Ugrás a fő tartalomra

Egy miniház előnyei és hátrányai

Természetesen megint saját szemszögből. Hogy mit nevezek mininek? A 25 nm2 alatti házat. Jelen posztomban megpróbálom összeszedni a kicsit több mint egy év tapasztalatait, és csokorba gyűjteni őket.

Már maga az óriási lépés volt, hogy egy aránylag nagy házból beköltöztünk egy aprócskába. A holmink (értsd: mozdítható bútorok, szőnyegek, ruhák, háztartási gépek, edények stb.) nagy részét elajándékoztuk, mivel egyrészt nem fértek volna el, másrészt az épülő ház elrendezése teljesen más. Mindössze 4 nagyobb dolgot tartottunk meg: hűtő, mosógép, szárítógép és a mosogatógép. Mondjuk ezeket sem volt épp egyszerű beszuszakolni arra a pár négyzetméterre, de azért megoldottuk.

Az alaposan átgondolt kialakítás mellett is vannak nehézségek, nyilván az élettér sokkal szűkösebb voltából adódóan. No de nézzük, hogy mi mindennel találkoztam ez idő alatt:

Előnyök: 
- Az abszolút első helyen van a rezsi. Kis ház, kis költségek, és ez többségében igaz. Kevesebb helyiség, ahol égve maradhat a lámpa. A fűtés viszi a prímet nyilván, mert cseppet sem mindegy, hogy egy aprócska, vagy egy hatszor akkora házat fűtünk. Nagyon nagy a különbség.
- Szellőztetés. Pikk-pakk megvan a gyors kereszthuzattal, és ez nem csak a friss levegő miatt előny, hanem mivel tényleg két perc alatt átszellőzik, csak a levegő hűl le, így a lakás hőtartói nem.

Semleges kategória: 
- A vízfogyasztás arányaiban nem változott, azért tenném ide. A korábbi 6 főhöz képest csak ketten vagyunk, szóval reálisan kell ezzel számolni.
- Ami nem a pénzről szól, az a takarítás. Hogy miért ez a kategória? Mert nagyjából annyi előnye van, amennyi hátránya. Tisztítószerből nem fogy sokkal kevesebb. A takarítandó felületek mérete nyilván kisebb, így az ember időt spórol...azaz spórolhatna. Igen ám, csakhogy a helyek szűkössége miatt az ide-oda pakolás takarításkor legalább ennyi időt elvesz. Mire kihúzom a faltól-falig (baromi nehéz) bútort, hogy a méretes pókhálóktól megszabaduljak, összeszedek pár sérvet, lábujj törést, vállrándulást stb. Míg az előző házat negyed óráig tartott felmosni, ezt az aprócskát is nagyjából ennyi ideig tart, pedig maga a felmosás valójában kb. 2 perc.

