Ugrás a fő tartalomra

Bolti roham

Megint egy "ünnep". Reggel alaposan benéztem a hűtőbe, és a világ összes nyugalmával konstatáltam, hogy bizony alig van benne valami, rendesen kifogyott. Visszagondolva, talán két hete vásároltunk be, amikor feltöltöttük. A fagyasztóban még van némi utánpótlás, de azt sem pakoljuk színültig, így most abban is pangás van nagyrészt. Ami eszembe jutott: "abból gazdálkodom, ami van itthon".

Néha tényleg nem értem az embereket. Ez az ünnepek előtti bolt kifosztás, az egymás hegyén-hátán áteséssel járó tömeg még mindig dívik, pedig nehezen hiszem el, hogy ez bárkinek is jó lenne. Tudom, vannak esetek, amikor valaki nem tudja megoldani máskor a vásárlást, mert valóban nincs rá ideje vagy lehetősége, de valljuk be őszintén, többségünknek lenne. Persze nem csak az üzletek hosszú sorával vannak gondjaim, hanem a forgalommal is, ami ilyenkor szinte élhetetlenekké teszi a városokat.

Nagyon ritka, hogy ünnepek előtt járok boltba. Bármelyikbe. Így saccra talán azt mondanám, évente kétszer fordul elő, de ahhoz már tényleg vészhelyzetnek kell lennie. Általában havi bevásárlás van, és sosem a fizetés körüli időszakban, mert akkor szintén óriási a forgalom. Az időszak is számít, így általában vagy kora reggel, vagy zárás előtt két órával megyünk boltba, esetenként a műszakváltás időszakában, amikor kevesebben vannak. Nagyjából tudjuk mikor érkezik friss zöldség vagy hentesárú, ezeket nem áruházláncokban vesszük meg, így a tömeget is elkerüljük, főleg zöldség és gyümölcs vásárlásakor, amikből nagyjából hetente frissítjük a készletet.


Csak ötletek szintjén, hogy általánosságban mit teszünk azért, hogy elkerüljük a tömegnyomort:

Nagyon figyelünk arra, időben legyenek feltöltve a készletek, nem várjuk meg, míg elfogy a liszt, olaj, só, cukor stb. Mindig van pékárú a fagyasztóban. Kenyér, kifli, zsemle, pogácsa, de alkalmanként kakaós csiga, túrós táska, rétes és hasonlók is, kiporciózva. Annyit veszünk belőlük a pékségben, amennyi legfeljebb két hét alatt elfogy, de mindig kisebb adagokban pakoljuk el. Általában a felhasználás előtti este kerülnek ki a kosárkába, de alkalmanként a fagyasztóból mennek az airfryerbe, és forrón, ropogósan az asztalra. (Ha valaki kipróbálná: a felengedett pékárut 3 percre, a fagyottat 10-12 percre teszem a kis gépbe felmelegíteni 180 °C-on.)

Ha van egy-egy lazább napunk, akkor a kajákat is előkészítjük, és készen vagy félkészen mennek a fagyasztóba, amit ezért sem tömünk tele nyers áruval. A tejes vagy tejfölös dolgokat nyilván tej és tejföl nélkül, félkészen tesszük be, mert máskülönben ehetetlen a fagyasztóból kivéve. Zöldséges alapokat, amik bármilyen leveshez felhasználhatók, pörköltet, amiből szintén sokféle étel készíthető, és tényleg fél óra alatt kész kaját csinálunk belőlük hétköznap, amikor kevés az időnk a főzésre. Természetesen 1-2 napra csak a hűtőben tároljuk, de ami 2-nél több napig állna benne, azt inkább fagyasztjuk.


Visszatérve az eredeti mondanivalóhoz: nem szeretem azt a fajta vásárlást, amikor körülnézünk ezerszer, válogatunk, 5-ször körbejárjuk a bevásárló központot. Mindig van bevásárló listánk, és célirányosan megyünk végig a sorokon. Felőlem átrendezhetik az üzletet, mert nem hat meg, ha nem találok valamit azonnal, és eszemben sincs eltérni a listámtól, szóval nálam ez a fajta kereskedő trükk nem válik be, mert megkérdezek egy alkalmazottat, és máris megoldódott a probléma a keresgélés helyett. Persze nem járok kisgyerekkel vásárolni, mert akkor hiába lenne ez a nagy tartás, biztosan kerülne a kosárba olyan, amit eredetileg nem terveztem, még ha nem is nagy dologról lenne szó :)

