Ugrás a fő tartalomra

Egy miniház előnyei és hátrányai

Természetesen megint saját szemszögből. Hogy mit nevezek mininek? A 25 nm2 alatti házat. Jelen posztomban megpróbálom összeszedni a kicsit több mint egy év tapasztalatait, és csokorba gyűjteni őket.

Már maga az óriási lépés volt, hogy egy aránylag nagy házból beköltöztünk egy aprócskába. A holmink (értsd: mozdítható bútorok, szőnyegek, ruhák, háztartási gépek, edények stb.) nagy részét elajándékoztuk, mivel egyrészt nem fértek volna el, másrészt az épülő ház elrendezése teljesen más. Mindössze 4 nagyobb dolgot tartottunk meg: hűtő, mosógép, szárítógép és a mosogatógép. Mondjuk ezeket sem volt épp egyszerű beszuszakolni arra a pár négyzetméterre, de azért megoldottuk.

Az alaposan átgondolt kialakítás mellett is vannak nehézségek, nyilván az élettér sokkal szűkösebb voltából adódóan. No de nézzük, hogy mi mindennel találkoztam ez idő alatt:

Előnyök: 
- Az abszolút első helyen van a rezsi. Kis ház, kis költségek, és ez többségében igaz. Kevesebb helyiség, ahol égve maradhat a lámpa. A fűtés viszi a prímet nyilván, mert cseppet sem mindegy, hogy egy aprócska, vagy egy hatszor akkora házat fűtünk. Nagyon nagy a különbség.
- Szellőztetés. Pikk-pakk megvan a gyors kereszthuzattal, és ez nem csak a friss levegő miatt előny, hanem mivel tényleg két perc alatt átszellőzik, csak a levegő hűl le, így a lakás hőtartói nem.

Semleges kategória: 
- A vízfogyasztás arányaiban nem változott, azért tenném ide. A korábbi 6 főhöz képest csak ketten vagyunk, szóval reálisan kell ezzel számolni.
- Ami nem a pénzről szól, az a takarítás. Hogy miért ez a kategória? Mert nagyjából annyi előnye van, amennyi hátránya. Tisztítószerből nem fogy sokkal kevesebb. A takarítandó felületek mérete nyilván kisebb, így az ember időt spórol...azaz spórolhatna. Igen ám, csakhogy a helyek szűkössége miatt az ide-oda pakolás takarításkor legalább ennyi időt elvesz. Mire kihúzom a faltól-falig (baromi nehéz) bútort, hogy a méretes pókhálóktól megszabaduljak, összeszedek pár sérvet, lábujj törést, vállrándulást stb. Míg az előző házat negyed óráig tartott felmosni, ezt az aprócskát is nagyjából ennyi ideig tart, pedig maga a felmosás valójában kb. 2 perc.

Hátrányok (jó hosszú lesz):
- Egy ekkora ház inkább egy emberes mint kettő (többnek pedig élhetetlen), de mivel mi ketten vagyunk, ezért került a hátrányok közé. Folyton kerülgetni kell egymást, kényelmetlen tud lenni ha mindketten a lakásban vagyunk és valamivel szöszmötölünk épp. Ha főzés vagy takarítás van, azt nem tudja két ember csinálni. Sokkal nagyobb logisztika, főleg a hidegekben, amikor nyilván mindketten bekuckózunk már délután. Csak hogy könnyebben érthető legyen: van egy nagyjából 45-80 cm szélesség közötti, összesen 10 méter hosszú U alakú "ösvény" a házon belül (az U alak két vége közt).
- Nincs saját terünk. Bár el tudunk vonulni, míg egyikünk a nappaliban, másikunk a hálóban van, az messze nem ugyanaz. Talán még ugyanebbe fér bele, hogy nincs dolgozó, és bármennyire is kreatívan igyekeztünk megoldani mindent, azért maradtak hiányosságok. Erre egy tökéletes példa, hogy nincs asztalom az íráshoz, ezért ágy+laptoptartó kombóval írok, ami irtó kényelmetlen hosszú távon.
- Egyértelműen az egyik mumus az évenként kétszeri (tavaszi és őszi) ruha zsákolás. Bár nincs sok cuccunk, a helyiségek méretei miatt kompromisszumot kellett kötnünk. Na és ugye a ruhák nincsenek biztonságban a zsákokban a melléképület padlásán, mert bizony az egerek megtalálják és nem kímélik sem a zsákot, sem a ruhákat. Most még aránylag megúsztuk, de kell megint egy terv, vagy inkább egy szekrény (aminek nincs hely). Hozzá kell tennem, a könnyűszerkezet miatt nem terheljük túl a falakat annak ellenére, hogy megerősítést kapott mindenhol. Ide tenném, hogy az sem túl kényelmes így bőven negyven felett, hogy fel kell állni a kanapéra, ágyra, ha szekrényből akarunk leszedni bármit. Fiatalon ez még oké. Javíthatnánk ezen, ha kihúzható kanapét tettünk volna ágy helyett, csakhogy utálunk egymáson keresztülmászni, ha fel kell kelnünk, szóval ez nem volt opció a mi esetünkben.
- Pára, ezzel együtt a penészesedés. Erre nagyon kell figyelni ősztől tavaszig. Konkrétan nem lehet párátlanító nélkül meglenni, ami viszont egy plusz költség a rezsiben.
- A szagok/illatok. Talán egy kicsit az előzőhöz is tartozik, hogy bár nekem nincs elszívó a főzőlap felett, kellene. Nem csak a pára, de a gyorsan mindent átitató kajaszag miatt is. Na és nyilván nem csak a kajának van terjengő illata vagy szaga. Hogy ne mindenki tudja azonnal rávágni az amúgy majdnem egyértelmű választ, egy példa: összetört parfümös üveg, amiből kifolyt a jó erős illatú lötty. Persze szellőztetés, nem akkora gubanc, csak közben személy szerint én majdnem megfulladok, mert rettentően érzékeny vagyok a szagokra. Bármilyenre.
- A növények ugyanígy ősztől tavaszig "szenvednek" a kis térben, örülök, ha életben tudom tartani őket.
- Írtam a gyors szellőztetést az előnyöknél, ide pedig mindenképp le kell írnom, a levegőtlenséget. Ez azt jelenti, gyorsan elfogy a friss levegő két embernek, gyakrabban kell szellőztetni. Míg a nagy háznál reggel és este szellőztettem, ha egész nap itthon vagyunk, legalább hatszor ki kell nyitni az ablakokat, hogy cserélődjön a levegő. Míg jó idők vannak, egész nap szellőztetek. Ez általában a kora tavasztól késő tavaszig, illetve a kora ősztől a késő őszig terjedő időszakot jelenti. A nagy melegben és a nagy hidegben szakaszosan vannak nyitva az ablakok.
- Persze így a végére hagytam azt, ami valószínűleg csak számomra fontos, mások legfeljebb alaposan megmosolyogják: kevés a hely a tánchoz. Persze tudom, már írtam a helyhiányt, de ez számomra egy rendkívül fontos szempont :)