Hátrányok (jó hosszú lesz):
- Egy ekkora ház inkább egy emberes mint kettő (többnek pedig élhetetlen), de mivel mi ketten vagyunk, ezért került a hátrányok közé. Folyton kerülgetni kell egymást, kényelmetlen tud lenni ha mindketten a lakásban vagyunk és valamivel szöszmötölünk épp. Ha főzés vagy takarítás van, azt nem tudja két ember csinálni. Sokkal nagyobb logisztika, főleg a hidegekben, amikor nyilván mindketten bekuckózunk már délután. Csak hogy könnyebben érthető legyen: van egy nagyjából 45-80 cm szélesség közötti, összesen 10 méter hosszú U alakú "ösvény" a házon belül (az U alak két vége közt).
- Nincs saját terünk. Bár el tudunk vonulni, míg egyikünk a nappaliban, másikunk a hálóban van, az messze nem ugyanaz. Talán még ugyanebbe fér bele, hogy nincs dolgozó, és bármennyire is kreatívan igyekeztünk megoldani mindent, azért maradtak hiányosságok. Erre egy tökéletes példa, hogy nincs asztalom az íráshoz, ezért ágy+laptoptartó kombóval írok, ami irtó kényelmetlen hosszú távon.
- Egyértelműen az egyik mumus az évenként kétszeri (tavaszi és őszi) ruha zsákolás. Bár nincs sok cuccunk, a helyiségek méretei miatt kompromisszumot kellett kötnünk. Na és ugye a ruhák nincsenek biztonságban a zsákokban a melléképület padlásán, mert bizony az egerek megtalálják és nem kímélik sem a zsákot, sem a ruhákat. Most még aránylag megúsztuk, de kell megint egy terv, vagy inkább egy szekrény (aminek nincs hely). Hozzá kell tennem, a könnyűszerkezet miatt nem terheljük túl a falakat annak ellenére, hogy megerősítést kapott mindenhol. Ide tenném, hogy az sem túl kényelmes így bőven negyven felett, hogy fel kell állni a kanapéra, ágyra, ha szekrényből akarunk leszedni bármit. Fiatalon ez még oké. Javíthatnánk ezen, ha kihúzható kanapét tettünk volna ágy helyett, csakhogy utálunk egymáson keresztülmászni, ha fel kell kelnünk, szóval ez nem volt opció a mi esetünkben.
- Pára, ezzel együtt a penészesedés. Erre nagyon kell figyelni ősztől tavaszig. Konkrétan nem lehet párátlanító nélkül meglenni, ami viszont egy plusz költség a rezsiben.
- A szagok/illatok. Talán egy kicsit az előzőhöz is tartozik, hogy bár nekem nincs elszívó a főzőlap felett, kellene. Nem csak a pára, de a gyorsan mindent átitató kajaszag miatt is. Na és nyilván nem csak a kajának van terjengő illata vagy szaga. Hogy ne mindenki tudja azonnal rávágni az amúgy majdnem egyértelmű választ, egy példa: összetört parfümös üveg, amiből kifolyt a jó erős illatú lötty. Persze szellőztetés, nem akkora gubanc, csak közben személy szerint én majdnem megfulladok, mert rettentően érzékeny vagyok a szagokra. Bármilyenre.
- A növények ugyanígy ősztől tavaszig "szenvednek" a kis térben, örülök, ha életben tudom tartani őket.
- Írtam a gyors szellőztetést az előnyöknél, ide pedig mindenképp le kell írnom, a levegőtlenséget. Ez azt jelenti, gyorsan elfogy a friss levegő két embernek, gyakrabban kell szellőztetni. Míg a nagy háznál reggel és este szellőztettem, ha egész nap itthon vagyunk, legalább hatszor ki kell nyitni az ablakokat, hogy cserélődjön a levegő. Míg jó idők vannak, egész nap szellőztetek. Ez általában a kora tavasztól késő tavaszig, illetve a kora ősztől a késő őszig terjedő időszakot jelenti. A nagy melegben és a nagy hidegben szakaszosan vannak nyitva az ablakok.
- Persze így a végére hagytam azt, ami valószínűleg csak számomra fontos, mások legfeljebb alaposan megmosolyogják: kevés a hely a tánchoz. Persze tudom, már írtam a helyhiányt, de ez számomra egy rendkívül fontos szempont :)

Összefoglalva úgy érzem, hogy a hátrányokból van több, és bár nyilván lehetne lefaragni belőle, annyit nem, hogy átbillenjen pozitívba annak a bizonyos mérlegnek a nyelve. Egy ilyen picurka ház egy személynek tökéletes lenne, mert több hátrányt is ki lehetne húzni hirtelen egy egy fős háztartásnál. Akár egy hetes nyaralásokra is kiváló lehet a miniház, hisz olyankor nem bent tölti az egész napját az ember. Akkor még talán a három fő is belefér az éjszakai szellőztetési lehetőség miatt. Mindentől eltekintve szeretem ezt a kis "viskót", minden négyzetcentiméterét, és ha végre lesz egy pindurka terasza is, egy igazi kis álomviskó lesz belőle.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindjárt karácsony megint