Eleinte nekünk sem volt egyszerű ezt a rendszert megszoknunk, mert az anyagiak határokat szabtak. Aztán elkezdtem külön konyhapénzt gyűjteni, és úgy három hónap után meglett az az összeg, amiből az első havi nagyobb bevásárlást megcsináltuk a fizetésünktől függetlenül. Később pedig nyilván pótoltuk azt a keresetünkből, és mindig ott volt félretéve, hogy a következőt is bármikor megejthessük, ne kizárólag a bérünk kifizetése határozza meg a felhasználás idejét. Sok éve már, hogy kialakítottuk ezt a rendszert, ami számunkra bevált, és amivel rengeteg kellemetlenségtől és idegességtől kíméljük meg magunkat.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ecet

Ecet. Egy szer, amit utálok és imádok is egyben. Nem csoportokat, de egyéneket is képes megosztani, akárcsak engem. Nem akarok itt különleges okosságokat osztogatni  egy jelentéktelennek tűnő, ámde nagyon is fontos szerről, hisz  az emberek többsége jól ismeri, a net is tele van különféle felhasználási praktikákkal, ha valakit érdekel. Pár éve alig használok mást a takarításhoz, legalábbis azokhoz, amiket sikálni kell. Legyen az konyha, fürdő, vagy más helyiség, kevés jobb szer létezik az ecetnél. Általában a 20%-os töménységűt használom higítás nélkül. Igaz, ehhez szükség van gumikesztyűre és maszkra is, néha még zárt munkavédelmi szemüveget is veszek fel. 2 perc áztatás például a vízforralóban, és egy gyors szivacsos áttörlés, majd többszöri vizes öblítés, de az indukciós főzőlapot is szívesebben takarítom ezzel, mint bármi mással. Eleinte aggódtam a tusolópanel miatt, mert hát matt fém, de míg a vegyszereket nem bírta, addig az ecetet nagyon jól viselte. Ehhez nem csak a sz...

Elszáll az agyam

Nem fogok az írásról mély eszmefuttatásokba kezdeni, csak egy újabb "furcsaságom" osztom meg, aztán ki-ki eldönti, szerinte vicces, vagy inkább fárasztó. Nekem mindenesetre kicsit ciki. Történt ugyanis, hogy vásárolni mentem, ami nem nagy ügy, mindenki csinálja. Csakhogy arról már korábban írtam, számomra az írás nem marad abba, ha lezárom a laptopot. Ha épp benne vagyok valamiben, az agyam folyamatosan kattog rajta, már-már elszáll. Emiatt nagyon kell figyelnem másra, mert könnyen beszippant akár az utcán, vagy mint ma, a boltban. Nem, nem kezdtem el magamban beszélni, motyogni, viszont a mimikám folyamatos. Eddig észre sem vettem, de ma feltűnt. Konkrétan azon kaptam magam, hogy a történet szerint -ami a fejemben íródott épp- grimaszolok. Elég furcsa felfedezés volt, és azon kezdtem gondolkodni, vajon mivel palástolhatnám. Azt hiszem, ha legközelebb kilépek az utcára és még mindig benne vagyok egy történetben, beteszem a fülest, így legalább azt hiszik mások, valami műsorra...

Három hét és egy kis ráadás

Az utóbbi 3 hetem nagyjából az egyik dokitól a másikig futkosásról szólt, és még nincs vége. Belegondolva, többekkel találkoztam ez alatt a pár hét alatt, mint az elmúlt 10-15 évben összesen. Lassan haladok az eredményekkel, de haladok, és most ez a lényeg. A 3 alapproblémából 1-et lezártam (autoimmun, rendszeresen ellenőrizni kell), a másik 2-ben talán javulóban vagyok (gyógyszerek, kisműtét). Aztán a múlt héten ráadásként jött még egy újabb gondom, bár az már fogászati eset. Kicsit elegem is lett mindenből, mert ha ezt az évet egy szóban kellene jellemezni, elsőre a fájdalom szó jut eszembe. Mikor végre kicsit fellélegezhettem, hogy kezdenek múlni a mindenféle fájdalmak, csak sikerült a korona alatti fogamnak is bedurrannia, aminek következtében volt egy korona szétvágás, egy húzás, és mellé egy ciszta leszedése, amire a fog kihúzása után derült fény. Nagyon rákészültem erre a napra, mert már ebédet sem ettem, nehogy lerókázzam a dokit az idegességtől vagy fájdalomtól. Az utóbbitól v...