Összefoglalva úgy érzem, hogy a hátrányokból van több, és bár nyilván lehetne lefaragni belőle, annyit nem, hogy átbillenjen pozitívba annak a bizonyos mérlegnek a nyelve. Egy ilyen picurka ház egy személynek tökéletes lenne, mert több hátrányt is ki lehetne húzni hirtelen egy egy fős háztartásnál. Akár egy hetes nyaralásokra is kiváló lehet a miniház, hisz olyankor nem bent tölti az egész napját az ember. Akkor még talán a három fő is belefér az éjszakai szellőztetési lehetőség miatt. Mindentől eltekintve szeretem ezt a kis "viskót", minden négyzetcentiméterét, és ha végre lesz egy pindurka terasza is, egy igazi kis álomviskó lesz belőle.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Új kedvenc szín

Korábban írtam már, szeretem a színeket, és szívesen kísérletezek velük. A festést letudtuk, és mivel a falakat első festésként fehérre kentük, máshogy próbálunk színeket vinni a házba. Múlt hétvégén leparkettáztunk, de a szegélyeket magunk csináljuk, és ehhez kellett festék. Kétféle parkettát tettünk le, az egyik egy barna tölgy szín, a másik egy szürkésbarna, szintén tölgy, de kicsit másképp erezett. A szegély alapja egy 9x2 centiméteres fenyő deszka, amiből kimartuk a parketták helyét. A parkettákat levágjuk 6 centi szélesekre, és azt ragasztjuk fel a hordozó fenyő deszkára, aminek a felső 3 centije hozzá passzoló színes lesz. A festékkel aztán kicsit bajban voltunk, mert két teljesen más árnyalat, így alapvetően két különböző színben gondolkodtunk. Mivel használtunk már Remmers Deckfarbe festéket, úgy gondoltuk, annak színeiből választunk. Eleinte az antracit és a dió került szóba, aztán addig-addig szemeztem a dohány színnel, hogy úgy döntöttem, kipróbáljuk azt. Beletrafáltam, ugy...

Hurrá, festünk!

Volt itt már szó arról, hogy a rajz és a festés közel áll hozzám, de igazából egyszerűen imádok festeni. Persze leginkább saját képeket, viszont nem vászonra. A falfestés az, amit bárhol és bármikor szívesen csinálok, csak legyen egy fehér alapom, meg némi temperám és ecsetem. Bár jelenleg nem épp erről a festésről esik szó (egyelőre), egy mozgalmas időszakon vagyok túl, mert az építkezés újra és újra hozza a lehetőséget eme munkákra, ami nyilván a kedvencem az összes közül, és nem csak amiatt, mert ez már egyike a befejező műveleteknek. Közben pedig lehet izmosodni is. Tudom-tudom, csak egy hengert kell húzkodni a falon, mi abban a megerőltető, ugye? Azért közel 100 négyzetméter plafon, plusz a falak alapozása és háromszori festése azért már nem csak egy kis hengerezés. Nem egyedül csinálom, így megoszlik, de azért rendesen elfáradok a nap végére, nem kell altató. Ilyenkor mindig úgy érzem, valami új izomköteget találtam magamon, pedig nyilván nem, csak eddig ellustultak. Pár napig fá...

Az ízlés szabadsága

Néha nagyokat nevetek, amikor ütközik mások ízlése. Leginkább akkor, ha helyén kezelik az ilyesfajta különbözőségeket, és inkább viccesen szócsatáznak az épp adott témáról, mintsem vérre menő harcias válasznyilakat dobálva próbálják ráerőltetni a saját igazukat a másik félre. Tapasztalataim azt mutatják, igenis pozitív az, ha az embereknek különbözőek az ízléseik. Sok esetben akár a párkapcsolatban. Izgalmasabb összehozni két különböző ízlést, és kompromisszumot találni.  Ugyanakkor hozzá kell tennem, a különbözőségek az ízlés terén úgy lesznek könnyen áthidalhatók, ha vannak közös nevezők is. Persze ehhez ismernünk kell a másikat. Aztán ott vannak a különféle használati tárgyak, és mennyire jó már, hogy nem minden egyforma méretű (ahogy az emberek sem egyforma magasak pl.), vagy színű, formájú stb. Van választék, nem dög unalom végigmenni az utcán és mindenhol ugyanazt látni, vagy minden házban ugyanolyan berendezést találni, és még hosszasan sorolhatnám. Na és ott van a változás ...