Ez az a mondat, ami általában már január másodikán kiszalad a számon évek óta, és amin jót derülnek a családtagok, aztán így november végén megemlegetik, hogy bizony milyen hamar eljött megint ez az időszak, az ünnepek előtti egy hónap. A karácsony nálunk amolyan éves mérföldkő. Semmi komoly, csak egy kis pihenő az egész éves rohanásban. Ilyenkor igazi bekuckózás van némi semmittevéssel, ami az év többi részében cseppet sem jellemző ránk. Lelassulunk, akár a világ körülöttünk. Persze manapság nem olyan, mint húsz éve, amikor esett pár nap alatt derékig érő hó és imádtunk az ablakon kibámulni, vagy hógolyózni, de egy takaró alatt a kanapén pihenni mostanában is jólesik. Egyetlen dolog hiányzik csupán: az illatok. Ez lesz a második olyan ünnepünk, amikor nincs sütőnk. Emiatt maradnak el a nagy sütések, amiket már november végén elkezdtünk korábban is. A kekszek, amiket bedobozolva tartunk és bármikor elérhető egészen január közepéig, ha épp egy kis édességre vágyunk, közben nagyokat szip...

Stresszoldás

A utóbbi pár hét sem telt el stressz nélkül, de főleg az utolsó 2-3 nap volt olyan, amikor azt éreztem magam körül, mindenki megborult és szétestek az emberek. Tettem a dolgom, igyekeztem segíteni mindenkinek, jóformán helyettük is dolgoztam, mégsem volt elég. Mintha nem is e világon lennének, mert a szájbarágós telefonjaim és e-mailjeim, a pirossal kiemelve javított dokumentumok amiket visszaküldtem, mintha totálisan hiábavalók lettek volna, ugyanolyan hülyeségeket kaptam vissza, olykor értetlenkedő utalásokkal. Aztán tegnap meguntam, és szépen kiosztottam mindenkit. Nem durván, nem bántón, de úgy éreztem, elég volt. Ha én igyekszem, tegye azt más is, főleg úgy, hogy ügyfélként próbáltam segíteni, partnerként igyekeztem viselkedni. A mai posztom ezért is relevánsabb mint korábban hittem, emiatt is jutott eszembe, hogy írok róla röviden. Vagyis arról, hogyan kezelem a stresszt. Ígérem, olyan rövid lesz, mint a gyakorlatok többsége. Nem tudom ki hogy van vele, de én mindig elvonulok egy...

Néha tetszik amit leírok

Korábban már írtam arról, hogy a történeteim csak úgy jönnek, többségében nem gondolkodom rajtuk, és azt hiszem, ez az idő-mennyiség függvényét tekintve egyértelmű is. Aztán vannak azok az esetek, amikor valami  olyat írok le így hirtelen a semmiből, ami tetszik. Úgy ahogy van, önmagában, a történettől függetlenül. Nem nagy dolgokról van szó, néha viccesek, máskor nagyon is komolyak, de számomra jelentenek valamit, és azt veszem észre, máskor, máshogy nem tudtam volna jobban megfogalmazni. Csak hogy két példát hozzak: "Mintha a szótlanság, a ki nem mondott szavak lettek volna a segélykiáltások." -ezt a legutóbbi regényem tartalmazza, és nagyon is sokat jelent számomra, eddig mégis rejtve maradt. "Úgy eltűntél, mint grafit a radír alatt." - korábban sosem fogalmazódott meg bennem ilyen hasonlat, és ezt az élet maga hozta, de jobban belegondolva azért ennek mögöttes tartalmat is lehetne kreálni, amit   egyelőre  nem szeretnék. Mindez megint csak azt bizonyítja, fura e...