákat állítok fel magamnak, hogy elkerüljek más rossz dolgokat. Figyelek a körülöttem zajló eseményekre, és nem kell látónak lenni ahhoz, hogy bizonyos emberek viselkedését, történéseket előre tudjak vetíteni magamnak, vagy a környezetemnek. Ehhez persze kellenek a korábbi tapasztalatok, tehát ha valaki még nagyon fiatal, vagy inkább úgy lenne helyes, hogy kevés tapasztalata van (az ok most teljesen mindegy), nyilván nehezebben állítja fel ezeket a sémákat. Ilyenkor jól jönnek a tanácsok tapasztaltabbaktól.
Nehezen írom le, de tényleg kellenek a kellemetlen, rossz tapasztalatok az életünkbe, mert azok által is fejlődünk. A segítségükkel alakítjuk a sémáinkat, amivel később védhetjük magunkat. Aztán ahogy a mondás is tartja, az "okos más kárán, a hülye a sajátján tanul". Nyilván nem küszöbölhetek ki minden tévedést, hibát, ezért figyelek másokra. Épp erről az odafigyelésről szólt egy korábbi posztom, csak kizárólag a sm felületeken. Mindez azonban a való életben is nagyon fontos. Tanulhatunk másoktól. Jó és rossz megközelítéseket, megoldásokat, és felállíthatjuk a saját sémáinkat.
A sémák jók. Segítik az életünket, kiegészítik az ösztöneinket, és elraktározódnak mélyen az agyunkban, hogy amikor szükségünk van rájuk, csak előugorjanak, és egy vészharangot kongassanak a fejünkben ha gond van, vagy zöld lámpát jelezzenek, ha jó úton haladunk.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése